2019. szeptember 29., vasárnap

South Korea: Success at all Costs

SOUTH KOREA: SUCCESS AT ALL COSTS
~ Dél-Korea: Siker mindenáron


francia dokumentumfilm, 58 perc, 2016.

Rendező: Barbara Necek
Kutatás: Minji Suh
Operatőr: Aline Hoorpah
Vágó: Vincent Daudeij
Produkciós igazgató: Ann-Sophie Carie
Produkciós menedzserek: Céline Rahel, Laurence Reboulleau, Elodie Granell

Vajon hogyan és milyen áron lett Dél-Korea 50 év alatt az egyik legszegényebb országból a technológia és az innováció éllovasa? Ebben a kiválóságra törekvő, rendkívül versengő társadalomban a koreaiak bármire készek az érvényesülésért. A felnőttek heti 60 (vagy még több) órát dolgoznak, a szabadidejükben pedig sokat önkénteskednek. A külső megjelenés fontossága miatt a fiatalok plasztikai műtétekre vállalkoznak, hogy nagyobb esélyük legyen a munkaerőpiacon. A középiskolás diákok napi 15 órát tanulnak és mindössze 5-6 órát alszanak, hogy bejussanak egy-egy nívós egyetemre. Ezzel együtt nő a munkanélküliség, naponta 40-en halnak meg öngyilkosságot elkövetve, az idősebb emberek egy része egy végigdolgozott élet után havi 300 eurónak megfelelő állami segélyen tengődik. Ugyanakkor vannak, akik 80.000 euróért halott háziállatukat klónoztatják, mások pedig az üzlet sikere érdekében egy vagyont áldoznak évente sámánisztikus rituálékra.

 Az állatklónozás legális és elfogadott.

Az idősek egy része utcai papírgyűjtésből
egészíti ki az államtól kapott segélyt.

A szike királysága

Egyesek vagyonokat áldoznak sámán szertartásokra.

előzetes

videó és magyar felirat

magyar felirat

A magyar felirat elkészültének ideje: 2019. szeptember 29.

25 megjegyzés:

  1. Két érdekes olvasnivaló a dél-koreai oktatási rendszerről:

    http://csapdakhalojaban.hu/del-korea-oktatasi-rendszere/

    http://koreaekkovei.blogger.hu/2014/04/25/feszul-a-ham-vasik-a-zabla-koreai-diakok-onmagukrol-oszinten

    VálaszTörlés
  2. Ha esetleg valakit érdekelne a film és a hozzászólást is elolvasná, akkor jelzem, hogy a 26. percben "szombat" helyett véletlenül "vasárnap" került a feliratba. (Tegnap vettem észre.)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Biri!
    Ez az apróság semmit nem von le a filmfordítás értékéből.
    Nagyon érdekes volt részleteiben is látni azokat a dolgokat, amit a koreai kultúra és az ottani körülmények iránt érdeklődő emberként jobbára tudtam.
    Köszönet a fordításért: Dorina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorina!

      Valóban elhanyagolható hiba, ezért is nem töltöttem fel emiatt újra a feliratot, de azért gondoltam, hogy legalább hozzászólásban itt a blogban jelzem. Aki kéri, annak természetesen elküldöm a javítottat.

      Nagyon örülök, hogy már meg is nézted! Köszönöm, hogy jelentkeztél. Igen, ezekkel a témákkal - talán az állatklónozást kivéve - találkozhattunk már koreai filmekben / sorozatokban, de ebben a dokumentumfilmben logikusan le van vezetve, hogy mi milyen következményekkel járt.

      Törlés
  4. Birikém, nagyon szépen köszönöm. Viszem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!

      Örülök, hogy téged is érdekel a film. E-mailen elküldtem neked a videót és a javított feliratot.

      Törlés
  5. Köszönöm, Biri, vittem. A hozzászólást elolvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is nagyon szívesen, Eleva. E-mail ment.

      Törlés
  6. Ez érdekes lehet. Azthiszem tervbe veszem a megnézés. Köszönöm a fordítást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, Eszter. Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet.

