SEOUL SEARCHING
~ Egy szöuli nyári tábor emlékére
amerikai romantikus film, 105 perc, 2015. január
Írta és rendezte: Benson Lee
Producerek: Benson Lee, Andrea Chung
Operatőr: Daniel Katz
Zeneszerző: Woody Pak
Vágó: Steve M. Choe, Benson Lee
Szereplők:
Cha In-pyo - Kim tanár úr
Justin Chon - Sid Park (Sid Vicious imitátor)
Jessika Van - Grace Park (Madonna imitátor)
Teo Yoo - Klaus Kim (hamburgi srác)
Rosalina Leigh - Kris Schultz (ohiói lány)
Esteban Ahn - Sergio Kim (mexikói srác)
Kang Byul - Szudzsin (taekwondós lány)
Albert Kong - Mike Song (katonai akadémiára járó srác)
Han Hee-jun - Chow (rapper)
Crystal Kay - Jamie (New Jersey-ből jött lány)
Nekhebet Juch - Jackie Im (az ikerpár egyik tagja)
Uatchet Juch - Judy Im (az ikerpár másik tagja)
Sue Son - Sara Han (wimbledoni lány)
Park Ji-a - Han Cshongok (Kris anyja)
David Lee McInnis - Gallagher őrmester a DMZ-nél
Choi Sung-guk - gengsztervezér a bárból
Mina Fujii - japán lány a falumúzeumban
1986-ban külföldön élő, koreai származású tinédzserek vesznek részt egy szöuli nyári táborban, hogy felfedezzék nemzeti gyökereiket, örökségüket. Benson Lee - 1969-ben született koreai-amerikai rendező - ebben a szórakoztató alkotásban a saját élményeit vitte filmvászonra.
Producerek: Benson Lee, Andrea Chung
Operatőr: Daniel Katz
Zeneszerző: Woody Pak
Vágó: Steve M. Choe, Benson Lee
Szereplők:
Cha In-pyo - Kim tanár úr
Justin Chon - Sid Park (Sid Vicious imitátor)
Jessika Van - Grace Park (Madonna imitátor)
Teo Yoo - Klaus Kim (hamburgi srác)
Rosalina Leigh - Kris Schultz (ohiói lány)
Esteban Ahn - Sergio Kim (mexikói srác)
Kang Byul - Szudzsin (taekwondós lány)
Albert Kong - Mike Song (katonai akadémiára járó srác)
Han Hee-jun - Chow (rapper)
Crystal Kay - Jamie (New Jersey-ből jött lány)
Nekhebet Juch - Jackie Im (az ikerpár egyik tagja)
Uatchet Juch - Judy Im (az ikerpár másik tagja)
Sue Son - Sara Han (wimbledoni lány)
Park Ji-a - Han Cshongok (Kris anyja)
David Lee McInnis - Gallagher őrmester a DMZ-nél
Choi Sung-guk - gengsztervezér a bárból
Mina Fujii - japán lány a falumúzeumban
1986-ban külföldön élő, koreai származású tinédzserek vesznek részt egy szöuli nyári táborban, hogy felfedezzék nemzeti gyökereiket, örökségüket. Benson Lee - 1969-ben született koreai-amerikai rendező - ebben a szórakoztató alkotásban a saját élményeit vitte filmvászonra.
Benson Lee, a rendező
"A szüleim azt tanították, hogy a legrosszabb dolog, ami valaha történt az országukkal, az a koreai háború. Emberek milliói haltak meg, az egész ország fel lett dúlva, és ami a legtragikusabb; kettéosztotta a nemzetet és az embereket. A háború után koreaiak tömege vándorolt el a világ különböző részeire egy bőrönddel és egy álommal. Hajtotta őket a remény, hogy gyermekeik sose szenvedjenek úgy, ahogy nekik kellett a háború alatt. Ám akadt egy előre nem látott gond. E szülők nem készültek fel arra, hogy gyermekeik teljesen alkalmazkodnak az új kultúrához, és nagyon keveset értenek meg koreai örökségükből. Egyes esetekben a gyermekeik idegenekké váltak számukra. A 80-as évek elején a koreai kormány reagált erre a kulturális fonákságra, és létrehozott egy speciális nyári iskolát szerte a világban élő koreai tinédzsereknek. Meglátogathatták a szülőföldjüket és tanulhattak koreai örökségükről. Néhány év múlva a kormány kénytelen volt véget vetni a programnak, mert... Nos, egyszerűen nem tudták irányítani ezeket a kamaszokat. Ez a film egy ilyen nyáron megesett, igaz történeten alapul."
- Idézet a filmből
- Idézet a filmből
Tilosban járó srácok...
a csajok mustrája előtt
A magyar felirat elkészültének ideje: 2019. július 26.
