LAST PRESENT ~ Búcsúajándék
선물 / Sun Mool
dél-koreai melodráma, 113 perc, 2001. március
Rendező: Oh Ki-hwan
Forgatókönyvíró: Park Jung-woo
Producerek: Kim Mi-hee, Kim Sang-jin, Kang Woo-suk
Operatőr: Lee Suck-hyun
Vágó: Lee Hyun-mee
Zeneszerző: Jo Seong-woo
Szereplők:
Lee Jung-jae - Csong Jongki
Lee Young-ae - Pak Csongjon (Jongki felesége)
Kim Tae-hee - a tizenéves Csongjon
Kong Hyung-jin - Jang Csolszu (Jongki humorista párja)
Kwon Hae-hyo - Hakszu
Kim Sung-kyum - Jongki apja
Park Seung-tae - Jongki anyja
Maeng Sang-hoon - Pak producer
Kong Hyo-jin - műsorvezető
Lee Moon-sik - Jongman (Csongjon gyerekkori barátja)
Chu Kwi-jung - Hvang producer felesége
A film egy sikertelen humorista kihűlő házasságát mutatja be, amit a szülei annak idején elleneztek. Jongki nem akarja a tehetségét éjszakai klubokban elfecsérelni, még mindig bízik abban, hogy egyszer berobbanhat a tévébe, miközben felesége, Csongjon egy babaruházati boltot vezet, hogy a felszínen maradhassanak. Megromlott kapcsolatuk új erőre kap, amikor kiderül, hogy Csongjon súlyos beteg.
Díj: 2002. 25. Golden Cinema Film Festival - legnépszerűbb színésznő: Lee Young-ae
"A komédia királyai"
.jpg)
.jpg)
előzetes
OST
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat
A magyar felirat elkészültének ideje: 2022. december 23.
Kiegészítő anyag:
- Lee Jung-jae (a "Nyerd meg az életed" sztárja) filmjei, sorozatai magyar felirattal
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a blog látogatóinak!
10 megjegyzés:
Drága Birikém, boldog karácsonyt, /még egy pár óra maradt/ és nagyon boldog új évet kívánok Neked és családodnak.
A névtelen N.Ildikó voltam. és köszönöm a karácsonyi üdvözletet és a fordítást.
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy érdekel a legújabb fordításom. Elküldöm neked e-mailben a videót az OST-tal együtt (mert szerintem nagyon szép a zenéje).
Köszönöm, viszontkívánom a jókívánságokat.
Két gondolatom támadt a film kapcsán, az egyik általános emberi vonás, hogy az emberek gyakran akkor ébrednek rá valami vagy valaki értékére, amikor már elveszítették, vagy közel járnak az elvesztéséhez. A másik a koreai lélekre vonatkozó megállapítás. Nekünk furcsa, de a koreai házastársak - legalábbis a filmekben meglehetősen gyakran találkozunk vele - sokszor egymással csak a legmindennapibb dolgokról kommunikálnak, mintha egymással kapcsolatban érzelmeik nem lennének, - holott vannak -, ezzel együtt a személyes nehézségeiket, például a betegséget, gondosan elhallgatják házastársuk, s általában szeretteik elől. S ez nemcsak ebben a filmben történik így, ahol a betegség eltitkolása egyértelműen a férj kímélése céljából történik, hanem más alkotásokban is tettenérhető. Érdemes volt megnézni a filmet, tanulhatunk belőle: megbecsülni azt, amink van, megosztani egymás közt jót is, rosszat is, lehetőséget adni a másik számára, hogy adjon, elfogadni, kommunikálni egymással, érzéseinket feltárni a másik előtt, stb., stb. A családi fotózás jelenete például nagyon erős, emlékezetessé teszi a tanulnivalót: vigyázzunk, ne elkésve adjunk.
Kedves Biri, köszönöm a filmet.
Boldog új évet kívánok!
Kedves Biri! Nagyon szép, megható ajándékot kaptunk tőled az ünnepekre. Köszönöm!
Szavak nélkül, finom gesztusokkal, apró rezdülésekkel is kifejezhetőek a legmélyebb érzelmek. Ez az,amit a koreai moziban leginkább szeretek. Nincs harsány szerelmi vallomás és nincs üvöltő fájdalom. Mennyivel kifejezőbb ebben a filmben is pl. ahogy az apa beszél a fia sírján álló fához. Illetve az az őszinte önfeladás és ragaszkodás, ahogy az asszony vigyáz a férjére az utolsó pillanatig. De ugyanilyen megható volt a férj pantomimjátéka a színpadon.
