BIRTHDAY ~ Születésnap
생일
/ Saengil
dél-koreai dráma, 120 perc, 2019. április
Rendező és forgatókönyvíró: Lee Jong-un
Producerek: Lee Joon-dong, Lee Dong-ha, Lee Chang-dong
Operatőr: Cho Yong-kyu
Vágó: Shin Min-kyung
Zene: Lee Jae-jin
Szereplők:
Sol Kyung-gu - Dzsungil (Szuho apja)
Jeon Do-yeon - Szunnám (Szuho anyja)
Kim Bo-min - Jeszol (Szuho húga)
Yoon Chan-young - Szuho
Choi Hyeon-jin - a gyermek Szuho
Sung Yoo-bin - Szongdzsun (Szuho legjobb barátja)
Lee Bong-ryun - Dzsungil húga
Tang Joon-sang - Ucshan (Szuho szomszédja)
Kim Soo-Jin - Ucshan anyja
Park Jong-hwan - Jongdzsun (igazgató)
Producerek: Lee Joon-dong, Lee Dong-ha, Lee Chang-dong
Operatőr: Cho Yong-kyu
Vágó: Shin Min-kyung
Zene: Lee Jae-jin
Szereplők:
Sol Kyung-gu - Dzsungil (Szuho apja)
Jeon Do-yeon - Szunnám (Szuho anyja)
Kim Bo-min - Jeszol (Szuho húga)
Yoon Chan-young - Szuho
Choi Hyeon-jin - a gyermek Szuho
Sung Yoo-bin - Szongdzsun (Szuho legjobb barátja)
Lee Bong-ryun - Dzsungil húga
Tang Joon-sang - Ucshan (Szuho szomszédja)
Kim Soo-Jin - Ucshan anyja
Park Jong-hwan - Jongdzsun (igazgató)
Dzsungil egy középkorú férfi, aki többéves vietnami tartózkodás után tér haza Koreába. A felesége el akar tőle válni. A nő nem képes feldolgozni, hogy Szuho, a középiskolás fiuk két évvel ezelőtt, 2014. április 16-án a Szevol komphajót ért katasztrófában meghalt. Nagy szükségük lenne pedig egymásra, mivel a kislányukat is fel kell nevelniük. A gyászoló családok köre, valamint a volt osztálytársak, barátok, ismerősök arra készülnek, hogy megünnepeljék Szuho születésnapját.
Díjak:
- 2019. Bali International Film Festival - legjobb játékfilm
- 2019. 28. Buil Film Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
- 2019. 6. Korean Film Producers Association Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
- 2019. Women in Film Korea Awards - legjobb forgatókönyv: Lee Jong-un
- 2020. 56. Baeksang Arts Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
- 2019. Bali International Film Festival - legjobb játékfilm
- 2019. 28. Buil Film Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
- 2019. 6. Korean Film Producers Association Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
- 2019. Women in Film Korea Awards - legjobb forgatókönyv: Lee Jong-un
- 2020. 56. Baeksang Arts Awards - legjobb színésznő: Jeon Do-yeon
A 2014. április 16-án elsüllyedt Szevol komphajó
Az Anszan városi Tanvon középiskola egyik tanterme
az elhunyt diákok emlékhelye lett
az elhunyt diákok emlékhelye lett
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat
Köszönöm Dorina segítségét a telefonos üzenetek lefordításában.
A magyar felirat elkészültének ideje: 2020. április 16.
A tragédia 6. évfordulójára készítettem.
Kiegészítő anyag:
- Kísértet-tanterem Dél-Koreában
- In the Absence - 2018. novemberben bemutatott 29 perces, Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm
- Mi történt a Szevol komp belsejében? 2 elhunyt diák videója
magyar felirat
Köszönöm Dorina segítségét a telefonos üzenetek lefordításában.
A magyar felirat elkészültének ideje: 2020. április 16.
A tragédia 6. évfordulójára készítettem.
Kiegészítő anyag:
- Kísértet-tanterem Dél-Koreában
- In the Absence - 2018. novemberben bemutatott 29 perces, Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm
- Mi történt a Szevol komp belsejében? 2 elhunyt diák videója
Mikaz fórumozótársunk 2015 májusi koreai útján
készült képein tüntetnek az elhunyt diákok szülei
24 megjegyzés:
Köszönöm Biri, nagyon vártam! S mivel nekem ma van a szülinapom, még különösen szép ajándék is,hogy lefordítottad.