Kiegészítő anyag:
Justin Chon - Sid alakítója
1981-ben, Kaliforniában született koreai származású színész, rendező, you tube sztár. A szöuli Yonsei Egyetemen tanult.
Jessika Van - Grace alakítója
1985-ben, Los Angelesben született tajvani-amerikai színésznő, énekesnő, dalszerző, zongorista, táncos.
Teo Yoo - Klaus alakítója
1981-ben, a németországi Kölnben született koreai származású színész, rendező. New Yorkban és Londonban folytatott színi tanulmányokat, 2009-ben költözött Szöulba.
Rosalina Leigh - Kris alakítója
Torontóban született koreai-kanadai színésznő.
Esteban Ahn - Sergio alakítója
1982-ben, Dél-Koreában született énekes, színész. 3 éves korában költözött a családja a Kanári-szigetekre.
Kang Byul - Szudzsin alakítója
1990-ben, Szöulban született dél-koreai színésznő.
Han Hee-jun - a rapper Chow alakítója
1989-ben, Dél-Koreában született énekes. 12 éves volt, amikor a családja New Yorkba emigrált. 2012-ben az American Idol 11. évadában a 9. helyen végzett, 2013-ban pedig a K-pop Star 3. évadában 6. helyezést ért el.
Crystal Kay - Jamie alakítója
1986-ban, Japánban született, ott is nevelkedett. Énekes, dalszerző, színésznő, rádiós műsorvezető. Édesanyja koreai, édesapja afroamerikai. Koreaiul nem beszél, japánnak tartja magát.
Sue Son - Sara alakítója
1985-ben született Szöulban. Klasszikus és crossover zenét játszó hegedűs. 9 éves volt, amikor a családjával Angliába költöztek. Ismertté a Britain's Got Talent tehetségkutató műsor 3. szériája tette 2009-ben, ahol a középdöntőig jutott.
Albert Kong - Mike alakítója
Los Angelesben született, koreai származású színész.
Albert Kong, Teo Yoo, Rosalina Leigh, Jessika Van, Justin Chon, Esteban Ahn
30 megjegyzés:
Aki nézi az Arthdal Chronicles c. sorozatot, annak ismerős lehet a hamburgi srácot alakító Teo Yoo. Ő alakítja benne a kék vérű Ragazt.
A valóban Németországban született, koreai származású színészről egyébként az Érdekességek menüben már írtam korábban a Leto (Nyár) c. orosz film kapcsán:
https://birikorea.blogspot.com/2019/01/leto.html
Köszönöm Birikém a filmet és a feliratot. Látom egy helyen van mindkettő. Kellemes hétvégét kívánok.
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy érdekel téged a film. Ma már láttam, hogy megjelent a fordítás a feliratok.info oldalon, jelenleg azonban nem elérhető a honlap. Napközben olvastam, hogy karbantartás alatt van. Mindenesetre - szokásomhoz híven - az AT-re is feltöltöttem a videó mellé.
Egy kis érdekesség, amit most olvastam:
A wimbledoni lányt alakító Sue Son Szöulban született, 9 éves volt, amikor a családjával Angliába költöztek. A tekintélyes londoni Royal College of Music-ban tanult hegedülni.
https://en.wikipedia.org/wiki/Sue_Son
Ismertté a Britain's Got Talent tehetségkutató műsor 3. szériája tette 2009-ben, ahol a középdöntőig jutott. Itt meghallgathatjátok a hegedülését:
https://www.youtube.com/watch?v=30Vsfiw9lOs
Számomra a film legfőbb érdekessége a fiatalok talajvesztettsége volt. Nincs ebben semmi meglepő, ezek a kamaszok - ahogy a katonaiskolába járó fiú meg is fogalmazza - túlságosan koreaiak ott, ahol szüleik letelepedtek, Koreában pedig túl nyugatiak. Nem tartoznak egészen se ide, se oda. Többségük szinte semmit nem tud gyökereiről, azt a keveset pedig, amit érzékelnek - például az apa szigorúsága - értelmes magyarázat híján nem tudják kezelni. A koreai szokásokra alapozott táborban aztán kódoltak a konfliktusok. Arra nyilván senki nem gondolt, hogy az érkezők legnagyobb része sérült sem nyugati, sem keleti mivolta és a szülők miatt, akik választott hazájukban általában maguk se tudtak beilleszkedni.