      Törlés
  7. Kedves Biri! Köszönöm,hogy felfedezted ezt a dokumentumfilmet! Mivel angol a narrátor,az időzítés sem lehetett egyszerű. Hallás után fordítottad?
    Igen,ahogy Dorina írta is, ezeket a problémákat, jelenségeket már ismerjük a koreai filmekből. Ez is azt mutatja,hogy ők is tisztában vannak a társadalom nehézségeivel. Az,hogy 50 év alatt értek el ekkora fejlődést, nem lehetett áldozatok nélkül, ahogy a társadalmi berögzüléseket sem lehet módosítani ennyi idő alatt. Gondolok itt pl. a sámánizmusra. Ahogy a nyugdíjrendszer átalakítása sem zajlik zökkenők nélkül.
    Az oktatás visszatérő kérdés, a nyugati filmkészítők szeretnek ezen agyalni. Viszont az édesanya nyilatkozata, a srác kitartása, sőt az a tény,hogy az acélgyári család épp az gyermekek vizsgájával kapcsolatban tartott baráti összejövetelt, azt jelzi,hogy ők nagyon komolyan veszik a magas színvonalú oktatást. Konfuciánus alapú társadalom, ahol a tudás ma is nagyon nagy érték. S épp ebben rejlik az 50 éves fejlődés titka. Persze megrökönyödhetünk, sajnálkozhatunk, mert vannak túlkapások, vannak öngyilkos diákok. Az 50 év olyan rövid idő egy 5000 éves kultúra fejlődésében,hogy indokoltabb lenne a türelem. Franciák készítették a filmet,ott virágzik a liberalizmus. Korea még ma is a legkonzervatívabb országok között van.Érdekes volt a film,hisz sok furcsaságot mutatott be. De én továbbra is hiszek az okos és törekvő koreaiakban, akik a maguk módján fogják megoldani ezeket a kérdéseket az elkövetkező évtizedekben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz!

      Örülök, hogy sikerült megnézned és köszönöm, hogy szokás szerint megosztottad velünk a gondolataidat.

      A kérdésedre válaszolva: nem hallás után fordítottam, bár elég érthető az angol narratíva (ami amúgy gépinek tűnik nekem). Ha VLC-vel játsszuk le a videót, akkor megjeleníthető az angol szöveg, csak éppen időzített srt nincs hozzá, tehát az időzítést teljes egészében én készítettem a magyar felirathoz a fordítás mellett.

      Kissé egyoldalúnak találtam az alkotók megközelítését ehhez a témához, és némi irigységet is kiérzek belőle, annak dacára, hogy a negatívumokra fókuszáltak. Néhány mondatban persze azért megemlítették a vívmányokat is, de erősen kritikai a hangvétel. Érdekes, hogy azok a dolgok, amikért mi - ebben a filmes körben legalábbis - szeretjük Koreát, azok szóba sem kerültek; pl. a hagyományápolás, a tradicionális zene és a tánc, a híres filmkultúra. A pozitívumoknál nem kellett volna ezeket kihagyni. Szerintem ui. a hagyomány ápolása, a művészet szeretete, a tradíciók továbbvitele erős alapként és összekötő kapocsként segíti a fejlődést.

      Törlés
  8. Kedves Biri! Nagyon nagy munka lehetett az időzítés. Külön köszönet,hogy fáradtál vele. Az egyoldalú látásmód zavar engem is. Főleg amiatt,mert a hajókatasztrófa idején is azt érzékeltem, hogy először a közszereplők is bántóan viselkedtek, mert nem értették, miért kell ennyire kutatni a halottak után. Olvastam nagyon durva kommenteket is. Igaz később már megnyugtató módon hangzottak el és jelentek meg a magyarázó szövegek a koreaiak temetkezési szokásairól. De addig gúnyosnak és lekicsinylőnek éreztem némelyek megnyilvánulását.
    Ha végre készül dokumentumfilm, sokkal jobb lenne tisztelettel és átfogó módon bemutatni egy addig ismeretlen világot. S ez általában is igaz.
    Ettől függetlenül, vagy épp ezért is nagyon tanulságos ez a dokumentumfilm. Mi ismerjük az értékeket,így nem baj,ha megismerjük a jelenségek árnyoldalát is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz!

