ANCSA46 RAJZAI ÁZSIAI SZÍNÉSZEKRŐL
Ancsával már egy ideje e-mail kapcsolatban állok, és nemrég véletlenül kiderült, hogy
N. Ildikóhoz hasonlóan (akinek az arcképcsarnoka szintén megnézhető az Érdekességek menüben) ő is szívesen foglalkozik ázsiai színészek portréival. Megkértem, hogy küldjön nekünk ízelítőt a munkáiból és válaszoljon néhány kérdésre. Nagyon örülök, hogy beleegyezett. Fogadjátok szeretettel a rajzait és a vele készült interjút!
Kim Sang Ho
B: Gyerekkorodban is szerettél rajzolni? Mennyire számítottál ügyesnek? Mióta érdekel a rajzolás?
A: Nem voltam egy rajzolgató gyerek, inkább örökmozgó és daloló, mindig tudták a szüleim, hol vagyok, mert állandóan énekeltem. Iskolás koromból vannak rajzolós emlékeim, nem éreztem késztetést a rajz iránt, annak ellenére, hogy édesapám szépen rajzolt és festett. Nem voltam ügyetlen, később mindenféle kézimunkázást kipróbáltam. A szép képeket viszont mindig csodálattal nézegettem, és ámultam a tehetséget.
Lee Soon Jae
B: Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz egy rajztanfolyamra? Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeidet?
A: Magamtól nem vágtam volna bele. Barátnőmmel voltam épp, amikor megláttuk a szórólapot, egy jobb agyféltekés rajz-tanfolyamot szerveztek. A szórólap akár teljesen amatőröket is szép sikerekkel kecsegtetett a tanfolyam végére. Gondoltam, ez érdekes lehet az én pálcikaemberes rajztudásom fejlesztésére. Szóval barátnőm invitálására belevágtam.
Magam részéről nagyon elégedett vagyok, hogy a 3. nap végére a pálcikaembertől idáig jutottam. Ez az elégedettség egyszerre hozta magával az elégedetlenséget is, mert látom, hogy nagyon az elején tartok, nagyon sokat kell még tanulnom, gyakorolnom.
Joo Sang Wook
B: Mesélj nekünk bővebben erről a tanfolyamról!
A: A tanfolyam nagyon heterogén összeállítású volt, át is futott rajtam a gondolat, hogy mit is keresek én itt? Gyerekkortól bárki részese lehetett a tanfolyamnak. Eszközöket a szervezők biztosítottak. A 2. napon hatalmas kérdőjelek voltak bennem. Megtanítottak másképp látni tárgyakat, mint ahogy addig láttam, már láttam is, nem csak néztem, de a sikerélmény még hiányzott. Kíváncsian vártam az utolsó napot. Magam sem hittem, hogy a nap végére sikerült egy rajzot készíteni, ami már nem csak pálcikaember volt.
B: Vannak-e kedvenc grafikusaid, festőművészeid?
A: Szeretem a grafikákat és festményeket nézegetni, már nem csak a szépérzékem látja, hanem rögtön megfogalmazódik bennem a kritika is saját rajzaimmal szemben, igyekszem tanulni belőlük. Szívesen nézegetem Barkóczi József munkáit, a testábrázoláshoz nagyon kell ismerni az anatómiát. Prihoda Judit munkáiban a szép hiteles megjelenítés, a finom kidolgozás nyűgöz le.
Vannak kedvenc festőim: Munkácsy Mihály, Vincent van Gogh, Rembrandt. A letisztult képábrázolást szeretem, azt, ha ránézek egy képre, és nem nekem kell kitalálnom, hogy mit ábrázol. Munkácsy festményeiben szeretem látni az arcokban tükröződő életnyomokat.
Kang Ji Hwan
B: Hogyan kerültél kapcsolatba az ázsiai filmművészettel? Emlékszel-e arra, hogy mi volt az első ázsiai sorozat és film, amit láttál?
A: Az első élményem az ázsiai filmművészethez szintén a barátnőmnek köszönhetem. Nekem még nem volt számítógépem, és meginvitált, hogy Ő most néz egy nagyon jó dél-koreai sorozatot, amit nekem is látnom kell. Mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra. Ez a sorozat a Winter Sonata volt. Nagyon tetszett a történet, kellemes szép szereplőkkel, és elsősorban a hiteles, érzelemgazdag játék. Későbbiekben, és főleg a történelmi sorozatok kapcsán egyre jobban érdekelt a történelmük és kultúrájuk.
Bae Yong Joon
B: Milyen témájú és műfajú képeket alkotsz?
A: Mivel a rajztanfolyam fő témája a portrérajzolás volt, így elsősorban kedvenc ázsiai színészek portréját igyekszem minél valóságosabban lerajzolni. A rajzaimmal egy-egy filmszerep elkapott pillanatát, az adott szerep által megkívánt érzelmet igyekszem kifejezni, közölni. Óriási szerepe van egy-egy mimikának és a szemnek. A csodálkozást, a dühöt, egy szerelmes pillantást nehéz előcsalogatni a rajzban. Kacérkodok néha egy állatfigurával, virággal. A tájkép még csak gondolati síkon foglalkoztat.
B: Mennyi időt szánsz egy-egy műre?
A: A rajzok elkészítésének idejét nem tudom behatárolni. Általában többször leteszem és előveszem, nézegetem, pihentetem és javítgatom több-kevesebb sikerrel. Legtöbbször apró javításokat végzek, mert ahol nagy a különbség, az már eleve sikertelen.
Lee Sang Yoon
B: Mit szól a családod ehhez a hobbihoz? Örülnek neki, támogatják, vagy elnézik?
A: A családom különbözőképpen reagál a hobbimra. A lányom nyugtázta, hogy a sok gobelinvarrást és egyéb kézimunkázást felváltotta a rajzolás. Két unokám (már felnőttek) örül az új elfoglaltságomnak, a kisebbik unokám kritikusabban, de örömmel fogadja, mivel Ő művészeti középiskolába járt és szépen rajzol.
B: Tervezed-e, hogy továbbképzed magad?
A: Nem tartom valószínűnek hogy tanfolyami szinten továbbképzem magam, de igyekszem sok információt szerezni és hasznosítani a továbbiakban. Tanácsot, kritikát, véleményt mindig szívesen fogadok, és igyekszem figyelembe venni. A rajz nekem egy nagyon kedves hobbim lett, minden csetlő-botló igyekezetemmel. Tudom, hogy sok a tanulnivaló, látom a hibákat, de nem mindig sikerül kijavítani. Rajzolás közben megáll körülöttem az idő, megszűnik a külvilág, csak a rajz van és én. Ez számomra a nyugalom.
Szeretném, hogy ne a tökéletességet keressétek a rajzokban, csupán azt az érzést, élményt, amit egy hobbi adhat.
Köszönöm mindenkinek, aki megnézte a rajzokat.
Külön köszönöm Birinek, hogy lehetővé tette a rajzok bemutatását.
B: Köszönöm a rajzokat és az interjút. Kívánom, hogy még sokáig örömet szerezzen neked ez a hobbi az ázsiai sorozatok és filmek világával együtt! Remélem, hogy idővel újabb rajzaiddal bővülhet majd ez a topik.