Nagyon szívesen, kedves Mikaz és boldog születésnapot kívánok!
Kedves Biri! Végre vettem a bátorságot, s megnéztem a filmet. A téma alapján sejtettem,hogy megrázó lesz,de katartikus élmény volt. Visszafogott, csendesen építkező alkotás. A család minden tagjának apró rezdülésein keresztül azonosulhattunk a feldolgozhatatlan fájdalommal.Jeon Do-yeon fantasztikus színésznő, ezt már több filmjével igazolta. Most a fiát elengedni nem tudó anya annyira hiteles, hogy szinte úgy éreztem együtt lélegzem vele.A tulajdonképpeni születésnap valóban gyászterápia, ami nemcsak a családnak segített, hanem nekünk nézőknek is, s talán a valódi gyászolók is hálásak érte. Főleg azt tartom a film értékének,hogy semmiféle szenzációhajhász eszközt nem használ, nem harsány, nincsenek politikai felhangok, nincs kritika. Csak a tények, a katasztrófa utáni hétköznapok, a hogyan tovább kérdései.
Valóban gyönyörű a film zenéje is! Köszönöm, őszintén örülök,hogy megnézhettem,s lélekben azonosulhattam a túlélőkkel és a családtagokkal. S képzeletben a Hableány áldozatait is ide sorolom. A kapzsiság, az emberi butaság ártatlan áldozatai ők valamennyien.
Kedves Mikaz!
Örülök, hogy tudtál rá időt szakítani és köszönöm, hogy írtál róla.
Tényleg nem kell ám félni a filmtől, tulajdonképpen a tragédiáról direkt módon nincs is benne szó, két évvel utána játszódik. Közvetve tudunk meg néhány dolgot,a lényeg a gyászterápia bemutatása. Nekem nagyon tetszett, szerintem példaértékű, ahogy ez a gyászoló kör megpróbálta feldolgozni a történteket.
Jeon Do-yeon szokásához híven nagyot alakított, eddig is elnyert már ezzel az alakítással 2 legjobb színésznő díjat és az idei, 56. Grand Bell Awards gálára is jelölték - az apát alakító Sol Kyung-gut szintén jelölték a legjobb színész kategóriában -, de a díjátadó időpontja a koronavírus miatt még kérdéses. Mindenesetre drukkolok nekik.
Kedves Biri! Köszönöm szépen a film feliratát.
Kedves Agacska!
Szívesen. Örülök, hogy Mikazon kívül mást is érdekel ez a film.
Kedves Biri !
Természetesen engem is érdekel, köszönöm a feliratot !
Kedves Eleva!
Ennek igazán örülök. Remélem, hogy nem bánod meg, ha megnézed.
Kedves Biri!
Az első között mentettem el a film feliratát, de csak most, majd egy hónappal a fordítás elkészülte után éreztem úgy, hogy meg is tudom nézni. Tartottam tőle, hogy érzelmileg mennyire visel majd meg az egész, ezért vártam egy olyan pillanatra, amikor felkészültem. Nagyon szép film, örülök, hogy láthattam. Bár ha soha nem készül el ilyesmi valós eseményeket alapul véve, talán jobb lenne. De a világ már csak ilyen, a tragédiák olykor megtörténnek.
A film nézése közben két gondolat járt a fejemben. Az egyik egy másik, nem régiben látott filmhez kötődik, ahol egy szülő ugyancsak elvesztette a már felnőtt gyermekét, és a szülő mondta, hogy özvegy lesz valaki, ha elveszíti a párját, és árva, aki a szüleit, de arra nincs külön szó, ha valaki a saját gyerekétől búcsúzik idő előtt.
A másik gondolatom, hogy megannyi tragédia történt már, amelyben diákcsoportok az áldozatok, de önmagában egy gyerek halála is borzalmas, hisz - talán közhelyes, de - a jövő állt előtte, de valami (baleset, betegség) megakadályozta, hogy ez így is legyen. Hogy lehet ilyen kegyetlen sorsuk, hogy nem élhetik le az életük, nem érhetik el a távlati céljaikat, nem válthatják valóra az álmaikat. Pedig erre mindenkinek joga van.
Köszönöm, hogy a fordításodban megnézhettem ezt a filmet.
Kedves Kati!
