CHI-HWA-SEON / Painted Fire
~ Tüzes ecsetvonások
취화선
취화선
dél-koreai dráma, 117 perc, 2002. május
Egyéb cím: Strokes of Fire
Rendező: Im Kwon-taek
Rendező: Im Kwon-taek
Producer: Lee Tae-won
Forgatókönyvíró: Kim
Yong-ok Do-ol
Zene: Kim Yong-dong
Operatőr: Jeong Il-seong
Vágó: Park Sun-deok
Szereplők:
Choi Min-sik - Ohwon Jang Seung-up
Ahn Sung-ki - Kim Byeong-moon
Yoo Ho-jeong - Mae-hyang
Son Ye-jin - So-woon / Hyang-lan
Kim Yeo-jin - Jin-jong
Ebben az életrajzi ihletésű filmben Jang Seung-up, a XIX. század második felében élt koreai festőzseni (művésznevén Ohwon) italtól, nőktől és festészettől mámorosan, megszállottan keresi a művészi önkifejezés eszközeit.
Díjak:
- 2002. Blue Dragon Film Awards - legjobb film
- 2002. Cannes-i Filmfesztivál - legjobb rendező: Im Kwon-taek
- 2002. 3. Busan Film Critics Awards - legjobb női mellékszereplő: Kim Yeo-jin
- 2003. Belgian Film Critics Association - Grand Prix
- 2002. Blue Dragon Film Awards - legjobb film
- 2002. Cannes-i Filmfesztivál - legjobb rendező: Im Kwon-taek
- 2002. 3. Busan Film Critics Awards - legjobb női mellékszereplő: Kim Yeo-jin
- 2003. Belgian Film Critics Association - Grand Prix
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat
A magyar felirat elkészültének ideje: 2013. május 1.
A feliratok.eu oldalra feltöltve: 2019. február 10.
Kiegészítő anyag:
- Choi Min-sik filmjei magyar felirattal
magyar felirat
A magyar felirat elkészültének ideje: 2013. május 1.
A feliratok.eu oldalra feltöltve: 2019. február 10.
Kiegészítő anyag:
- Choi Min-sik filmjei magyar felirattal
7 megjegyzés:
Kedves Biri!
Nagyon szépen köszönöm Neked a Chi-hwa-seon fordítását. Nagyon szeretem az életrajzi ihletésű filmeket. A festőművészek különösen közel állnak hozzám. Már tizenévesen, még a pöttyös és csíkos könyvek érájában, a kezembe került Dallos Sándortól : A nap szerelmese és az Aranyecset c. könyvei. Majd folytattam az Alvó Vénusszal és még sorolhatnám tovább.
Persze, amikor ezeket olvastam, "faltam", nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a házasságom révén bekerülök egy híres művészcsaládba és közelebbről is megismerhetem az életüket. Az alkotás öröme tőlük rám is átragadt. Élveztem a műteremben terjengő olajfesték szagát is.
Mint ahogyan a filmben is, a hazai elismerés mindig várat magára, így volt ez az apósomnál is. Róma már akkor kegyeibe fogadta, amikor én még meg sem születtem.
A festőbarátoknál szokás volt egyébként, hogy megajándékozzák egymást 1-1 munkájukkal. Ezért csodálhattam eredetiben náluk Egry, Bernáth, Márffy, Kunffy, Czóbel alkotásait vagy éppen Nagy Ferenc fafaragásait. (Ezt csak érdekességnek szántam.)
A filmben, a tehetséges festőnek nemcsak a vérzivataros politikai időszak miatt akadtak nehézségei, hanem az alacsony származása miatt is meg kellett küzdenie. Bármit képes volt megfesteni, de parancsszóra az ihletet nem lehet kikényszeríteni. A királyi udvar többek között ezért is volt "börtön" a számára.
Nagyon jó, hogy az alacsony származása ellenére az utókor megemlékezhet Owonról, a kiváló művészről. Mindenképpen szerencsének tartom, mert eszembe jutott, hogy vajon még hány kiválóság tűnhetett el nyomtanul az évszázadok során.
Azt sajnáltam, hogy a film végén nem sorolták fel, hogy a fennmaradt munkái jelenleg hol lelhetők fel.
Birim, még egyszer köszönöm, hogy a fordításod révén megismerhettem Jang Seung-eopot, azaz művésznevén Owont.
Nagyon szívesen a feiratot, Unnim. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a személyes élményeidet is.
Ahogy a filmből is kiderült, Ohwon a Csoszon-dinasztia harmadik híres festő Wonja volt. Két híres elődje a XVIII. századból: Danwon és Hyewon. (Az ő nevükkel és képeikkel a "The Painter of the Wind" c. sorozatban lehet találkozni.)
