2015. július 31., péntek

Koreában jártam 2. Észak- és Dél-Korea határán

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának második részét! 


2. Észak- és Dél-Korea határán: DMZ

Utazásunk első állomása az északi határ. A világ egyik legtragikusabb turistalátványossága. Témáját tekintve komor indítása ez egy ország megismerésének. De nagyon logikus kiindulás ahhoz, hogy még inkább értékeljük a fejlődést, amit ma koreai csodaként emlegetnek.
„Nemzetünk fél-tízezer éves történelme során sokat szenvedett más népek támadásaitól. A mi nemzetünk azonban soha nem támadott meg más népeket, s nem okozott fájdalmat más országok lakosságának. A mi nemzetünk békét akart, s a békeszeretet évezredes hagyományait követte.”
(forrás: Csoma Mózes: Korea 2013. Napvilág kiadó: idézet egy 2002-ben kiadott dél-koreai középiskolás tankönyvből)

Egy olyan nemzet, amelyik soha nem akart ártani másoknak, most önmagával áll harcban, hisz az 1950-53 között zajló testvérháború ma sem ért véget. Csak fegyverszünetet kötött a két ország, létrehozva egy demilitarizált övezetet, a senki földjét, amely ma sem békés teljesen. Az egész félsziget megrendült ebben a háborúban: pusztulás, éhezés, családok szétszakítása, árvák tömegei. 70-75 millió ember, rokonok, barátok egy határ két oldalán. Dél-Korea ebből az iszonyú helyzetből vált lenyűgöző gazdasági nagyhatalommá.

Borongós reggel indultunk Szöulból. Ahogy kiértünk a belvárosból, s haladtunk a Hangang mentén, végig szögesdrót és őrtornyok kísérték az autópályát. Nyomasztó látvány. De érthető, hisz a Han-folyó olyan határ, amibe még beletorkollik az Imjingang is.

Demilitarizált övezet (DMZ)

Őrhely a Han-folyónál

Szögesdrót az autóút mellett

A határon


A hidak és utak kialakítása is a védelmet szolgálja. Komoly fegyveres övezet, ahol 2802 km hosszú határszakaszt védenek kb. 2 millió katonával. Pár éve még a turistákkal aláírattak egy nyilatkozatot, melyben vállalják a veszélyeket. Mivel Szöul nagyon közel van, így a metróállomások kialakítása is olyan, hogy bármikor óvóhellyé alakíthatóak. 

A kirándulás útiterve nem érintette Panmunjeomot, így nem láthattuk a filmekből is jól ismert kék barakkokat. Ez az a közös biztonsági terület, ahol Észak- és Dél-Korea még mindig folytatja a megbeszéléseket. A kék épületek mentén húzódik a katonai demarkációs vonal. A képet a zónából vásárolt képeslapok közül mellékeltem. A helyszín ismert filmekből, dokumentumokból. Például az a kedves jelenet a The King 2 Hearts c. sorozatból, amikor épp itt kötik az északi lány és a déli herceg házasságát.

Panmunjeom (képeslap)

A mi kirándulásunk más érdekességeket érintett.
Imjin park: A két folyó találkozásánál állunk. Itt ér véget a Road No. 1. Itt áll mementóként még ma is annak a hídnak a romja, amit a déliek robbantottak fel, hogy megakadályozzák az északiakat segítő kínai sereg invázióját. Szándékosan nem bontották el a romokat, bár látható, hogy mellette épült egy új vasúti híd.

Imjin park - kilátás északra

A híd romjai

A Road No. 1 című sorozat épp ennek a hídromnak a története. 1950. június 25-én kezdődött a háború. A sorozatot a 60. évforduló alkalmából, 2010. június 25-e hetében kezdte vetíteni az MBC. Szép emberi történet ragyogó színészi alakításokkal. A főszereplő So Ji Sub énekli a film egyik betétdalát is (The Sound Of Memory).
A vasúti híd a békülés jelképe. 2000-ben adták át. Ezen a hídon halad át az a napi egy vonatpár, ami a Keszong körzetében dolgozó délieket viszi a munkahelyükre.

Az északi hídfő

A túlsó oldalon 

A déliek által épített Dorasan állomás impozáns, de a képen is jól látható, hogy gyér az utasforgalom. Itt találkoztunk déli kiskatonákkal. Fotót nem készíthettünk velük. De megtudtuk, hogy minden, a zónában szolgálatot teljesítő katona taekwondo feketeöves. Ha az északiakkal szemben állnak, kötelesek napszemüveget hordani, még a tekintetük se legyen összetűzésre ürügyet szolgáltató.

