AWAITING ~ Várakozás
민우씨 오는 날 / Minwoossi Oneun Nal
dél-koreai rövidfilm, 26 perc, 2014. december
Egyéb címek: Mr. Min Woo's Coming Day / The Day That Min Woo Comes
Rendező és forgatókönyvíró: Kang Je-gyu
Producerek: Kang Je-gyu, Victor Koo, Frank Wei
Operatőr: Lee Jong-youl
Vágó: Park Gok-ji
Zeneszerző: Lee Dong-june
Szereplők:
Moon Chae-won - a fiatal Jonhi
Son Sook - az idős Jonhi
Go Soo - Minu
Yoo Ho-jeong - Sara
Choi Kyu-hwan - a Vöröskereszt munkatársa
Jonhi Phenjanba tart egy idős emberekkel megrakott buszon, hogy találkozzon rég nem látott férjével, akitől a koreai háború miatt szakadt el.
A rövidfilm a Beautiful 2014 (Szép, 2014) című 4 részes filmes antológia egyik része. Premierje 2014. március 27-én volt a 38. Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, Dél-Koreában 2014. december 18-án mutatták be. Az antológia többi filmje: The Dream (Az álom) - rendezte Shu Kei, HK2014 – Education For All (HK2014 – Lecke mindenkinek) - rendezte: Christopher Doyle, I Love You Boss (Szeretlek, főnök) - rendezte: Zhang Yuan.
videólink a felirat kiegészítésében
Köszönöm Dorina segítségét a fordításban.
A magyar felirat elkészültének ideje: 2022. május 11.
Kiegészítő olvasnivaló:
- A szétszakított koreai családok története (2014 február)
- Létrejön a koreai családok találkozója (2014 február)
- 65 éve szétválasztott családtagok találkozhattak újra Észak-Koreában (2018 augusztus)
- Újra találkozhattak 65 év után észak- és dél-koreai családtagok (2018 augusztus)
- Ismét találkozhattak egymással elszakított koreai családok (2018 augusztus)
11 megjegyzés:
Szia NAgyon szépen köszönöm :D
novcsi6 voltam ♥☻
novcs6 voltam :)
Nagyon szívesen, novcsi.
Huszonhat perc elegendő annak tökéletes érzékeltetésére, milyen tragikus, egész életre árnyékot borító hatása lehet az egyénekkel mit sem törődő politikai döntéseknek. A szép, s egyben szomorú képek, a lassú, halk tempó, a balladákból ismert szakadozottság együttese teszi megindítóvá a szeretett férfitől elszakadt, s azt soha elfelejteni nem tudó asszony történetét. A film pár mondattal még arra is képes, hogy rávilágítson, ami történt, nem csupán két, hanem több ember életében okoz súlyos sebeket. Lehetett volna ebből teljes filmet, akár sorozatot is készíteni, de kár lett volna: így lett tökéletes.
Kedves Biri, köszönöm.
Kedves Cinke!
Örülök, hogy Novcsi mellett a te érdeklődésedet is felkeltette a film. Nekem is nagyon tetszett, szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt milyen sok mindent képes volt megmutatni. Ráadásul mindezt érzékletesen és izgalmasan. Az aktualitása szívet tépő. Moon Chae-won alakítása pedig remek volt.
Kedves Biri!Megnéztem a filmet.Szép volt,köszönöm szépen.Ezért a lassúságért,a drámaiságért,a szavaknélküliségért szeretem a koreai filmek egy részét és jónéhány sorozatot.Üdv:Paggy
Kedves Paggy!
De örülök, hogy te is megnézted! Milyen szépeket írtál róla te is és Cinke is! Köszönöm. Egyetértek veletek.
Kedves Biri!
Csatlakozom Cinkéhez. A rövidfilm drámaisága most többet adott, mintha egy hosszú film vagy sorozat mesélt volna a megosztott, szétszakított családok drámájáról.
Egyetlen élethelyzet, de egy egész nemzedék tragédiájának művészi megfogalmazása.
A koreai filmekben fellelhető árnyalatok, finomságok - ahogy Paggy is írja - szavak nélkül is kifejezőek.
A demenciával küzdő asszony az utolsó pillanatáig őrzi az első férje emlékét, várja vissza. De finom utalásokból azt is megtudjuk, hogy az ő lelki sérülése terheli a későbbi családját, a gyermekét is.
Különleges filmes megoldás a fiatal nő emlékei és az idős asszonyi test párhuzama. Moon Chae-won és Son Sook kettőse művészi alakítás.
A DMZ szögesdrót kerítése, a katonák kifejezéstelen arca és kemény viselkedése sajnos ma is valóság. Még kívülállóként is borzongató látni a drótok feszülését Szöultól északra haladva a DMZ felé. Nem hegedhetnek be a sebek, amíg ez ott lesz a Hangang partján!
(Több filmben, legutóbb a Sisyphus: The Myth sorozatban is feltűnt az autópálya mentén húzódó szögesdrót-rendszer.)
A filmben adatokat, számokat is hallunk, még hány túlélő lehet, aki várja a családi találkozó lehetőségét. De azt gondolom, hogy számuk csökkenése ellenére sem fog eltűnni ez a trauma, nem gyógyulnak könnyen a sebek. Hiszen még ma is családok ezrei zarándokolnak a DMZ közelében kialakított parkokba, hogy ott tartsák a megemlékezést elhalt, elveszett családtagjaik emlékére, mivel ezek a parkok vannak a legközelebb az elvesztett hozzátartozóhoz.
Nagyon tetszett az a filmes megoldás, amikor a Bukchon városrészből nézve a mai modern Szöul tornyai lassan átváltanak az ötvenes évek panorámájára.
Birim, kétszer megnéztem, de többször előveszem még. Mindig találok benne újabb érdekességet. Mélyen emberi és szép alkotás.
Örülök, hogy felfedezted! Köszönöm, igazán megható történet!
Kedves Mikaz!
Nagyon szívesen, örülök, hogy ilyen hatással volt rád. Valóban olyan film, amit többször meg kíván nézni az ember. Ráadásul könnyen meg is teheti, hiszen nem hosszú.
A két színésznő játéka igazán megejtő, képesek voltak teljesen átlényegülni. Érdekességképp említem meg, hogy Son Sook, az idős Jonhi alakítója ezen kívül két olyan filmben is látható, amihez régebben készítettem feliratot. Az egyik a Spirits' Homecoming (Hazatérő lelkek), a film előzetesében is feltűnik párszor, a másik pedig az I Can Speak (Tudok beszélni), itt a főszereplő idős barátnőjét alakítja, aki jól beszél angolul, ám a betegsége miatt mégsem utazhat az USA-ba.
Köszönöm Biri az emlékeztetőt! Bár mindkét fimet láttam, ő mégsem tűnt ismerősnek. De itt meggyőző ebben a pár percnyi játékában is.
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.