COMING HOME ~ Hazatérés
归来 / Gui Lai
kínai történelmi dráma, 109 perc, 2014. május
Rendező: Zhang Yimou
Forgatókönyvíró: Zou Jingzhi
Producerek: William Kong, Zhao Zhang
Operatőr: Xiaoding Zhao
Zeneszerző: Qigang Chen
Szereplők:
Chen Daoming - Lu Yanshi (Lu professzor)
Gong Li - Feng Wanyu (Yu tanárnő, Yanshi felesége)
Zhang Huiwen - Dandan (balerina, Yanshi és Yu lánya)
Yan Ni - Lin képviselő
Guo Tao - propagandista
Lu Yanshi professzorként dolgozott, mielőtt a kínai kulturális forradalom idején munkatáborba küldték. Kislánya ekkor mindössze hároméves volt. Sok év után sikerül megszöknie, és megpróbál találkozni a családjával, de a lánya árulása miatt elfogják. Három évvel később véget ér a kulturális forradalom, a professzort rehabilitálják. Hazatérve szomorú dolgokat tapasztal; balerinának készülő lánya egy textilgyárban dolgozik és munkásszállón lakik, hőn szeretett felesége pedig amnéziában szenved, fel sem ismeri a férjét. Hogy felélessze neje emlékezetét, Lu felolvasóként marad a közelében.
Készült Yan Geling, 1958-ban született kínai-amerikai írónő The Criminal Lu Yanshi (A bűnöző Lu Yanshi) c. regénye alapján.
Díjak:
- 2014. Macau International Movie Festival - legjobb film (aranylótusz díj)
- 2014. First Youth Film Festival - legjobb rendező: Zhang Yimou
- 2014. FIRST International Film Festival - legnézettebb színésznő: Gong Li
- 2014. Shanghai Film Critics Awards - Top Ten Films / legjobb színésznő: Gong Li
- 2014. Golden Deer Awards - legjobb színésznő: Gong Li
- 2015. China Film Directors' Guild Awards - legjobb színésznő: Gong Li
- 2015. Asian Film Critics Association Awards - legjobb film / legjobb rendező: Zhang Yimou
- 2015. Chinese Film (Ningbo·Cixi) Festival - kimagasló film (CCF díj nyertese)
- 2015. Hong Kong Film Awards - legjobb kínai nyelvű film
A Vörös női különítmény c. balett próbája
zenei betét: Song of Fisherman (A halász dala)
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat
A magyar felirat elkészültének ideje: 2023. augusztus 19.
9 megjegyzés:
Kedves Biri! Köszönet a fordításért, így ezt az érdekes filmet nézhetővé tetted. A filmbeli családi tragédia valamelyes feloldását próbáló férj, a korábbi professzor, megoldása szívmelengető. A film a kor bemutatásával egyúttal azt is megmutatja, hogy miképp lehet az ifjúság lelkét megmérgezni.
Dorina voltam, a Google már megint kihajított.
Kedves Biri!
Ismertetődet olvasva örvendek, hogy megnézhetem ezt a filmet. Köszönöm a fordítást, és az információkat. Rövidesen megnézem. Werzsi
Kedves Dorina!
Bocsánat, hogy csak most reagálok, de elutaztam és nem foglalkoztam a bloggal. Örülök, hogy megnézted a filmet és köszönöm a jelentkezésedet. Szerintem is szívmelengető megoldás születetett (bár ugyanakkor szívfacsaró is).
Kedves Werzsi!
Örülök, hogy a te érdeklődésedet is felkeltette, remélem, hogy tetszeni fog neked a film.