Ezen az oldalon megnézhető a három Won néhány festménye, lehet tehát tovább gyönyörködni a csodás képekben: http://www.chinahistoryforum.com/index.php?/topic/28338-joseon-dynasty-painters-the-three-wons/
Köszönöm ezt a fantasztikus élményt! Ahogy Unni részletesen leírta: a film nagy értéke a korszak, az életmű, és az életút hiteles ábrázolása. A festő alacsony származása ellenére örök életű remete legendás alakjává vált. Bár nem festő, de a mi csodás Petőfink életútjában is vannak hasonló mozzanatok. S a film konkrét üzenete is tetten érhető, amikor a legsötétebb Joseon korszakban, a száműzött reformpárti mentor a saját erő megszervezésében, s nem a japán, vagy kínai segítségben látja a jövőt. S mint tudjuk ezt igazolja is a történelem.
De a film nem ezért volt rám nagy hatással, hanem a művészi megformálás miatt. Az igazi koreai zene, az ősi hangszerek és az énekhang, a keramika, a bútorművesség, a díszletek, a jelmezek aprólékos hitelessége. Az operatőri munka, ami úgy láttatta ezt a paradicsomi szépségű világot, ahogy abból majd a festmények születtek. Szinte érezni lehetett a repülő madarak, a mozgó víz, a fák koronája, a felhők játéka után a kép születését. Félelmetes! S az erotika, ami a teljes élet része, s elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kifinomult érzékű ember ne legyen minden téren szenvedélyes. Minden a helyén volt, nem tolakodó, nem ízléstelen.
Biri a fordításod is gyönyörű! Szerényen, de tökéletesen követi a képi mondanivalót.
Nagyon boldog vagyok,hogy láthattam!
Örülök, hogy neked is ennyire tetszett a film, kedves Mikaz. Olyan szépeket írtatok róla Unnival, hogy ezek után nekem már nem sok hozzáfűznivalóm maradt.
Megkapó a drámaiság, a vadság, a zabolázatlanság, a művészi szenvedély és szenvedés, ami belőle árad, és amit a főszereplő Choi Min-sik elképesztő intenzitással tudott átadni.
Kedves Biri !
Most néztem meg a Chi-hwa-seon című Jang Seung-eop festő életéről szóló filmet. Mint általában a művészek nem tudja kordában tartani érzelmeit, fékezhetetlen természete miatt mozgalmas életet él. Koreában még ebben a korban is nagyon fontos a hagyománytisztelet és külön kitüntetés, ha egy régi nagy mester képét egy ifjú titán pontosan lemásolhatja. Ő is eleget tesz az ilyen jellegű elvárásnak – ám ezzel együtt újat – különlegesen szép természeti képeket alkot különösen a madarakról. Maximalista a művészetben – ha nem tetszik amit alkot összetépi tucatszor – de hasonló vonásokat mutat a női test birtoklásában – amit megkíván azt azonnal birtokolni akarja, mindegy, hogy hol teszi ezt.
Nincs nagy rálátásom a magyar művészeti életre, de dolgoztam művészeti gimnáziumban, ahol három Munkácsy díjas képzőművész mellett még tucatnyi festő, grafikus, kerámikus és szobrász is volt. A nagy többség nehezen kezelhető, túlfűtött egyéniség volt – főleg a fiatalabbak.
Nem zavarta őket az iskola házirendje, óra közben nyugodtan elhagyták az osztálytermet, mondjuk kávézni – de az is előfordult, hogy kimentek az intézmény közelében lévő kocsmába egy fröccsre. Persze azért lehetett és kellett is kezelni őket – bár ezt a többi nevelő kivételezésnek tartotta. Emellett színes egyéniségek voltak, élmény volt velük beszélgetni pl. egy névnapi összejövetelen.
Sokszor elgondolkodom – főleg egy nonfiguratív alkotás előtt – vajon mit is akart kifejezni, megmutatni a művész az alkotásával – egyáltalán akarja-e , hogy őt megértsük. Hát bizony nálunk is akadt belőlük kettő-három.
Kedves Gali!
Mivel én is művészeti középiskolában és főiskolán tanultam (illetve dolgoztam is egy ideig), volt alkalmam néhány túlfűtött egyéniséggel találkozni. Nem lehet könnyű az ilyen öntörvényű emberekkel együtt élni.
A film nagyszerűen mutatta be azt az önmarcangoló, pusztító életmódot, ahogyan ez a zseni festő élhetett. Szenvedett, ha megalkuvásra késztették, kereste a maga útját, a saját "hangját", maximalizmusa már-már őrületbe kergette. Egy Truman Capote idézet jut róla az eszembe: "Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja."
Ahn Sung-ki, a koreai filmgyártás egyik ikonja ma 74 éves korában elhunyt. 2019 óta küzdött a leukémiával. Ötévesen gyerekszínészként kezdte a pályát, több mint 140 filmben játszott, díjainak száma meghaladja a 40-et. Évtizedekig dolgozott az UNICEF jószolgálati nagyköveteként is. Nyugodjék békében!
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.