      Nem volt annyira vészes az időzítés elkészítése, mert nem mozifilm hosszúságú alkotásról van szó, úgyhogy kibírtam.
      Számomra érdekes és tanulságos volt (már csak azért is, mert új dolgokról is hallottam benne), és talán nem árt tudnunk, hogy mások hogyan látják Dél-Koreát. Kíváncsi lennék dél-koreai dokumentumfilmekre is ezekben a témákban, de azok nem igazán jutnak el hozzánk (még a torrent oldalakon sem). :(

      Törlés
  9. A franciák nagyon nyugati szemmel és a kirívó kérdésekre összpontosítva készítették a filmet,de tagadhatatlan, hogy néhány valóban az egész társadalomra nézve súlyos témát is felvetettek. A film korántsem ad persze teljes képet. Ahhoz ennél sokkal többre lett volna szükség és nem egy-egy, nagyjából a többitől független elem felvillantása lett volna a megfelelő. Mert a felütésnek választott e-sport egyelőre és talán még sokáig marginális kérdés lesz Dél-Koreában is, a házikedvencek klónozása sem társadalmi ügy, hanem egészen más: a Teremtő semmibevétele, ahogy a plasztikai sebész gazdi is ráébredt erre, csak kicsit későn. A munka, a munkahelyhez való szélsőségesnek tűnő hűség, vagyis annak a mi számunkra furcsának tekintett formái már közelebb járnak a társadalmi elemzéséhez, különösen a rendkívül sok munkaórát és az azzal szemben álló nem túl hatékony munkaidő-kihasználást tekintve. Súlyos kérdés az elszegényedés, benne a nyugdíj nélkül, segélyből tengődő öregek sorsa, nem kevésbé húsbavágók az iskolások kínjai és az ezek szomorú következménye, az öngyilkosságok rendkívül magas száma. Mindegyik téma ennél jóval alaposabb kutatást és terjedelmet kívánt volna. A plasztikai műtétek témakör aztán újfent csak felvillantott valamit. Azonban, ha mazsolázunk a film témáiból, akkor tehetünk megállapításokat. Az egyik ezek közül, hogy a koreai társadalom abban a tévedésben él, hogy a kapott és vállalt feladatokat egy huszárvágással le lehet rövidíteni (klónozás, plasztikai sebészet). A másik levonható következtetés, hogy - tisztelet a kevés kivételnek - a többségnek egy célja van: csak én jól éljek, hadd hulljon a férgese. A film érdeme, hogy mutat ellenpéldákat is.Azt gondolom, a film készítői egy pillanatképet készítettek: nagyjából ez jellemzi Dél-Korea jelenlegi társadalmát a teljesség igénye nélkül. Természetesen mondhatjuk, hogy legyünk türelmesek, minden változóban és a változtatás nem megy egyik napról a másikra. A kérdés azonban az, a türelmes várakozás meghozza-e példának okáért az olyan nagyon fontos erős, szociális hálót, képes lesz-e a társadalom arra, hogy ne mérhetetlenül sok időt, vagyis ne mennyiséget, hanem minőséget áldozzon a fejlődés oltárán. A 60+ órás munkahét helyett a jól megkonstruált munkaszervezet segítségével kell a gazdaságot emelni, s akkor talán az apáknak lesz ideje a gyerekeivel foglalkozni. A gyerekek pedig nem két helyszínen fognak félálomban ülni avagy állni, hanem kipihenten és intenzíven fognak résztvenni a délelőtti tanórákon, ezzel szükségtelenné téve a hagwon rendszerét. S a gyerekek nem kizsigerelten és szenvedve nőnek fel, egészségesebb társadalmat fejlesztve, s a lényegre összpontosítva tovább.Igen, a film messze nem tökéletes, készítésének célja is rejtve marad, de elgondolkodtat. Újra és nem utoljára kell belátni, hogy a koreai sorozatok világa - ami üzlet, ne felejtkezzünk el erről - oly távol van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.Tudnék vitatkozni Mikazzal abban, hogy magas színvonalú-e az oktatás ott, ahol a szülők annyira nem bíznak az állami oktatásban, hogy egy árnyék oktatási rendszert hoztak létre. Meg arról, hogy az alapjaiban állami és társadalmi hierarchiát létrehozó konfuciánus filozófia mennyiben szorgalmazza a tudás megszerzését. Beszélhetnénk arról is, amit Biri említett, hogy a hagyományok élők-e vagy csak kiüresedett formák, s hogy egyáltalán a hagyományok segítik-e vagy éppenhogy gátolják a társadalom fejlődését. Sokat tudnánk pro és kontra beszélgetni ezekről.Én mindenesetre továbbra is úgy látom, Dél-Korea jelen állapotában egy szertelenül csapongó kamaszhoz hasonló. Hogy milyen lesz felnőve, képes lesz-e az értékeit megőrzve megújulni, azt meglátjuk. Vagy csak az utódaink látják meg. Biri egyik kommentjében jjagnun egyik remek posztjára hívta fel a figyelmet. Így most én is őt idézem. Beszélgetésinkben nem ritkán emlegeti nekem, hogy a problémák gyökere szinte mindig a gőg. Attól tartok, igaza van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cinke!