Dorasan Station

 Az állomás

Utasforgalom

Az alagutak: Az északiak komoly behatolási terve volt, hogy alagutakat ástak Dél-Korea felé. Ezt a stratégiát vietnami példa alapján szorgalmazta Kim Ir Szen. Ők építettek az USA légi bázisa alá egy 2502 km hosszú barlangrendszert.  A dél-koreaiak 20 ilyen barlangról tudnak. Mi a 3. alagútba kisvasúttal mentünk be. 350 m és 260 m hosszú szakaszai látogathatóak gyalogosan. Kék sisakokat kellett feltennünk. Még szerencse, mert nekem bizony sokszor koppant a mennyezetben. Ezt a barlangot 44 km hosszúra tervezték. Végcél a szöuli „Kék palota” volt. Szerencsére időben felfedezték. Emberfeletti munka lehetett a kemény kőzetben úgy előrehatolni, hogy a törmelék se legyen látható. A barlang falában gyémántokat találtak. Sárga festékkel jelölik a gyémántok helyét. Az alagútban nem készíthettünk fotókat, de az útszakasz végén átnézhettünk egy lyukon az északi alagútrészbe is. Érdekes, minden ugyanolyan volt. Talán, mert az is Korea földje!
Majd egy külön teremben moziztunk, ahol videó film, térképes animáció és angol felirat segítségével láthattunk összefoglalót a barlangokról.

A kisvasút (képeslap)

Utunkat a Dora kilátónál folytattuk. A DMZ két oldalán 2-2 km-es sávban nincs emberi település. Ez ma az élővilág számára idilli állapot.

A főépület (képeslap)

Északon

Senki földje 

A határ déli oldalán ebben az övezetben biokertészkedést folytatnak. Biotermékek és még észak-koreai finomságok is kaphatóak abban a kis boltban, amit meglátogattunk. Az észak-koreai soju egészen különleges, talán ginseng ízesítésű, nagyon kellemes ital volt.

Rizsföldek a déli oldalon

A bolt  

A szomorú helyszínek után jó volt visszatérni Szöulba. Öröm volt látni a 63-as épület sziluettjét. A szabadidőnkben elindultunk felfedezni a Cheonggyecheon patakot és a belvárost.

63-as épület, Szöul

14 megjegyzés:

  1. Kedves Mikaz!
    Nagyon köszönöm az újabb élménybeszámoló részt A történelemben a visszautazást látni (alagutak, felrobbantott híd maradványának látványa stb.,) különleges élmény lehetett S napjainkban azt látni, hogyan válik D-
    Korea az Ázsiai Kis Tigrisek egyik meghatározó tagjává. Nagyon jó beszámolót írtál. A képek is beszédesek, amiket mellékeltél. Nagyon
    várom a következő részt is.

    Kedves Biri66!
    Köszönöm szépen, hogy helyet és teret biztosítottál ennek az élménybeszámoló-résznek is....:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen a 2 érdekes beszámolót.Talán még a mi életünkben itt is leomlik a fal és egyesül a két Korea!/Jó nagy grimbusz lenne mire összerázódna a 2 ilyen különböző rendszer.Lásd Németország/Várom a következőt.Üdv:Paggy

    VálaszTörlés
  3. Kedves Octopus és Paggy! Valóban elgondolkodtató,hogy mi lenne, ha egyesülne a két országrész. A német példa sajnos negatívumokat is mutat. Itt is sok gond lenne a két kultúra összefésülésével. De amivel talán másabb a helyzet, az az,hogy Észak-Korában van a természetes ásványkincsek gazdag lelőhelye. Dél szinte a semmiből épült újjá. Ha ez a kincs értő szakemberek kezébe, és jó politikusok irányítása alá kerülne, akkor fantasztikus fejlődést tudnának produkálni. Én szeretném megélni, amikor ez a gennyedző seb behegedne. Persze nem kis veszélyt jelent,hogy miként reagálna a világgazdaság egy ilyen változásra. De az sem kisebb veszély, hogy északon mikor döntenek egy támadás mellett. A délieknek szó szerint állandó készültségben kell élniük. Ezért is fontos,hogy a fiúk katonák legyenek. S ez alól még a sztárok sem bújhatnak ki.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a szép élmények megosztását. Élvezettel olvastam, és várom a következőt.
    Szerintem É és D. egyesülésének igen nagy akadályai vannak. Nem lehetséges már. Nagy a különbség mindenféle téren.

    VálaszTörlés
  5. Zsuzsám, ezt a képes beszámolódat is hálásan köszönöm. Jó, hogy még néhány sorozatra is kitértél. A Road No. 1 címűt illene már megnéznem, illetve a tarsolyomban van még a Paju c. 2009-es film is. (Paju Panmunjeomtól délre található város, közel a határhoz, sokáig katonai övezet volt.)
    Kíváncsi vagyok, megérjük-e azt, hogy a két Korea egyesül. Úgy tűnik, hogy egyre kisebb az esélye. Fontos érdekek ütköznek ám itt.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Mikaz !
    Én is köszönöm Neked a második részt - most szemtanúja lehettél annak a "gennyező seb"-nek, amit a nagyhatalmak idéztek elő egy szimpatikus nemzet életében. Szomorú dolgok és gondolatok jutnak az ember eszébe saját nemzete sorsával kapcsolatban is....
    Szerintem Németországnak az volt a szerencséje, hogy a Szovjetúnió szétesőben volt. A nyugati rész politikai ereje - no meg Gorbacsov, számomra még most is rejtélyes engedékenysége tette lehetővé az egyesülést.
    Koreában - valójában - az USA és Kina a két szemben álló fél ( Kim Ir Szem utódai csak azért válhattak olyanná, amilyenek, mert Kínának ez érdekében áll(t)...) Sajnos egyiknek sem érdeke, hogy a két Korea egyesüljön - és semlegessé váljon...így még sajnos addig várni kell, míg a "világuralmi helyzet" jelenlegi állapotában van...