Örülök, hogy te is megnézted és külön köszönöm, hogy írtál is róla itt a blogban. Azt hiszem, egy ember számára nincs annál kegyetlenebb dolog, mint elveszítenie a gyermekét. Egész egyszerűen nem az az élet normális rendje, hogy túléljük a gyermekünket.
A film sajnos nagyon alkalmas volt a hat évvel ezelőtti katasztrófa felidézésére. Az a gyanúm, hogy a cél ez volt és nem más. A néző persze igyekszik felkutatni a gyászmunka vékony szálát abban a reményben, hogy az a teljes gyógyulásig vezeti, de bevallom, bennem maradt hiányérzet ebben a tekintetben. Ehhez az is hozzájárult, hogy jó koreai szokás szerint az előzmények rejtve maradtak, több tényező inkább csak egy-egy apró jelenetben villant fel, magyarázat nélkül, így végig homályban maradt a feleség férje iránti haragjának oka. Annyit láthattunk, hogy a tragédia idején a férj Vietnamban dolgozott, de a munka miatti távolmaradás - nekem legalábbis - nem volt kellő indok a haragra. A film nem világított rá, lett volna-e módja a férfinak hazalátogatni. A koreaiak nagy előszeretettel készítenek olyan filmeket, amelyekben a nálunk megszokottnál jóval többet bíznak a néző képzeletére. Van ennek előnye, de hátránya is. A néző, vagyis a befogadó bevonása az alkotásba nagyszerű dolog, talán egy műalkotás legizgalmasabb része, ha sikerül. Jelen esetben én nem ezt a szándékot véltem felfedezni a háttérben.
Ami igazán tetszett, az a kislány és az apa kettőse. Hitelesnek láttam a kislány kezdeti idegenkedését az "idegen bácsitól", ahogy a lassú oldódást is, pszichológiailag remekül eltalált szál volt, amelyben mindkét szereplő rendkívül hitelesen alakította karakterét. Nem tudom felmérni, ugyanilyen hiteles-e az anya viselkedése, de őszintén szólva óvakodtam is tőle, hogy túlságosan beleéljem magam a helyzetébe. Feltételezem, nem vagyok ezzel egyedül. Az anya karaktere bennem az előzmények ismeretének hiányában ambivalens érzéseket hagyott. Fájdalmas, de sajnos hihető, hogy a fiát elveszítő anya gyászában szinte egész lelkével az eltávozottra figyel, s közben élő gyermekével kevéssé képes foglalkozni, ahogy a hirtelen rátörő bűntudat is nagyon érthető. A férjjel szembeni elutasítás viszont a fent elmondottak fényében nem tűnt igazán érthetőnek, de ez természetesen nem a színészi alakítás, hanem a rendező hibája.
A színészek mindegyike nagyszerű volt, beleértve a mellékszereplőket is, de ezen már nem csodálkozunk, hiszen a koreai filmkészítés legfőbb, sokszor egyedüli érdeme a letagadhatatlanul tehetséges színészi alakítás.
Érdekes volt látni, ahogy a család közvetlen környezete reagált. Az igazi fordulatot a rendező persze a születésnapi ünnepségre-megemlékezésre helyezte, amely megható volt, bár csöppet amerikai ízű. Az ilyesmit mi inkább csak filmeken szoktuk látni, mintsem a saját közegünkben tapasztalni. Másként szocializálódtunk, de nem vitás, a közösség összefogása sokszor nagy segítség lehet egy ilyen tragédia feldolgozásánál.
Kedves Biri, köszönöm a feliratot!
Kedves Cinke!
Nagyon szívesen a feliratot, örülök, hogy te is megnézted a filmet és szokásodhoz híven részletesen írtál az élményeidről. Igyekszem szép sorban reagálni az általad felvetett gondolatokra.
- Férj:
A munkainterjú során kiderül, hogy a férj 5 évet töltött Vietnámban, amiből 3 évet börtönben ült. Habár sikerült tisztáznia magát a vádak alól, a megtakarításaik teljes egészében rámentek az ügyvédje díjazására (utóbbi a film elején hangzik el a férj húga szájából). Milyen nehéz lehetett neki a börtönben megtudva, hogy meghalt a fia, ő pedig csak évek múltán térhetett haza a családjához!