      Örülök, hogy te is megnézted a filmet, és ahogy sejtettem, van is róla véleményed. Köszönöm, hogy időt szakítva mindezt megírtad. A filmfordításaid alapján tudom, hogy előszeretettel nyúlsz a kritikusabb hangvételű témák után, előnyben részesíted azokat az alkotásokat, amelyek a társadalmi igazságtalanságokra mutatnak rá.

      A film természetesen nem ad teljes képet a dél-koreai viszonyokról (ez már csak a hossza miatt sem lehetséges), az első két téma (e-sport, állatklónozás) pedig bizonyára az érdekessége miatt került bele. Sajnos nem tudtam kinyomozni, hogy milyen felkérésre, milyen indíttatás alapján készülhetett, még azt sem tudom, hogy moziban levetítették-e, vagy csak a tévében.

      Én nem ismerem annyira az ottani viszonyokat, hogy megítéljem; valóban az az általános vélekedés-e, hogy "csak én jól éljek, hadd hulljon a férgese". Őszintén szólva elég szomorú lennék, ha ez nagy általánosságban így lenne. Nem arról van szó, hogy a dél-koreai sorozatok rózsaszín álomvilágában élek - tulajdonképpen alig nézek sorozatot, pont azért váltottam játékfilmekre, mert azokat közelebb érzem a valósághoz -, de ezt azért túlzásnak gondolom.

      Abban viszont egyetértek veled, hogy a jelenlegi társadalmi helyzeten (60+ órás munkahét, a diákok túlhajszoltsága, a szociális háló hiánya, a magas öngyilkossági ráta) változtatniuk kell, mert hosszú távon nem sok jóhoz fog vezetni. Bizonyára te is hallottál a maró, gúnyos "Hell Joseon" (pokoli Csoszon) kifejezésről, ami 2015-ben kezdett el terjedni az ottani fiatalság körében, utalva a munkanélküliség növekedésére, a nehéz munkakörülményekre, a kirívó társadalmi egyenlőtlenségekre. Állítólag a fiatalok 88%-a el akar menni az országból, a 66-75 év közöttiek 48%-a pedig szegénységben él. Az öngyilkossági ráta a 65 év felettiek körében a legmagasabb a világon. Amikor néhány éve jártam kajagüm-kurzusra a Koreai Kulturális Központba, akkor időnként elbeszélgettem egy ottani munkatárssal, aki kijelentette, hogy az ő gyermeke semmiképpen nem Dél-Koreában fog felnőni és tanulni, mert nem akarja kitenni az ottani viszonyoknak.
      Az érdeklődőknek egy kis olvasnivaló ebben a témában: http://www.globoport.hu/137824/del-korea-tulelomodban-a-pokoli-korea/

      Felvetetted, hogy az általam is említett hagyományok élők-e vajon, vagy csak kiüresedett formák, s hogy egyáltalán a hagyományok segítik-e vagy éppenhogy gátolják a társadalom fejlődését. Nos, én merem remélni, hogy élők, és a hagyományokra való támaszkodás segíti a társadalom fejlődését. Az építkezéshez, a fejlődéshez kell egy szilárd alap, ami megtartja a felépítményt. A világban szerintem általános tendencia manapság a tradíciókhoz való visszanyúlás, a hagyományápolás, remélhetőleg Dél-Koreának is fog mindez segíteni abban, hogy átértékeljen bizonyos dolgokat.