Csodálatos színészi alakítást nyújtanak a főszereplők. Lee Jung -jae tehetsége most érintett meg leginkább.
Tetszett a film kidolgozott íve,ahogy eljutottunk a felületes mindennapi gondoktól az élet legnagyobb kérdéséhez. Gyönyörű lezárása a történetnek az utolsó képsor: az elválás fájdalma feloldódik a férj mosolyában.
Kedves Cinke!
Örülök, hogy megnézted a filmet és köszönöm, hogy írtál is róla.
Igen, sajnos általános dolog az, hogy nem becsüljük meg azt, amink van, akkor ébredünk csak a tudatára, amikor elveszítjük, vagy közel kerülünk az elvesztéséhez. Valóban nagyon fontos lenne az őszinte beszélgetés is a házastársak között, hogy ne csak a legmindennapibb dolgokról társalogjanak. Nekem egyébként az tűnt fel a koreai filmekben/sorozatokban, hogy a házasok úgy rejtik el egymás elől az érzéseiket, hogy közben direkt lekezelőek, durvák egymással, vagyis szóban és tettekben pont az ellenkezőjét teszik, mint amit éreznek. Bár lehet, hogy ez csak a filmekben van ennyire kisarkítva. Abban a zenés filmben, amit jelenleg fordítok (Life is Beautiful), ugyanezt a viselkedést tapasztalom.
A másik dolog, ami még az eszembe jutott, hogy ne legyünk haragtartók, ne tápláljuk évtizedeken át magunkban a haragot. A sértettséggel nemcsak azt bántjuk, aki ellen irányul, hanem magunkat is mérgezzük. A srác szülei nagyon csúnyán viselkedtek, megalázták a választottját, hisz még csak nem is voltak hajlandók megismerkedni vele az előítéletük miatt. Még akkor sem rendeződött a kapcsolatuk, amikor megszületett az unokájuk. Valahol kétszínűnek gondolom azt, hogy a menyük betegségének hírére így megváltoztak, bár jobb későn, mint soha. A nőnek végül is nagy örömet szereztek azzal a bizonyos közös fotóval, de ő akkor még nem tudta, hogy a férje szülei tudnak a betegségéről. Mennyire más lett volna a kapcsolatuk az egyszem fiukkal és annak családjával, ha nem ennyire merevek és sértődékenyek!
Köszönöm az újévi jókívánságaidat is, neked is BUÉK!
Kedves Mikaz!
Nagyon örülök, hogy te is megnézted a filmet és jelentkeztél is a blogban a látottakkal kapcsolatos véleményeddel.
Mindkét főszereplő igazán kifejező alakítást nyújtott, bár díjat csak Lee Young-ae kapott érte. Ne feledjük, hogy 2001-ben járunk, két év múlva fogják vetíteni az "A Jewel in the Palace" (A palota ékköve) c. sorozatot, ami a világhírnevet hozza el számára. Lee Jung-jae pedig ebben a filmben megmutathatta egy kicsit a humoros oldalát is, amire ritkán adódik alkalma. Álmélkodva néztem a pantomimjelenetekben a mimikáját, a mozgását, szenzációs volt. Miután elkezdtem feldolgozni Lee Jung-jae munkásságát (az utóbbi három fordításomnak ő volt a főszereplője, és ezzel a filmmel immár 6 filmjéhez készítettem feliratot), és emiatt minden elérhető filmjét megnéztem, az tűnt fel, hogy hosszú pályafutása során - 1993 óta - vígjátékot eddig csak egyszer készítettek vele (Oh! Brothers), de az nem nyerte el a tetszésemet. Amit még lefordíthatónak ítélek, az egy egész korai filmje; az 1997-es Firebird (Főnix). Merész szexjelenetek vannak azonban benne és elég erőszakos a témája, úgyhogy nem biztos, hogy belevágok.
Kedves Biri!