- Feleség:
A feleségnek bizonyára nagyon hiányzott a férje, aki az első két évben valószínűleg nem látogatott haza Vietnámból, utána pedig már nem tudott. A nő tervezte, hogy meglátogatja őt, a fia pedig vele akart tartani, ezért váltotta ki az útlevelét, vásárolt vietnámi útikönyvet és tanult szorgalmasan angolul. A nő teljesen összeroppant a tragédia után, és nehezebb helyzetben volt, mint a többi szülő, hiszen egyedül (a férje nélkül) kellett mindezzel megbirkóznia, ráadásul ott volt egy kislány is, akiről gondoskodnia kellett. A bűntudat is gyötörte, hiszen munka közben nem vette észre, hogy a tragédia előtti percekben kétségbeesetten üzent neki telefonon a fia, így nem tudott vele beszélni. Tudjuk, hogy pszichiátriára is jár, évek óta gyógyszert szed. Úgy látszik, hogy mindezt nem tudta megbocsátani a férjének, ezért fogadta olyan hidegen és egyből a válási papírokat mutatta neki. Jól érzékelhető az a pillanat, amikor a saját fájdalmából picit hátralépve rácsodálkozott a férjére a születésnapi megemlékezésen, ekkor döbbent rá, hogy mennyire fáj mindez neki is. Szerintem ekkor tudta elengedni az iránta érzett haragot és tehetetlenséget.
- Teljes gyógyulás:
Bennem azért nem volt hiányérzet ezzel kapcsolatban, mert nem tartom elképzelhetőnek a teljes gyógyulást. Azt el tudom képzelni, hogy mondjuk nagyszülőként (amikor már unokák is vannak, akik enyhíthetik a bánatot) eljut az ember arra a pontra, hogy beletörődjön a megváltoztathatatlanba és elfogadja a sorsát, bár jelen esetben az is megnehezíti mindezt, hogy a gyermek nem halálos betegségben halt meg, hanem mások felelőtlen viselkedése miatt. És még egy dolog, ami segítheti a gyógyulást: 2019-ben a film készítésekor ugyan már megtörtént, de a történet idején a hozzátartozók még csak petíciót gyűjtenek a komp kiemeléséhez, ami végül 2017-ben, három évvel a tragédia után valósult meg.
- Gyászmunka:
Mosolyogtam azon, hogy csöppet amerikai ízűnek találtad a születésnapi ünnepséget, amiben amúgy tényleg van valami, ugyanakkor nem minden feltétlenül rossz vagy giccses, ami amerikai. Ebben az esetben én kifejezetten jó dolognak találtam - mert szerintem segíti a gyászmunkát -, hogy az áldozatok hozzátartozói összejárnak, beszélgetnek, sőt, születésnapi megemlékezéseket is tartanak. Nem tudom, hogy mindez a való életben is megtörtént-e.
Nekem is tetszett ez a fajta születésnapi megemlékezés, szerintem többet ér a pszichiáternél. Hála Istennek, személy szerint nekem nem kellett a gyerekem halálával szembesülnöm, de a szűkebb és tágabb környezetemben sok embernek igen. 2x tört rám a sírás, az egyik a vers felolvasása volt. Anélkül nekem is furcsa lett volna a "zsúr",de így teljesen el tudom fogadni, és talán ezért értékelem többre a pszichiáternél. Ha a valóságban nem történt meg, a forgatókönyv írója szabadalmaztathatná az ötletet.
Sajnos a Hableány utasainak és hozzátartozóiknak is közeleg az első évforduló, számukra is jól jöhetne egy hasonló megkönnyebbülés.
Még egyszer köszönöm a munkádat
eleva
Kedves Eleva!
Nagyon szívesen a feliratot, örülök, hogy te is megnézted a filmet. Köszönöm, hogy írtál is róla.
Nekem tetszett a szülinapi megemlékezés, az ötlet és a megvalósítás egyaránt. Szépen felkészültek rá fényképek kivetítésével, emlékek felidézésével, üzenetek és levelek írásával, sőt, még egy költőt is felkértek, hogy írjon verset. Az a költemény valóban nagyon megható volt.
Igen, óhatatlanul eszünkbe jut a film nézése közben az a másik tragédia, ami ráadásul épp Budapesten történt. A film bemutatója után 8 héttel, május 29-én.
