VEGETARIAN ~ Növényevő
채식주의자 / Chaesikjuuija
dél-koreai dráma, 113 perc, 2010. február
18 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLOTT!
Rendező és forgatókönyvíró: Lim Woo-seong
Producer: Lim Min-sub
Operatőr: Kim Chang-bae
Vágó: Moon In-dae
Zeneszerző: Jeong Yong-jin
Szereplők:
Chae Min-seo - Jonghje
Kim Hyun-sung - Minho (Inhje férje)
Kim Yeo-jin - Inhje (Jonghje nővére)
Kim Young-jae - Csong (Jonghje férje)
Ki Joo-bong - Jonghje apja
Son Hee-seon - Jonghje anyja
Yoon Ji-hye- Hjekjong (Minho volt szeretője)
Kim Ui-jin - Dzsiu (Inhje kisfia)
Tae In-ho - Szangmin (Minho munkatársa)
Jonghje
átlagos háziasszony, aki a férje legnagyobb megrökönyödésére
kihajítja az összes húst a hűtőből, miután a rémálmai hatására
vegetáriánus lesz. A nő egészségéért már az egész család aggódik. Egy
házavató során az apja arra vetemedik, hogy erőszakkal próbál egy falat
húst a szájába gyömöszölni. Sógora, Min-ho egy videóművész, aki miután
meghallja a feleségétől, hogy Jonghje keresztcsontján még mindig ott
virít az újszülöttkori mongolfolt, elkezd fantáziálni a nőről. Az ihlet
furcsa és vad dolgokra készteti, miközben Jonghje megszállottan halad a
saját útján.
A film Han Kang írónő 2007-ben megjelent 채식주의자 (Chaesikjuuija / The Vegetarian) c. regénye alapján készült, amit 2016-ban nemzetközi Man Booker-díjjal tüntettek ki.
A regény a Jelenkor Kiadó gondozásában Kim Bogook és Németh Nikoletta fordításában "Növényevő" címmel magyarul is megjelent 2017-ben.
előzetes
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat
A magyar felirat elkészültének ideje: 2023. november 20.
10 megjegyzés:
Kedves Biri!
Különleges kalandra vállalkoztál, amikor ennek a filmnek a fordítását vállaltad. Amikor először olvastam a könyvet, nem értettem, hogy mit is akar közvetíteni.
Bár elismerem, hogy Han Kang nagyszerű írónő. A Nemes teremtmények című könyvét hamarabb megértettem, hisz konkrét történelmi eseményekbe ágyazott, de ugyanígy mégis lélektani regény.
A Növényevő mélységeit a második olvasás után kezdtem megérteni és végre ráéreztem, hogy ez is egy nagyon értékes mű. Másodszorra olvasva már le sem tudtam tenni, szinte egyszerre olvastam végig.
Ebben a könyvben a főszereplő és az egész családja mély lelki sebet hordoz. A történetük pedig kicsiben leképezik a XX. századi koreai társadalom problémáit is.
A lányok és az édesanya szenvednek a részeges apa kegyetlenkedéseitől. Az apa túlfűtött egoizmusa és gőgje abból fakad, hogy a vietnámi háborúban érdemeket szerzett a kegyetlenkedésével.
A filmből sajnos kimarad az a jelenet, amikor az apa megbünteti, halálba hajszolja a kutyájukat, mivel az megharapta Jonghje –t. Mindezt végig kellett néznie a kislánynak, utána pedig a kutyából készült levest kellett megennie. Kimaradt, hogy az apja egész gyermekkorában ütötte - verte. A nővére próbálta menteni, óvni az apai kegyetlenséggel szemben.
Ilyen előzmények után könnyebben érthető a húsevéssel szembeni undor, s az az öngyilkos jelenet, amikor a késsel saját maga ellen fordul a lány, amikor az apja erőlteti a húsdarab lenyelését.
Bár a könyvből megismerhető álom - a véres húsok közötti séta és a bűntudat, hogy evett a húsdarabokból - még jobban árnyalná a lány elhatározását, sajnos ez sem kapott elég hangsúlyt a filmben.
Jonghje és a nővére is szerelem nélkül házasodott. Jonghje férje hideg számításból választotta a jellegtelen, engedelmes és házias lányt, de érzelmileg nem sok közük volt egymáshoz. Az első komolyabb probléma után azonnal el is hagyja a feleségét.
Inhje szánalomból ment az önálló életvitelre alkalmatlan művész férfihoz, akit végül ő tartott el. Az ő házasságuk is boldogtalan, a kisfiú tartja össze a kapcsolatot. Inhje látszólag egy sikeres koreai nő, aki keményen dolgozik azért, hogy összetartsa a családját.