A film feltehetően a valóságosnál valamivel szebbre festi a srácokat. Félő, hogy további nyári táborozások azért nem voltak, mert a koreai tanárok és az érkező gyerekek képtelenek voltak konszenzusra jutni, a filmben ábrázoltaknál valószínűleg komolyabb problémákkal kellett szembesülni.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az eredendően jellemző szabálykövető gondolkodáshoz hozzájárult, hogy a Hatodik Köztársaság megalakulása előtti dél-koreai katonai diktatúra időszakát élték, vagyis hatványozottan elvárt volt a katonás szigor. Elég arra gondolni, amit Biri egyik korábbi fordításában, a Torz hősünkben láttunk, de nekem az is eszembe jutott, amit az Egyszer régen, Szöulban (Boys Don't Cry) c. film kapcsán olvastam és összehordtam. A nyolcvanas évek közepén Dél-Korea a kamaszkorát élte, a gazdaság - a test - ugyan robbanásszerűen fejlődött, de a szellem és a lélek még gyermeki testben szűkölködött, egyszerre volt jelen a jó és a rossz.
A film a leginkább jellemző eseteket villantja fel, ennél többre az időkorlát miatt nem vállalkozhat. A szereplők jellemzőiből jó lett volna ennél többet kapni, szívesen néztem volna még mindegyikük elő- és utóéletét. (Az a gyanúm, hogy akik Dél-Korea közelmúltját nem ismerik, elég keveset értenek meg a történetekből.)
Érdekfeszítő volt figyelni, hogy az egyes szereplők vadsága mögül milyen drámai háttér bontakozik ki. Természetesen volt a történetben itt-ott hatásvadász jelenet, gondolok itt leginkább a japán csoporttal való második találkozásra, de a rendező végeredményben helyesen döntött, mikor megalkotta a jelenetet, mert ha nem is túlzottan életszerű, a nézőt gondolkodásra készteti. A táborban töltött idő hosszát nem ismerve nem tehetünk mást, mint hisszük, hogy elég volt a srácok közötti szolidaritás, sőt végül a megbecsülés és a szeretet létrejöttére, így végül az eleinte mérsékelten rokonszenves karakterek is meg tudták nyerni a szívünket.
Benson Lee nagy fába vágta fejszéjét. Nem vagyok biztos benne, hogy elég volt az igyekezete a fa gyökeréig hatoláshoz, de mindenképpen értékelendő, hogy emléket állított ennek a próbálkozásnak. Kedves Biri, köszönöm hogy nagyszerű fordításoddal eljuttattál ehhez a filmhez!
Kedves Biri!Köszönöm a film magyar fordítását!Érdekesnek gondolom a történetet,a két szereplőről,valamint a rendezőről leírt információt úgyszintén.A "Létó" cikked is olvastam,nagyon tettszett. Köszönöm a munkádat.Üdv. Magdimama
Kedves Cinke!
Jaj, de örülök, hogy máris meg tudtad nézni és külön köszönöm, hogy ennyi mindent írtál róla. Mindig nagy öröm számomra arról olvasni, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennetek a film.
Igen, ahogy a narrátor mondja is a film elején, a kormány néhány év múlva véget vetett ennek a szöuli táboroztatós programnak, mert nem tudták (helyükön) kezelni ezeket a külföldi fiatalokat. A kudarchoz véleményem szerint a tanárok is hozzájárulhattak. Láthattuk, hogy a többségük (tisztelet a kivételnek) lenézte ezeknek a tinédzsereknek a szüleit, azt gondolták róluk, hogy azért emigráltak Koreából, mert a hazájukban kudarcot vallottak, és a gyerekeik ugyan mitől lennének jobbak tőlük? Talán a tanároknak is (akik közül többen egyáltalán nem jártak még külföldön) jobban meg kellett volna ismerniük ezeket a fiatalokat, többet kellett volna tudniuk a beilleszkedési nehézségeikről, a generációs feszültségekről. Érdekesek voltak számomra a szintén a film elején látható képsorok. Látható az egyik képen egy verekedés, tehát még az sem elképzelhetetlen, hogy a falumúzeumban játszódó jelenet igaz volt. Azt pedig bizonyára te is sejted, hogy Sid figuráját a rendező magáról mintázta.
Jó, hogy szóba hoztad a Boys Don't Cry c. filmet, már akkor letöltöttem, amikor fordítást készítettél hozzá, épp ideje megnéznem. Kíváncsi vagyok rá.
Alapvetően egy szórakoztató filmről van szó, bár nekem azért is tetszett annyira, mert a szórakoztatáson túl több érzékeny témát is érintett. Az örökbefogadást például. A film legszebb és legmegrázóbb jelenete volt számomra, amikor Kris és a vér szerinti édesanyja "beszélgetett". A lány nem beszél koreaiul, az anya nem érti az angolt. Mégis, a lány hanghordozásából, nézéséből sok mindenre tud következtetni, érzi, hogy megbocsátott neki a lánya és nem ítéli el őt azért, amiért annak idején örökbe adta. Küszködik az érzéseivel, amikor pedig a lány kimondja az "omma" szót (ennél többet aligha tud koreaiul), akkor végképp eltörik a mécses. Meg kell jegyeznem az anyát alakító színésznő nevét: Park Ji-a. Fantasztikus átéléssel játszik mindkét jelenetben, akkor is, amikor Klaus tolmácsolásában először beszél a lányával, és akkor is, amikor csak a lányával van együtt.