Hát középkorú férfi létemre nagyon meghatódtam a filmen. Ennyire hihető színészi munkát nem sok filmben láttam mint itt, mind az apa mind az anya részéről, annyira hihetően játszották a szerepüket hogy azt hittem ők az egyik áldozat igai szülei, pedig nincs sok beszéd a filmben. Az a jelenet mikor az anya otthon az ágyban el kezd sírni hát ott én is vele zokogtam bevallom annyira átjött a szituáció valódisága. Az a néma csend ami végig kíséri a filmet hogy aztán a tornádó erejével söpörjön végig a sírás erejével a katarzis csúcspontján a születésnapon miközben a csöndes apa is kitört végre, ááááá az valami egész hihetetlen élményt adott. Hát a holivudi filmek meg sem közelítik ezeket a drámákat.
Kedves Ahinoam!
Örülök, hogy ilyen nagy hatást tett rád ez a film, és köszönöm, hogy mindezt meg is írtad. A színészi játék valóban kiváló. A szülőket alakító mindkét színész nagyágyúnak számít Koreában, rengeteg díjjal büszkélkedhetnek.
Az apa megformálója Sol Kyung-gu, tőle ezen kívül csak az "A Petal" (Szirom) c. filmet fordítottam le, bár abban még elég fiatal és nincs sok szerepe. Viszont sok filmet láttam már tőle, sorozatokban amúgy nem is játszik: Peppermint Candy (Mentolos cukorka), I Wish I Had a Wife (Bárcsak lenne feleségem!), Oasis (Oázis), Jail Breakers (Börtönszökevények), Silmido, Voice of a Murderer (A gyilkos hangja), Tidal Wave (Szökőár), The Tower (A torony), Hope (Szovon), The Long Way Home (A hazavezető úton), Lucid Dream (Éber álom), 1987: When the Day Comes (1987: Amikor eljön a nap).
Az anya alakítója Jeon Do-yeon. Tőle ezen kívül több mozifilmet is fordítottam már: Happy End (Hepiend), The Harmonium in my Memories (Az emlékeimben élő harmónium), You Are My Sunshine (Te vagy nekem a napfény), illetve egy rövid tévéjátékot, amiben egy siketnéma lányt alakít, ennek Cherished Memories (Dédelgetett emlékek) a címe. Ezeke kívül is sok mozifilmben láttam már: I Wish I Had a Wife (Bárcsak lenne feleségem!), Untold Scandal (Eltussolt botrány), My Mother the Mermaide (Anyám, a sellő), Secret Sunshine (Rejtett napfény), My Dear Enemy (Drága ellenségem), The Housemaid (A cseléd), Way Back Home (Úton hazafelé), The Shameless (A szégyentelen), A Man and a Woman (Férfi és nő), Ashfall (A Fehérfejű hegy).
A felsoroltak nagy részéhez készült magyar felirat, úgyhogy ha bármelyik felkeltette az érdeklődésedet, írj nyugodtan, el tudom hozzád juttatni a megfelelő videót. (Az AvistaZ oldalon tudsz nekem írni, ma küldtem neked pontokat.)
Június 5-én az 56. Baeksang Arts Awards díjátadón Jeon Do-yeon elnyerte a legjobb színésznő díjat a filmben nyújtott alakítása révén. Gratulálok!
Megérdemelte !
Örülök, hogy így látod. A jelöltek egyébként a következők voltak:
Kim So-Jin ("Another Child")
Kim Hee-Ae ("Moonlit Winter")
Jeon Do-Yeon ("Birthday")
Jung Yu-Mi ("Kim Ji-Young: Born 1982")
Cho Yeo-Jeong ("Parasite")
Én láttam mind az öt filmet és nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek.
Szia biri! Csak most láttam a válaszodat. Nagyon köszönöm az ajánlóidat utána nézek, biztos ezek között is találok gyöngyszemeket. Köszönöm hogy ennyi energiát fektetsz abba hogy sokan élvezhessék ezeket a nagyon építő és színvonalas filmeket, feltétel nélkül.
teljesen jogosan nyerte el
Sziasztok, ezt a filmet sehol se találom az elérhető oldalakon. Tudnátok segíteni, merre található? Torrentfinder, ncore semmi. A válaszokat előre is köszönöm.
https://avistaz.to/torrent/112877-birthday-2019-1080p-web-dl-aac-h264-nondrm
Nagyon, nagyon szépen köszönöm!
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.