      Törlés
    2. Egy pillanatig sem állítom, hogy az általam leírtak biztosan helytállók, a bölcsek köve nem nálam van elhelyezve, tévedhetek. Dél-Korea és lakói sorsa, élete, sőt múltja iránti érdeklődésem tízegynéhány éve nem csökken, véleményem azonban változik. Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül: az első évek szinte kritikátlan lelkesedése lassanként megváltozott. Akik a sorozatokon és filmeken túl is foglalkoznak az ottani történésekkel, egy idő után árnyaltabb képet alakítanak ki. Ahogy mondják, a szerelem vak, ám a szerelem mint tudjuk, jó esetben idővel szeretettel párosul. Akit vagy amit szeretünk, azt szeretjük jó és rossz tulajdonságaival együtt. Úgy gondolom, akkor adunk szeretetünkkel a legtöbbet Koreának, ha képesek vagyunk árnyaival szembesíteni. Statisztikák mutatják, hogy blogjainkat - az enyémet biztosan, nyilván a Koreával foglalkozó másikakat is - olvassák koreaiak. Ha posztjaimban ezekről az árnyakról szót ejtek, azzal tükröt tartok eléjük, s segítséget nyújtok a magam csekély lehetőségével is a szembenézésre. Egyúttal a honi érdeklődők is reálisabb képet kaphatnak, mint ha csupán a sorozatokból próbálnának eligazodni ennek a rendkívül érdekes, távoli országnak és népének életében. Meggyőződésem, hogy nem az az igaz barát, aki mindenben igazat ad, hanem aki figyelmeztet hibáinkra, s ha a gőgöt félretesszük, így képesek leszünk változtatni. Természetesen ez csak egy felkínált lehetőség, nem kényszerít senkit semmire.
      De magamon tapasztalom, milyen csodálatos dolog, hogy a szeretet akkor sem csökken, mikor látom a szeretett nép gyengéit. 
      A különböző források rendszeres olvasása nyomán úgy látom, a koreaiak meglehetősen nehéz helyzetben vannak. A gazdaság fejlődése a fogyasztás bűvkörébe sodorta őket, s az anyag megszerzésének igyekezetében a lényeg egyre inkább elveszni látszik, de eközben nagyon sokak válnak vesztesekké. Valaha előrevitt, ma már azonban akadály a merev hierarchiába szorító konfuciánus gondolkodás, amely akadályozza az odafigyelő szeretet és megértés kibontakozását. Sokan szenvednek ettől.A hagyományokhoz való visszanyúlás valóban hasznos lehet amennyiben annak szellemi tartalmát is átérzik. Ennél még reménykeltőbb, ha a gyerekek és fiatalok felismerik a változtatás szükségességét, hiszen a jövőt képviselik. A Hell Joseon jelez valamit, és ezt a jelzést ugyanúgy nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, ahogy az iskolások elkeseredett panaszait, az elszomorítóan nagyszámú öngyilkosságot sem. Sok mindent elárul a problémákról, ill. a változással kapcsolatos bizakodás hiányáról, hogy a megoldást az elvándorlástól vagy az öngyilkosságtól remélik. Utóbbi esetében a kormánynak nem "az önkárosító halálos eszközök elérhetőségét" kellene csökkenteni, hanem a szándék mögötti okokat megkeresni és a valódi problémák megoldásában segíteni.
      A globoport írása nagyon érdekes, én is csak ajánlani tudom mindenkinek. Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet.

      Törlés
  10. Kedves Biri,

    Nagyon szeretném megnézni a filmet, de sehol sem találom, a linked pedig egy meghívós oldalra visz :(
    Tudsz segíteni, hogy merre keressem?
    Köszönöm szépen.
    Letti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Letti!

      Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a film. Sajnos más letöltő linket nem találtam hozzá. Az avistaz.to az a bizonyos meghívós torrent oldal, amire utalsz, egyébként évente többször is hirdetnek nyílt regisztrációt. Ezekre az időszakokra itt a blog jobb oldalán a "Hírek, aktualitások" rovatban mindig felhívom a figyelmet. Érdemes kihasználni, mert rengeteg filmhez, sorozathoz lehet a segítségével hozzájutni.

      Most annyit tudok neked segíteni, hogy a következő hozzászólásban megadom azt a linket, ahonnan a megás mappámból le tudod tölteni a videót. (A letöltéshez a mega.nz oldalra kell regisztrálni, de ezt simán meg tudod tenni, ráadásul nyersz 50 GB ingyen tároló kapacitást.) 1 napig lesz itt látható, utána törlöm, mert nyilvánosan nem lehet megadni.

      Törlés
  11. Kedves Cinke, miből gondolod, hogy a koreaiaknak tükröt kell tartani a saját problémáikról, hogy szembesítésre van szükségük, amikor napi szinten ők élik meg azokat! Mi magyarok mit szólnánk egy efféle tükörhöz, mint pl. volt ez a francia film is? Persze, ez velünk nem fog megtörténni, mert minket nem irigyel senki.
    Azt gondolom,hogy az egyébként nagyon érzékeny és büszke koreaiak nem örülnek az efféle kritikának. Ahogy otthon nem örültek felhőtlenül a Gangnam Style világsikerének sem.
    Szerintem a szeretet jele nem a szennyes kiteregetése. Ellenben a megértés szándéka, a bátorítás, az odafigyelés, a biztatás, az őszinte szeretet és a tisztelet kifejezése,az igen.
    Az olyan tükör lehetne, ami megerősít. "Ha külföldön is hisznek bennünk, biztos megcsináljuk."
    Nem vagyok elvakult, mindenre figyelek,ami a két Koreával kapcsolatos. Tudom,hogy tankönyvekbe illő példa,ahogy gyakorolták már a demokráciát, amikor megbuktatták az előző elnök asszonyt. Pedig nem sok idejük volt megtanulni-30 év-, épp az ő apjának diktatúrája után. Pak Csong Hi rendszeréről Te is sokat írtál a blogodban, ha jól tudom, a korszakról szóló filmet is fordítottál.Ez bizony nagyon rövid idő egy nemzet életében, s a fejekben a legnehezebb elérni a változást.
    Ott voltam a Kvanghvamun-téren turistaként, amikor a kompkatasztrófa áldozatainak hozzátartozói tüntettek épp egy évvel a katasztrófa után. Az a csendes fájdalommal átitatott demonstráció is megrázó erővel mutatta, hogy nem hagyják magukat a politika által megvezetni.
    Szeretem őket és hiszek bennük, mert tudom, hogy eddig a sok rettenetes szenvedés után mindig felálltak. Követem a róluk megjelent könyveket. A mai koreai szépirodalom világosan tükrözi a problémáikat,s vannak csodálatos dokumentumfilmjeik is. Pl. épp Biri által fordított Old Partner, amiben kendőzetlenül, de finom érzékenységgel beszélnek az öregjeik gondjairól. Erre a filmre egyébként 2015-ben a koreai idegenvezetőnk hívta fel a figyelmet,amikor Szöult elhagyva a vidékkel ismerkedtünk. Ez is egyfajta tükör.
    S még egy szösszenet: milyen jó lenne,ha itthon a diákok túlzott tanulási szokásai miatt kellene aggódnunk a mentális egészségüket illetően. S bárcsak ennyire figyelnénk mi magyarok is a külső adottságainkra,öltözködésünkre, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak. Hajaj..., erről is lehetne beszélgetni!
    Remélem, senki érzékenységét nem bántottam meg. Ebben a témában már nem kívánok hozzászólni. Csak jelezni szerettem volna, hogy tudok a problémáikról, de hiszem,hogy ezeket ők meg is fogják oldani, olyan sikerrel,ahogy eddig is haladtak előre.

