2014. november 9., vasárnap

Chi-hwa-seon

CHI-HWA-SEON / Painted Fire
~ Tüzes ecsetvonások
 취화선


dél-koreai dráma, 117 perc, 2002. május

Egyéb cím: Strokes of Fire
Rendező: Im Kwon-taek
Producer: Lee Tae-won
Forgatókönyvíró: Kim Yong-ok Do-ol
Zene: Kim Yong-dong
Operatőr: Jeong Il-seong
Vágó: Park Sun-deok

Szereplők:
Choi Min-sik - Ohwon Jang Seung-up
Ahn Sung-ki - Kim Byeong-moon
Yoo Ho-jeong - Mae-hyang
Son Ye-jin - So-woon / Hyang-lan
Kim Yeo-jin

Ebben az életrajzi ihletésű drámában Jang Seung-up, a XIX. század második felében élt koreai festőzseni (művésznevén Ohwon) italtól, nőktől és festészettől mámorosan, megszállottan keresi a művészi önkifejezés eszközeit.

Díjak:
2002-ben a Blue Dragon Film Awards díjátadón a legjobb film díját nyerte el. A 2002-es Cannes-i Filmfesztiválon Im Kwon-taek lett a legjobb rendező.


A Csoszun dinasztia festészetének másik két, XVIII. században élt híres Wonjával – Danwon és Hyewon - a „Painter of the Wind” c. sorozatban találkozhatunk.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Biri!

    Nagyon szépen köszönöm Neked a Chi-hwa-seon fordítását. Nagyon szeretem az életrajzi ihletésű filmeket. A festőművészek különösen közel állnak hozzám. Már tizenévesen, még a pöttyös és csíkos könyvek érájában, a kezembe került Dallos Sándortól : A nap szerelmese és az Aranyecset c. könyvei. Majd folytattam az Alvó Vénusszal és még sorolhatnám tovább.
    Persze, amikor ezeket olvastam, "faltam", nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a házasságom révén bekerülök egy híres művészcsaládba és közelebbről is megismerhetem az életüket. Az alkotás öröme tőlük rám is átragadt. Élveztem a műteremben terjengő olajfesték szagát is.

    Mint ahogyan a filmben is, a hazai elismerés mindig várat magára, így volt ez az apósomnál is. Róma már akkor kegyeibe fogadta, amikor én még meg sem születtem.

    A festőbarátoknál szokás volt egyébként, hogy megajándékozzák egymást 1-1 munkájukkal. Ezért csodálhattam eredetiben náluk Egry, Bernáth, Márffy, Kunffy, Czóbel alkotásait vagy éppen Nagy Ferenc fafaragásait. (Ezt csak érdekességnek szántam.)

    A filmben, a tehetséges festőnek nemcsak a vérzivataros politikai időszak miatt akadtak nehézségei, hanem az alacsony származása miatt is meg kellett küzdenie. Bármit képes volt megfesteni, de parancsszóra az ihletet nem lehet kikényszeríteni. A királyi udvar többek között ezért is volt "börtön" a számára.

    Nagyon jó, hogy az alacsony származása ellenére az utókor megemlékezhet Owonról, a kiváló művészről. Mindenképpen szerencsének tartom, mert eszembe jutott, hogy vajon még hány kiválóság tűnhetett el nyomtanul az évszázadok során.

    Azt sajnáltam, hogy a film végén nem sorolták fel, hogy a fennmaradt munkái jelenleg hol lelhetők fel.
    Birim, még egyszer köszönöm, hogy a fordításod révén megismerhettem Jang Seung-eopot, azaz művésznevén Owont.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen a feiratot, Unnim. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a személyes élményeidet is.

    Ahogy a filmből is kiderült, Ohwon a Csoszon-dinasztia harmadik híres festő Wonja volt. Két híres elődje a XVIII. századból: Danwon és Hyewon. (Az ő nevükkel és képeikkel a "The Painter of the Wind" c. sorozatban lehet találkozni.)