A megható és megrázó történet szolgált alapul, hogy a kínai közelmúltról olyan információkhoz jussunk, amelyeket vagy nem tudtunk - én legalábbis nem tudtam - vagy félresöpörtük. Én ugyanis ennek a filmnek a nyomán szembesültem vele, hogy a Mao-féle kulturális forradalom egészen 1976-ig, Mao haláláig tartott, ahogy soha nem mélyedtem el abban sem, hogy hányféle, jobbnál jobb módszerrel igyekezett a jóember a hatalmát megerősíteni. Tegnapig nem tudtam például arról sem, hogy voltak a laogai-k és a láojiáo-k, vagyis büntető- és átnevelő táborok, az ugyan a filmből sem derül ki, a férfi a kettő közül melyikben volt szerencsés tizenhárom évet eltölteni. Sőt, olvasgatva a témában, meg kellett állapítanom, hogy a rendező a valóságosnál szelídebb képet nyújt át a nézőnek: a szökésig eltelt tíz év, ill. a szabadulásig és rehabilitálásig eltelt tizenhárom évhez képest a férfi egészen megkímélt állapotban van, ami - valljuk be - a valóságban elég elképzelhetetlen: ennyi idő bőven elég a fizikai és lelki romláshoz. De nem tudom azt sem, hogy a lakásviszonyok nem szépítettek-e a filmben. Az azonban jól kitűnik, hogy milyen lelki terror alatt éltek az emberek. A családtagoktól megkövetelt, de legalábbis elvárt hűség a párthoz a bűnösnek ítélt családtag ellenében, hogy az emberek egymást figyelték, egymásról jelentettek, hogy a párt nyugodt lélekkel zsarolta meg az embereket, mind-mind érzékelhető, ott lebeg a levegőben. A filmbeli család belerokkan, s ők még olcsón ússzák meg, szemben a százezrekkel vagy milliókkal, akik sokkal rosszabbul jártak. Az ember belegondolhat, hogy a diktatúrák mennyire hasonló módszerekkel dolgoztak a világ különböző pontjain. Eltűnődtem, vajon indigóval készültek-e, hogy ennyire azonosak voltak, vagy egymástól függetlenül sikerült azonos eredményre jutniuk.
A rendező munkássága legalábbis eklektikusnak tekintendő: a drámafilm, szörnyfilm, thriller és wuxia egyaránt része. Kicsit tájékozódtam abban a reményben, hogy a kritikusok elismerése összecsenghet az ízlésemmel, de félek, hogy nem egészen, de Zhang filmjei között azért vannak olyanok, amelyek segíthetnek jobban megismerni Kínát, ráadásul a wikipédia szerint "egyik visszatérő témája a kínai emberek ellenálló képessége a nehézségekkel és viszontagságokkal szemben", ami kedvet csinál hozzá, hogy filmjei közt keresgéljek. Kedves Biri, köszönöm.
Kedves Cinke!
Köszönöm, hogy jelentkeztél a blogban. Nagyon örülök, hogy megnézted a filmet, annak pedig még inkább, hogy kutakodásra ösztönzött. Bevallom őszintén, én sem vagyok jártas a kínai történelemben, bár a kulturális forradalomról természetesen hallottam. Nagyon jó a meglátásod, ezek a diktatúrák akár indigóval is készülhettek volna, olyan sok hasonló vonásuk van.
Az 1951-es születésű Zhang Yimou a kínai filmgyártás egyik meghatározó alakja, 3 filmjét is Oscar-díjra jelölték. Az ő felfedezettje egyébként az 1965-ös születésű Gong Li színésznő, akivel a munkássága és a magánélete egyaránt összefonódott, mivel első 7 filmjének ez a gyönyörű, tehetséges és karizmatikus hölgy volt a főszereplője, valamint együtt is éltek 1987-1995 között.
Rendezői debütálása a "Red Sorghum" (Vörös cirokmező) c. film volt 1988-ban (Gong Linek is ez volt az első filmje), amivel a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon rögtön elnyerte az Arany Medve díjat. Második közös filmjük az 1989-es "Codename Cougar" (Kódnév: Puma). Harmadik filmjük az 1990-es "Ju Dou", ez volt az első film Kína történetében, amit Oscar-díjra jelöltek. Negyedik filmjük a híres, több neves filmfesztiválon díjnyertes, szintén Oscar-díjra jelölt "Raise the Red Lantern" (A vörös lámpások) 1991-ből. Ötödik filmjük az 1992-es "The Story of Qiu Ju" (Kjú Dzsű története), ami Arany Oroszlán díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon. Hatodik filmjük a 1994-es, Cannes-i Filmfesztiválon nagydíjat nyert "To Live" (Élni). Hetedik filmjük
pedig az 1995-ös "Shanghai Triad" (A sanghaji maffia), ami szintén több díjat nyert. Meglehetősen gyümölcsöző volt tehát a kapcsolatuk. Később dolgoztak még együtt a 2006-os kosztümös "Curse of the Golden Flower" (Az aranyszirmok átka), valamint a 2014-es "Coming Home" (Hazatérés) c. filmben, amihez most feliratot készítettem.