    VálaszTörlés
  12. Kedves Cinke és Mikaz!

    Nagyon örülök, hogy ennyi gondolatot ébresztett bennetek ez a film, és köszönöm, hogy mindezt meg is írtátok.

    Én mindkettőtöket ismerem személyesen (többször is találkoztunk), bár ti nem ismeritek egymást. Mindketten jártatok már Dél-Koreában (én sajnos nem), meglehetősen jól ismeritek az ország történelmét, és követitek a társadalmi-politikai eseményeit is. Mindkettőtök szavaiból kiérzem a féltő szeretetet, ám amíg Cinke úgy véli, hogy szükséges a külföldről jövő szembesítés, addig Mikaz úgy gondolja, hogy tisztában vannak ők a saját problémáikkal, és bizonyára nem esik nekik jól egy ilyen témájú film.

    Nem tudom egyébként, hogy mekkora visszhangja volt ennek a filmnek, de úgy gondolom, hogy ha a franciák így látják ezt a sikert, akkor azt jogukban van így bemutatni, az viszont fontos - dokumentumfilmnél különösen -, hogy valótlanságot ne állítsanak benne. Ők azokat a negatívumokat emelték ki, amelyek szerintük a gazdasági sikerrel együtt jártak. Ugyanakkor Dél-Koreában is készülnek kritikai hangvételű alkotások, a művészek próbálják hallatni a hangjukat, remélve, hogy minél több emberhez eljut a mondanivalójuk. Csak néhányat említek most, amik épp az eszembe jutottak a filmbeli témák kapcsán:
    - "The Bacchus Lady" (A Bacchus hölgy): 2016-os film az elmagányosodott idős emberek megélhetési gondjairól, az időskori prostitúcióról
    - "Sky Castle": 2018 november - 2019 február között vetített, meglehetősen nagy port kavart 20 részes sorozat a középiskolás diákok életéről, az elitegyetemekre való bejutásról. (A SKY szó ugyebár Dél-Korea három legrangosabb egyetemének gyűjtőnevére utal: Seoul National University, Korea University, Yonsei University.)
    - Született 1982-ben: Cso Namdzsu 2017-es, szenzációt keltő, több millió példányban eladott regénye, aminek témája a női elnyomás. Jómagam is olvastam a könyvet és kíváncsian várom a belőle készült "Kim Ji-Young: Born 1982" (Kim Dzsijong: Született 1982-ben) c. filmet, aminek egy hét múlva lesz a bemutatója. Itt az előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=uUqsGBspxU4

    VálaszTörlés
  13. Találtam egy újabb érdekes és hasznos bejegyzést a koreai oktatási rendszerről:
    https://szivembenkoreablog.wordpress.com/2016/08/11/koreai-oktatasi-rendszer/

    VálaszTörlés
  14. Kedves Biri, most néztem meg a filmet. Az előző hozzászólásokat olvasva, már minden kiderült ki így, ki úgy látja a helyzetet. Azt hiszem még egyszer végig kell olvasnom. Nem szeretnék ott élni, tanulni, dolgozni, még szeretni sem. Amúgy a szépségiparral kapcsolatban néha már nem ismerem fel a színészeket sem, mert annyira egyformák. Köszönöm szépen a film fordítását, és a letöltési lehetőséget is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!

      Igazán örülök, hogy megnézted a filmet és köszönöm a jelentkezésedet. Az számomra is kiábrándító, hogy egy-egy régebbről ismert színész külleme mennyire megváltozik a plasztikai műtétektől. A fiatal énekesek, színészek között pedig alig akad olyan, akinek ne lett volna dupla szemhéj műtétje és ne szív alakú arca lenne. :(

      Törlés
  15. Ma jöttem rá - miután megnéztem a 2014-es The Whistleblower (Az informátor) c. koreai filmet -, hogy az a klónozással foglalkozó professzor, akit a valóságban is elítéltek 2009-ben a bioetika megsértéséért, nem más, mint aki ebben a Dél-Koreáról szóló francia dokumentumfilmben is látható a Sooam Biotech élén; Hwang Woo-suk a neve.

    VálaszTörlés