(folytatom)
A film nem tér ki Inhje érzelmi labilitására, de a könyvből ez is kiderül:
Idézem:
„…Egyszerűen képtelen volt szembenézni mindazzal, amire a testvére emlékezteti. Nem tudott megbocsátani neki azért, hogy átlépte a határt, amit ő sohasem lett volna képes átlépni, nem tudta megbocsátani neki azt a felelőtlenséget, ami lehetővé tette, hogy lerázza magáról a társadalom kötöttségeit és magára hagyja őt, aki továbbra is rab maradt. Mielőtt húga lerázta a láncait, Inhje azt sem tudta, hogy azok egyáltalán léteznek…”
Jonghje fává akar válni. Mi ennek az értelme?
Számomra ennek az az üzenete, hogy mindent elutasít, ami az embert jellemzi. A ragadozó lét jelképe a húsevés. Véres és szennyes az emberi társadalom. Soha nem tapasztalhatta meg az emberi lét boldogságát: kegyetlen gyermekkor, üres, érzelem nélküli, számító felnőtt élet.
Ezzel szemben a növények világa tiszta, érdek és érzelem mentes, egyszerűen gyönyörű, aminek éltetője a napsugár.
A filmben és a könyvben is hangsúlyos szerepet kap a művészfilm készítése: a növényi indákkal befestett testek közösülése. Szerintem a filmben ez nagyon szépen megoldott rész.
Jonhgje csak így tudta elfogadni a testi vágyat. A befestett partner a növényekhez hasonló illúzió. A mongolfoltért lelkesedő, beteges vágyakat kergető művészben hasonló lélekre talál. Ők mindketten lázadnak a való élet kötöttségei ellen.
Miért érzem úgy, hogy a koreai társadalom problémáit is tükrözi a regény, illetve a film?
Mert a koreai nőknek még ma is nagyon sokat kell tűrniük és küzdeniük a férfiak uralma ellen. A regény kétharmadát a férfiak mesélik el, az ő nézőpontjukból látjuk az eseményeket. Csak a mű végén adják át a mesélő szerepét Inhje-nek, s rajta keresztül tudjuk megfejteni Jonghje kálváriáját. A film ezt a zárlatot keretté alakítja. A regény egyenes időrendben mesél, a filmben Inhje kórházi látogatása a történet kerete.
Hogy miért éppen a vegetáriánus létet választotta lázadásképpen? Talán azért is, mert ez még nagyon idegen a koreai emberek kultúrájától. Ők, akik még a köszönésben is a jó étkezést helyezik előtérbe, nehezen tudják elképzelni, hogy valaki ok nélkül lemondjon a jó és tápláló ételekről.
Elgondolkodtató könyv és elgondolkodtató film. A film nem mindenben adta át a könyv üzenetét, de önmagában is különleges élmény volt. A két főszereplő színésznő kiváló alakítást nyújtott, az operatőri munka is lenyűgöző.
Köszönöm a szép és szöveghű fordítást! Ismét egy különleges kincset kaptunk tőled!
Meglehetősen nehéz volt végignézni a filmet, mert a történet szinte semmi kapaszkodót nem adott azon a végtelenül deprimáló tényen felül, hogy gyermekkorban súlyosan sérült nő felnőtt életében is rideg környezete hatására elutasítja az emberi létet. Tiltakozása a koreaiak számára emblematikusnak számító húsevésben nyilvánult meg, a környezet reakciója pedig nagyon jellemző volt.
Mikaz igen hasznos kommentjei sokat hozzátettek a filmben látottakhoz: kát a filmből kimaradt részekért. Véleményem szerint a testfestős, ill. az azt követő szexjelenet rövidebbre szabásával helyet adhattak volna az alkotók ezeknek a kihagyott, ám az egészet megérteni segítő elemeknek a beillesztéséhez.
Sajnálatos, hogy ez film - vagyis a regény - sok más koreai alkotáshoz hasonlóan nem a változtatás, annak eredményeként pedig a boldog élet lehetőségét csillantja fel, hanem megelégszik a helyzet bemutatásával, mint megváltoztathatatlannal. Persze kínál menekülést, de az olyan abszurd, olyan életellenes, hogy nem tekinthető megoldásnak. Marad a beletörődés vagyis a fává válás?
Biri, köszönöm a filmet és a feliratot.
Kedves Mikaz és Cinke!
Szívesen a feliratot, örülök, hogy megnéztétek vele a filmet. Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat.
Han Kangtól én is olvastam a Nemes teremtményeket, de a Növényevő annak idején kimaradt. A filmet véletlenül fedeztem fel az Avistazon, és arra gondoltam, hogy előtte jó lenne a regényt elolvasni. Nem számoltam azonban azzal, hogy szinte lehetetlen beszerezni. Egyetlen helyen tudtam volna csak megvásárolni, ott is horribilis áron, így aztán letettem róla. Ezúton is köszönöm Mikaznak, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a sajátját, hogy elolvashassam.
Elsőre furcsa a könyv és a film is. Én még most sem tudom hová tenni, bár Mikaz remek elemzése közelebb visz a megértéshez. És hogy tényleg marad-e a beletörődés, vagyis a fává válás? Én úgy gondolom, hogy amíg Jonghje a problémát testesíti meg, addig a nővére, Inhje talán a megoldást, a változtatni akarást.