Nekem nem okozott problémát,hogy így viselkednek a házas felek a filmben. Szerintem a srác megérdemelte a dorgálást. Nem igazán volt hatékony és jövedelmező a munkája. Későn járt haza és nem törődött a feleségével. Viszont a háttérben láthattuk azt is,hogy mennyire akart segíteni a felesége, noha szemtől-szemben keménynek mutatkozott. Erről nyilván nem beszélt, mert ezt a férfi büszkesége nem viselte volna el. Az más kérdés, hogy miért viselte egyedül a betegsége terhét. Lehet, ennek oka a férj rideg viselkedése is. Nekünk furcsának tűnik, de már több filmben, sorozatban láthattuk,hogy mennyire szemérmesek és mennyire kímélik a családtagokat a gondjaikkal kapcsolatban. Az ő esete is érthető. Mit tudna tenni érte a férje? Pénzük nincs, a betegség gyógyíthatatlan. A férj pedig nem tudna kellően a munkájára koncentrálni. S mi is volt az utolsó ajándék? Épp a könnyek,vagyis a fájdalom, ami megerősíti a személyiségét,hogy elviselje a nehézségeket. S ez volt abban az utolsó mosolyban, hogy a férj ezt felismerte.
Ezért tetszik ez visszafogottság. Társadalmi hagyományok, filozófiai mélység, kollektív bölcsesség érlelte őket ilyenné. Emlékezz a "Szerelmem, ne kelj át a folyón" film gyönyörű hangulatára. Szinte alig beszélnek egymással, mégis micsoda erejű szeretet köti össze őket. De több más filmet is említhetnék. Sokszor úgy megráznám őket, beszélj már, ne titkolózz! De végül belátom,hogy épp ezért érzem mélyebbnek, hitelesebbnek ezeket a történeteket. Pl. a pantomim-jelenet szépsége is ebben áll. Egy szavak nélküli vallomás, bocsánatkérés a férj részéről.
A szülők viselkedése is koreai hagyományokra épül, kegyetlen és elítélendő. Ez a konzervatív hozzáállás valóban durva és túlhaladott. De sajnos nem példa nélküli a mi kultúránkban sem. Még nálunk is sok szülő akarja meghatározni a gyermeke jövőjét és sok családban keserítik meg a választott életét, ha nem felel meg az elvárásaiknak.
Úgy gondolom ez a film gyönyörű és tanulságos emberi történet. Nagy élmény volt, ismét csak hálásan megköszönni tudom.
Kedves Mikaz!
Csak egy kicsit mentegetném a férjet, mert igazad van, a dorgálást megérdemelte, de én itt nemcsak dorgálást érzékeltem a feleség részéről, hanem durva, elutasító magatartást, még akkor is, amikor a férj kedveskedni próbált neki. Az utóbbi egyébként komoly áldozatot hozott ezért a házasságért, mert lemondott arról a jómódról, amiben - a szülők házát elnézve – élhetett volna. A feleségnek talán lelkiismeret-furdalása volt emiatt, és elfogadva azt, hogy egy munkanélküli komikushoz kötötte az életét (akit a családja is kitagadott emiatt), zokszó nélkül, keményen dolgozott a kis ruházati boltjában. Ő sem akarta, hogy a férje elfecsérelje a tehetségét, nem akarta, hogy éjszakai klubokban szerepeljen, és ily módon hozzon haza pénzt. Amikor a férj végső kétségbeesésében mégis vállalt ilyen munkát, akkor nagyon le is szidta emiatt. És amikor végre kapott lehetőséget a férfi, hogy komolyan megmutassa a tehetségét a tévében, és sikere lett, akkor sem árulta el volna a felesége, hogy megnézte őt és drukkolt neki, pedig akár még meg is dicsérhette volna. Ez az, amit nem tudok megérteni. Azt viszont jó volt látni, amikor a kórházi eset után együtt reggeliztek, mosolygósan, megbékélve a helyzettel. Milyen jó, hogy tudtak őszintén beszélni egymással és ki is tudták mutatni az egymás iránti szeretetüket. Ezt kell tenni, amíg még nem késő, amíg még megteheti az ember.
Az általad is említett „Szerelmem, ne kelj át a folyón!” (My Love Don’t Cross That River címen található meg a topikja itt a blogban, ha esetleg mást is érdekel) valóban egy csodálatos, irigylésreméltó házastársi kapcsolatot mutat be. Kár, hogy ritka az ilyen.
Kedves Biri! Valóban nehezen érthető,hogy miért zárkózott be ennyire az asszony, miért nem bátorította jobban a férjét. Az őszinte beszélgetés sokat segített volna. Talán az a fajta elhidegülés az oka, amit a film elején érzékeltetni akartak velünk. A film tanulsága az is,hogy jobban figyeljünk egymásra, kapaszkodjunk egymásba. Így mindenkinek könnyebb lenne feldolgozni a saját problémáját és együtt átvészelni a kívülről nyomasztó gondokat is.
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.