2014. november 9., vasárnap

The Letter

THE LETTER ~ A levél
 편지 / Pyeonji


dél-koreai melodráma, 92 perc, 1997. november

Rendező: Lee Jung-gook
Producer: Kim Jin-mun
Forgatókönyvírók: Lee Jung-gook, Kim Mu-ryeong, Cho Hwan-yoo
Zene: Kang Min
Operatőr: Park Gyeong-won
Vágó: Park Soon-duk

Szereplők:
Choi Jin-sil - Jo Hwan-joo (feleség)
Park Shin-yang - Lee Jeong-in (férj)

Az ifjú házaspárra boldog napok várnak, ám a férjről kiderül, hogy agydaganata van. A szívet tépő gondolattól, hogy hamarosan maga után hagyja a párját, szerelmes leveleket kezd írni a felesége vigasztalására. A férj halála után egyszer csak jön egy levél, majd sorban a többi.

A filmben teljes egészében elhangzik Hwang Dong-gyu „A Joyful Letter” c. költeménye, amihez Lulu segítségével készítettem fordítást. A vers egy részlete hallható a The Water Bloom című 2004-es sorozat 7. epizódjában, s annak kapcsán jutottam el ehhez a filmhez.

Díj:
2014. Daejeon Drama Festival APAN Star Awards - életműdíj: a 2008-ban elhunyt Choi Jin-sil részére 



A magyar felirat elkészültének ideje: 2012. november 7.

7 megjegyzés:

  1. A The Letter ismét kellemes élmény volt. Nagyon szép és megható történet. Finom árnyalatokkal, kellemes, vidám jelenetekkel. S bár a történet alapvetően szomorú, mégis el tudom fogadni a befejezést. Talán rám is hatottak a fájdalom elleni pirulaként adagolt levelek.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Mikaz!

    Ez az aránylag régi, kissé elfeledett film az egyik kedvenc melodrámám. Milyen jó, hogy a The Water Bloom c. sorozat fordítása közben rábukkantam!

    "Mindenki lelkében van egy átkelésre váró sivatag." Ez az elgondolkodtató mondat hangzik el az elején és a vége felé, mintegy keretet adva a filmnek. Valóban, ha edzik a lelket, és elég erősek vagyunk, akkor át tudunk rajtuk kelni (akár többször is), ha gyengék, akkor elnyelnek minket.
    Ez a nagyon szép szerelmes melodráma elénk tárja azt az utat, amit a feleség a férj halála után a levelek segítségével tudott bejárni.

    Nem tudom megállni, hogy a film kapcsán ne hozzam szóba a főszereplőnő tragédiáját, aki azóta sajnos elhunyt. Nagy kár, hogy ennek a gyönyörű, a pályáján nagyon sikeres, díjesővel elhalmozott színésznőnek (18 film és 20 tv-dráma főszereplőjének) a való életben nem sikerült megbirkóznia az élet sivatagaival.
    Choi Jin-sil (aki "a nemzet színésznője" titulust is megkapta) 2008-ban képtelen volt úrrá lenni a magánéleti problémáin, és mindössze 40 évesen öngyilkosságot követett el.

    VálaszTörlés
  3. Nov. 15-én a Daejeon Drama Festival APAN Star Awards díjátadón a 2008-ban elhunyt Choi Jin-sil életműdíjat kapott. A díjat a lánya vette át a nevében (felülről a negyedik képen látható).
    http://onehallyu.com/topic/117244-list-of-winners-for-2014-apan-star-awards/

    VálaszTörlés
  4. Megnéztem a The Letter c. filmet - nagyon megható melodráma. A rendező és a forgatókönyvíró - no és a szép, tehetséges női főszereplő nagyot alkotott. Különösen a férfi főszereplő - Hwan-yoo - halála utáni rész, a " levelek küldése" drámaian feszült - ... az emberben olyan érzetet kelt, hogy rövidesen valami rendkívüli történik. Ám ez még sem történik meg - visszazökkent a forgatókönyv-író bennünket - amikor a haldokló férj a kamerába mondja a végső üzenetet. Nagyon szép rész... ( Amint olvasom a női főszereplő azóta elhunyt - sajnos....)
    Így igaz - az ember életében bizony vannak " sivatagok" - ezek, ha erősek vagyunk - edzik a lelket - "át tudunk rajtuk kelni" - ... ha gyengék - elnyel bennünket.
    Köszönöm Neked a lehetőséget - igazi élmény volt ezt a filmet látni.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Madaras!