    Ezen az oldalon megnézhető a három Won néhány festménye, lehet tehát tovább gyönyörködni a csodás képekben: http://www.chinahistoryforum.com/index.php?/topic/28338-joseon-dynasty-painters-the-three-wons/

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm ezt a fantasztikus élményt! Ahogy Unni részletesen leírta: a film nagy értéke a korszak, az életmű, és az életút hiteles ábrázolása. A festő alacsony származása ellenére örök életű remete legendás alakjává vált. Bár nem festő, de a mi csodás Petőfink életútjában is vannak hasonló mozzanatok. S a film konkrét üzenete is tetten érhető, amikor a legsötétebb Joseon korszakban, a száműzött reformpárti mentor a saját erő megszervezésében, s nem a japán, vagy kínai segítségben látja a jövőt. S mint tudjuk ezt igazolja is a történelem.

    De a film nem ezért volt rám nagy hatással, hanem a művészi megformálás miatt. Az igazi koreai zene, az ősi hangszerek és az énekhang, a keramika, a bútorművesség, a díszletek, a jelmezek aprólékos hitelessége. Az operatőri munka, ami úgy láttatta ezt a paradicsomi szépségű világot, ahogy abból majd a festmények születtek. Szinte érezni lehetett a repülő madarak, a mozgó víz, a fák koronája, a felhők játéka után a kép születését. Félelmetes! S az erotika, ami a teljes élet része, s elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kifinomult érzékű ember ne legyen minden téren szenvedélyes. Minden a helyén volt, nem tolakodó, nem ízléstelen.
    Biri a fordításod is gyönyörű! Szerényen, de tökéletesen követi a képi mondanivalót.
    Nagyon boldog vagyok,hogy láthattam!

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy neked is ennyire tetszett a film, kedves Mikaz. Olyan szépeket írtatok róla Unnival, hogy ezek után nekem már nem sok hozzáfűznivalóm maradt.
    Megkapó a drámaiság, a vadság, a zabolázatlanság, a művészi szenvedély és szenvedés, ami belőle árad, és amit a főszereplő Choi Min-sik elképesztő intenzitással tudott átadni.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Biri !
    Most néztem meg a Chi-hwa-seon című Jang Seung-eop festő életéről szóló filmet. Mint általában a művészek nem tudja kordában tartani érzelmeit, fékezhetetlen természete miatt mozgalmas életet él. Koreában még ebben a korban is nagyon fontos a hagyománytisztelet és külön kitüntetés, ha egy régi nagy mester képét egy ifjú titán pontosan lemásolhatja. Ő is eleget tesz az ilyen jellegű elvárásnak – ám ezzel együtt újat – különlegesen szép természeti képeket alkot különösen a madarakról. Maximalista a művészetben – ha nem tetszik amit alkot összetépi tucatszor – de hasonló vonásokat mutat a női test birtoklásában – amit megkíván azt azonnal birtokolni akarja, mindegy, hogy hol teszi ezt.
    Nincs nagy rálátásom a magyar művészeti életre, de dolgoztam művészeti gimnáziumban, ahol három Munkácsy díjas képzőművész mellett még tucatnyi festő, grafikus, kerámikus és szobrász is volt. A nagy többség nehezen kezelhető, túlfűtött egyéniség volt – főleg a fiatalabbak.
    Nem zavarta őket az iskola házirendje, óra közben nyugodtan elhagyták az osztálytermet, mondjuk kávézni – de az is előfordult, hogy kimentek az intézmény közelében lévő kocsmába egy fröccsre. Persze azért lehetett és kellett is kezelni őket – bár ezt a többi nevelő kivételezésnek tartotta. Emellett színes egyéniségek voltak, élmény volt velük beszélgetni pl. egy névnapi összejövetelen.
    Sokszor elgondolkodom – főleg egy nonfiguratív alkotás előtt – vajon mit is akart kifejezni, megmutatni a művész az alkotásával – egyáltalán akarja-e , hogy őt megértsük. Hát bizony nálunk is akadt belőlük kettő-három.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Gali!
    Mivel én is művészeti középiskolában és főiskolán tanultam (illetve dolgoztam is egy ideig), volt alkalmam néhány túlfűtött egyéniséggel találkozni. Nem lehet könnyű az ilyen öntörvényű emberekkel együtt élni.

    A film nagyszerűen mutatta be azt az önmarcangoló, pusztító életmódot, ahogyan ez a zseni festő élhetett. Szenvedett, ha megalkuvásra késztették, kereste a maga útját, a saját "hangját", maximalizmusa már-már őrületbe kergette. Egy Truman Capote idézet jut róla az eszembe: "Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja."

    VálaszTörlés