Szívesen nézek olyan filmeket, amelyek egy regény adaptációja alapján készültek. Nagy örömöt jelent számomra, hogy néhány koreai alkotás esetében is lehetőségem van elolvasni a könyvet magyarul és megnézni a filmet felirattal. Ha jól emlékszem, a Növényevő c. regényt a megjelenés után nem sokkal beszereztem és el is olvastam. Érdekes könyvélmény volt, valami megfogott benne, de a mai napig nem tudnám megmondani, hogy mi is volt az, pedig többször is olvastam. Később felfedeztem, hogy film is készült bele. Nekem se kellett több! Hamarosan megtaláltam valahol az interneten gyenge képi minőséggel és angol felirattal, de hajtott a kíváncsiság, megnéztem. Amikor megtudtam, hogy tervezed a fordítását, megörültem neki, szerettem volna újra megnézni a Növényevőt.
Mivel nem ez a mostani volt az első találkozásom a filmmel se, a történetet jól ismertem, de a részletekre már én se emlékeztem ennyire. Valóban különleges az egész, a tartalma és a megoldás, ahogy ezt bemutatják. Talán furcsa ezt mondani, de igazán emlékezetes részlet a filmforgatásos rész. Mindig is úgy rémlett, hogy ez egy szépen kivitelezett jelenet, ami igaz is, de a mostani nézés során bennem is felmerült a kérdés, amit a jelenet férfi szereplője is megkérdőjelezett: ez valóban egy művészfilm?
A címszereplő változása döbbenetes. Keveset tudunk meg a mögöttes okokról, a sógora az egyedüli, aki megkérdezi, hogy miért döntött így. És én úgy értelmezen, hogy azáltal, hogy a férfi virágokat festett rá, ezzel ő adta meg a lökést, hogy a nő a növényekben lássa a valódi lét értelmét, ezért szeretne ő is növénnyé válni, mert szépnek látta magát, illetve a partnerét a virágmotívumokkal a testén. Továbbá úgy hitte, ez űzte el a rémálmokat. Megjegyezném, a nő testét látni is meglepő volt, vajon mennyit fogyhatott a szerep kedvéért?
Úgy gondolom, - mint általában a legtöbb adaptáció esetében - a film a könyvvel együtt lehet teljes. A könyv tartalmaz olyan részleteket is, amiket nem ismerünk meg a filmből, amit másként, más részletességgel mutatnak be. Ahogy az író és a rendező is másként képzeli el ugyanazt, a néző és olvasó is másként teszi ezt.
Köszönöm a fordítást, magyarul mégiscsak élvezetesebb és maradandóbb, mint angol felirattal nézni.
Kedves Kati!
Restellem, hogy csak most reagálok a hozzászólásodra. Az volt a tervem, hogy újra megnézem a filmet és azután válaszolok, de most már belátom, hogy a közeljövőben erre nem fog sor kerülni. Így hát csak megköszönni tudom, hogy magyar felirattal is megnézted a filmet és időt szántál a gondolataid megírására.
Egy érdekes cikket azért berakok ide, amit nemrég olvastam. "Nemcsak beszélgetnek, de lehet, hogy látnak is a növények":
https://index.hu/tudomany/til/2024/05/12/nemcsak-beszelgetnek-de-lehet-hogy-latnak-is-a-novenyek/
Enyedi Ildikó "Csendes barát" c. most készülő filmjében egy ginkófa (páfrányfenyő) lesz a főszereplő.
Mindent lát, képes túlélni földrengést, atomtámadást, így lett főszereplő:
https://index.hu/kultur/2024/07/30/enyedi-ildiko-csendes-barat-film-gingko-tony-leung-chiu-wai-lea-seydoux/
Han Kang dél-koreai írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat 2024-ben. Az 53 éves írónak eddig nyolc regénye jelent meg, de jelentetett meg versesköteteket is, és 2016-ban már elnyerte a rangos nemzetközi Man Booker-díjat is a The Vegetarian (Növényevő) című regényéért. Magyarul eddig a Nemes teremtmények és a Növényevő című regényei jelentek meg.
Az indoklás szerint Han Kangot „intenzív költői prózájáért” díjazták, „amely szembenéz a történelmi traumákkal és feltárja az emberi élet törékenységét”.
https://24.hu/kultura/2024/10/10/han-kang-koreai-irono-irodalmi-nobel-dij/
Kiss Marcell fordításában pedig még az idén megjelenik a "Görög leckék".
https://index.hu/kultur/2024/10/10/irodalmi-nobel-dij-han-kang/
Már a színházi világot is meghódította az idén irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Han Kang Növényevők című bestsellere. A Nemzetközi Booker-díjas művet a világon először a bolognai Teatro Arena del Sole teátruma vitte színpadra. A világszerte átütő sikerű műből készült előadás ősbemutatóját 2024. október 25-én tartották az olasz teátrumban.
https://index.hu/kultur/2024/10/29/han-kang-novenyevok-bologna-szinhazi-eloadas-teatro-arena-del-sole/
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.