A rendezőnek amúgy jó szeme van az ifjú tehetségekhez, mert Gong Livel való szakítása után a 19 éves Zhang Ziyi-t szerződtette az 1999-es "The Road Home" (Apám és anyám) c. filmjére, amivel a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve díjat nyert. A hölgyet nem hiszem, hogy be kell mutatni, talán ő a legismertebb kínai színésznő.
Ha a felsoroltak közül bármelyik film felkeltette az érdeklődésedet, el tudom neked küldeni. A "Codename Cougar" kivételével mindnek van magyar felirata is.
Kedves Biri!
Érzékeny, szép filmet választottál ismét. Köszönöm, hogy elkalandozol a kínai kultúra felé!
Számomra nem teljesen ismeretlen a korszak, amiben a történet játszódik. A kulturális forradalomról és annak szörnyűségeiről már hallottam, olvastam.
Épp ezért kicsit félve kezdtem nézni a filmet. Vajon miként ábrázolja azt a sokféle borzalmat, amit egy diktatúra képes tenni az egyszerű emberek életével.
Igazatok van, a diktátorok módszerei nagyon hasonlóak, bárhol is uralkodjanak a világon.
Nekem is úgy tűnik, hogy kissé idealizált képet kapunk a korról. Nem hinném pl., hogy egy szökési kísérlet után túlélő lehetne Lu, azt meg legkevésbé, hogy professzorként visszatérhetne a munkájához. Bár a kulturális forradalom után valóban rehabilitálták a társadalom számkivetettjeit, még azokat is, akiket korábban osztályellenségnek tartottak.
De vajon ez mennyire őszinte, amikor Mao még mindig élő legenda Kínában, képe uralja a Tienanmen teret.
De talán nem is ez a leleplezés volt a film készítőinek legfőbb célja.
Láthatjuk a a diktatúra agymosásán átesett gyermek bűnét és megtérését. Láthatjuk, hogy a sokat szenvedett apa miként vallja magát mindenért hibásnak, ami a a család tragédiáját okozta, de azt nem halljuk, hogy bárki is hibáztatná a rendszert, a hatalmat, aminek ez lett a következménye. Talán csak Fang úr ellen folytatott eljárás mutat valamit a hatalom természetéből. Az akkori hibák kiszolgálója és haszonélvezője, a kulturális forradalom leállítása után bűnösként lesz elszámoltatva. De ő ugyanolyan kisember, csak a rossz oldalon állt, a felsőbb körök leleplezése a filmben nem történik meg.
Ellenben kapunk egy gyönyörű vallomást az EMBER-ről, aki mindezek ellenére meg tud maradni tisztának, megbocsátónak, önzetlennek. Kapunk egy csodálatos képet a szerelem erejéről, a hűségről.
Ami lenyűgözött, hogy milyen erőt sugároz a történet. Túlélésre ösztönöz, nem a bosszú, hanem a szeretet ereje segíthet ebben.
Fantasztikus színészi alakítások, csodálatos zenei háttér. Még a kínai nyelv sem tűnt nagyon egzotikusnak.
Szeretném itt ajánlani egy szintén külföldön élő kínai írónő könyvét, aki diákként még átélte a kulturális forradalmat. A saját családja történetén keresztül mutatja be a huszadik századi kínai történelem borzalmait. Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya. Nagyon tanulságos és elgondolkodtató családregény három nemzedék asszonyi sorsán keresztül.
Nekem nagyon sok új ismeretet adott.
Kedves Mikaz!
Nagyon örülök, hogy te is sort tudtál keríteni a filmre. Köszönöm, hogy ilyen részletesen írtál a vele kapcsolatos élményeidről. Teljesen egyet tudok veled érteni. Engem is az fogott meg leginkább benne, hogy milyen nagyfokú erőt sugároz; a szeretet, a szerelem, a megbocsátás erejét, hatalmas segíteni akarást.
Úgy jutottam el egyébként ehhez a filmhez, hogy egy időben eljártam a Béka filmklubba, ahol kedd esténként ázsiai filmeket vetítettek (jobbára kínaiakat), utána pedig beszélgetés is zajlott 1-1 meghívott vendéggel. Több Zhang Yimou által rendezett film is terítékre került, és mivel korábban már írtam, hogy milyen sok filmjének Gong Li a főszereplője, így felkeltette a kíváncsiságomat ez a gyönyörű, karizmatikus nő. Itthon elkezdtem keresgélni egyéb filmjei után is, és most már elmondhatom, hogy majdnem minden filmjét láttam. A következő fordításomnak (Eros: The Hand) is ő lesz a női főszereplője.
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.