    VálaszTörlés
  7. Kedves Octopus, Gali, Biri, Ildi, Györgyi! Olyan jó lenne erről és még sok mindenről beszélgetni személyesen. Gali, már annyiszor megállapítottam, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk a világ eseményeiről. Hát bizony ez a kérdés szövevényes,s sok-sok részletet nem is tudunk, ami a háttérben zajlik. A magyar vonatkozás említésével is egyetértek. A mi tragédiánkról is beszélgethetnénk órákon át. Ezek a történések sajnos csak azt igazolják, hogy az egyszerű kisemberek, s a gyenge országok élete mellékes, ha a világpolitika érdekeiről van szó. De úgy látom, hogy a koreai emberek mentalitása e téren is példaértékű. Gali, milyen kedvesen írtad: "szimpatikus nemzet". Köszönöm, hogy itt vagytok!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm ezt a képes beszámolót. Ha már fizikailag nem lehetek ott legalább egy picit virtuálisan igen. Felüdülés amikor magánemberek személyes tapasztalatait, élményeit olvashatom.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Mikaz!
    Köszönöm szépen,az utazásodról készített képes beszámolót!
    Csip

    VálaszTörlés
  10. Észak és dél kapcsán újra eszembe jutott ez a videó, ami a koreai szépségideál változásáról szól az elmúlt 100 évben, ezért arra gondoltam, hogy iderakom a linkjét. (A videót a cut.com készítette Robin Park kutatásai alapján.) 1945 után a két ország között egyre nagyobb lett a szakadék, így a szépségideálok is jelentősen eltérnek.
    https://www.youtube.com/watch?v=5SWHjWtykns

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm Zsuzsám, hogy ezt az élményedet is megosztottad velünk!

    Ha semmi másba nem próbálok belegondolni, csak a szétválasztott családok érzelmi helyzetébe, már akkor torokszorító érzés vesz rajtam erőt.
    Gyerekként sokszor voltam szemtanúja a szétválasztott német családok balatoni találkozásainak.
    Akkor nehezen tudtam felfogni, hogy mindez hogyan is történhetett meg.
    Azután, amikor fiatalon először utaztam át Erdélyen, hasonló fájdalmat éreztem, függetlenül, hogy nem éltek kint rokonaink.
    A magyar gyerekek több helyen is integetve várták a Magyarországra tartó vonatot./Mi ezt mások elbeszéléseiből már tudtuk, ezért csomagolt cukorkákkal, csokikkal készültünk./
    Mélyen együtt érzek a koreaiakkal.
    Dél-Korea gazdasági, kulturális fejlődése példaértékű, lenyűgöző, de egy percig nincs kétségem afelől, ha fordítva történt volna a "csatolás", akkor most Észak-Koreát csodálhatnánk.
    A koreai embereket kifejezetten szorgalmasnak tartják - legalábbis ezt olvastam róluk - ami a fejlődés szempontjából szintén előnyt jelent.
    Zsuzsám, várom a folytatást! :))

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm Unni,hogy szakítottál időt erre is. Te már nagyjából ismered az élményeimet, így külön megtiszteltetés, hogy ide is benéztél. A gondolataiddal egyetértek.S az különösen szívszorító, hogy nem is látni a folyamat végét. Borzalmas, ahogy a politika rátelepszik az egyszerű emberek életére.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Mikaz!
    Köszönöm szépen az élménybeszámolód második részét.Nagyon elgondolkodtató a koreai nép és a mi országunk történelmi párhuzama.Köszönöm kedves Biri a közzétételt.Üdvözlettel,Magdimama

    VálaszTörlés
  14. Kedves Magdimama! A két ország közötti történelmi párhuzam valóban nagyon érdekes kérdés! Talán ez is magyarázza a fokozottabb érdeklődést Korea iránt. Az ő válaszaik a kialakult helyzet kezelésére rokonszenvesek. S még arra is emlékeztet, amikor Trianon katasztrófáját mi is a nemzet tudásának, önbecsülésének felemelésével akartuk megoldani az 1920-as években.
    Láttam,hogy a Seoul 1945 című film is felkeltette az érdeklődésedet! Jó lenne, ha végig tudnánk nézni! Engem épp ezért izgat, mert a mai koreai társadalom, s a két országrész közötti helyzet megértéséhez ez az időszak nagyon is meghatározó ismereteket adhat. Remélem a sorozat érinti ezeket a kérdéseket, ha csak a családok sorsán keresztül is, de látnunk kell a hátteret. Köszönöm,hogy követed a beszámolót!

    VálaszTörlés