    Köszönöm, hogy ezt a hozzászólásodat is átmentetted a vendégkönyvemből. Jól elkaptad a lényegét a sivataggal kapcsolatos meglátásodban.
    Sajnálatos, ami Choi Jin-sil színésznővel történt. Ettől a gyönyörű és tehetséges művésznőtől egyébként ezen kívül még semmi mást nem láttam. A mozifilmjei érdekelnének igazán, de úgy látom, hogy 2000 után azt nem forgattak vele (sorozatokban szerepelt), márpedig a régebbi filmekhez elég nehéz hozzájutni.

    VálaszTörlés
  6. Igazán érdekes a történet alapja: hogyan lehet átkelni az életünkben adódó sivatagon, mert ahogy a filmben elhangzik, mindannyiunknak jut ilyen sivatag.
    Bár a Letter szép, akár meg is könnyezi a néző, a válasszal végeredményben adós marad, hiszen Jung-in számára két segítség is adott a felálláshoz, és valójában mindkettő kívülről érkezik. Nem szeretnék spoilerezni, ezért nem írom le, melyek ezek.
    Az életben azonban ezeken a sivatagokon többnyire külső segítség nélkül, önerőből kell átkelnünk, ami bizony nehezebb, mint amit a filmen látunk. Mégis értékes alkotás a Letter, mert felvillantja a néző előtt hogy nem az a megoldás, amit a fiatal nő készül választani mély fájdalmában.
    Öröm volt látni, hogy Park Shin-yang már 29 éves korában is milyen remek alakításra volt képes, de érdekes volt látnom végre Choi Jin-silt is, akinek tragikus sorsáról évekkel ezelőtt olvastam. Úgy tűnik, a koreaiak az ókori görög sorstragédiák követői: a színésznő öngyilkossága után két évvel sajnálatosan ugyanerre az útra lépett az öccse, majd további három évvel később a volt férj is. Ha jól tudom, nem elsősorban a bűntudat hatására, hanem mert sokan őt hibáztatták - nem egészen indokolatlanul. A színésznő elhibázott döntésében azonban az ügynöksége és nyilván a meglehetősen beteg koreai társadalom gondolkodása is közrejátszott.
    Kedves biri, köszönet a film felfedezéséért, a szuper feliratért. Külön köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a filmre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cinke!

      Nagyon örülök, hogy megnézted ezt a filmet és köszönöm, hogy jelentkeztél a látottakkal kapcsolatban. Istenem, ez volt a 2. filmfordításom az eddigi 64-ből! De jó lenne újra megnézni, ha több időm lenne! Bár most épp az
      általad nemrég fordított "Man on the Edge" címűt nézem, amiben szintén Park Shin-yang a főszereplő. Valóban remek színész, mint ahogy a nemzet színésznője, Choi Jin-sil is az volt.

      Azt írod, hogy a film a válasszal végeredményben adós marad, hisz az életben ezeken a bizonyos sivatagokon önerőből kell átkelnünk. Szerintem erre nem túl sok ember képes, ehhez hatalmas lelkierőre lenne szükség. Kell bizonyos segítség, hogy felálljon az ember és tovább tudjon menni. A való életben ezt Choi Jin-sil nem kapta meg, 2008. október 2-án lett öngyilkos. Cho Sung-min baseball-játékossal 2000-ben kötött házassága kifejezetten szerencsétlen volt, a férje már 2002-ben (amikor a második gyermekével volt várandós) is bántalmazta. Két éven át csalta és becsmérelte a nejét, mielőtt 2004-ben elváltak. Amikor 2004-ben a színésznő nem titkolta tovább a családon belüli erőszakot, akkor a Shinhan Engineering and Construction reklámügynökség azzal vádolta meg, hogy megszegte a szerződésben foglaltakat, mivel nem őrizte meg a méltóságát, hiszen nyilvánosság elé tárta a zúzódásokkal teli felpüffedt arcát. 2008. szeptember 8-án pedig súlyos tragédia történt, egyik családi barátjukat, a pénzügyi gondokkal küszködő Ahn Jae-hwan színészt holtak találták az autójában. Az a pletyka kezdett keringeni, hogy Choi Jin-sil uzsorakölcsönt adott neki. A színésznő hiába jelezte, hogy ez alaptalan, a neten folyó rágalomhadjáratot nem tudta megakadályozni. Végül ez nagyban hozzájárult az egy hónappal későbbi öngyilkosságához. Az sem könnyítette meg a helyzetét, hogy a dél-koreai társadalom páriaként tekintett az egyedülálló, dolgozó, elvált nőkre. :(

      Törlés