Az örökbeadás kínzó fájdalma a múltkori fordításomban, a Twilight Gangsters (Gengszter nagyik) című filmben is egy életen át fájó pont az anyának, mint ahogy a The Bacchus Lady (A Bacchus hölgy) címűben is.
És ha már szóba hoztam az örökbefogadást, akkor hadd írjak még egy apró érdekességről. Azt ugyebár tudjuk, hogy Koreában elég ritkán fogadnak örökbe gyerekeket (hiszen nagyon fontosnak tartják a vérségi köteléket). A Kim tanár urat játszó színész, Cha In-pyo a vér szerinti fiúk mellé két kislányt fogadott örökbe színésznő feleségével (esküvői fotójuk az Érdekességek menü Celebesküvők topikjában található). Amúgy nem véletlen a filmben hallható angol nyelvtudása sem, mivel az USA-ban a Rutgers University-n diplomázott.
Kedves Magdimama!
Örülök, hogy érdekesnek találod a történetet, remélem, hogy fog neked tetszeni a film. Nagyon szívesen a Leto-s bejegyzést is. Elküldtem neked e-mailben a videót, hogy könnyen le tudd tölteni.
Kedves Biri!
Nagyon örülök, hogy felkaroltad ezt a filmet. Jó volt megnéznem.
Bennem a film azt az érzést hozta elő, hogy mindig, mindenhol az ismeretek hiánya, a helyzetek helytelen értelmezése a legnagyobb gond. A meglevő sérelmek és feszültségek mellett, ez hozza elő az ütközéseket.
Aztán még az jutott eszembe, hogy ugyan a filmek végére össze kell kerülnie a pároknak, de nem is koreai lenne a film, ha nem zárná ki a végére a vegyes nemzetiségű párt.
Minden mást már leírtak előttem, nem akarok ismételni.
Tetszett a film, örülök, hogy Te fordítottad le. Korábban kacérkodtam vele, de miután a döntő rész angolul hangzik el, elvetettem az ötletet. (Az én angolom nagyon-nagyon gyenge.)
Kedves Dorina!
Nagyon szívesen a fordítást. Nem tudtam, hogy te is kacérkodtál vele, mindenesetre nagyon örülök, hogy megnézted a feliratommal. Igen, jórészt angolul beszélnek benne, és a sok szleng, valamint az idiómák használata miatt nem volt valami könnyű dolgom. Jómagam ráadásul ódzkodom a káromkodástól, a csúnya beszédtől, de mindig is úgy véltem, hogy a fordítónak nem szabad finomítania a szövegen, így aztán eléggé tele van trágár kifejezésekkel.
Nekem amúgy a zenéje is bejön, most raktam a topikba a soundtrack lista you tube linkjét, érdemes belőle mazsolázgatni. Nekem az alábbi négy a kedvencem belőle (a We Got the Beat c. számnál egy másik linket adtam meg itt alul, mert a listában levőn olyan iszonyúan hamisan énekel a nő, hogy az a felvétel számomra élvezhetetlen):
- The Clash - Should I Stay or Should I Go: https://www.youtube.com/watch?v=BN1WwnEDWAM
- Bow Wow Wow - I Want Candy: https://www.youtube.com/watch?v=JoXVYSV4Xcs
- Erasure - A Little Respect: https://www.youtube.com/watch?v=x34icYC8zA0
- The Go-Go's - We Got The Beat: https://www.youtube.com/watch?v=LD1BWcf8vhE
Kösz a zenéket, tetszenek nekem is. Dorina
Kedves Biri! Köszönöm a film fordítását. Érdekesnek tűnik a téma és a megközelítése.
Nekem a kedvencem a végén hallható "A Little Respect".
Egy kis érdekesség a zenével kapcsolatban:
A bárban játszódó jelenetben a 43. percben a gengszterek lefitymálva beszélnek az énekesnőről: "Tényleg azt gondolja, hogy ő Kim Vanszun?"
Nos, az énekesnő saját magát alakította és a "Tonight" (Ma éjjel) c. számot énekelte.
Kedves Agacska!
Szívesen, örülök, hogy téged is érdekel a film. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Kedves Biri! Nehéz megszólalni a film után, engem megrázott. Rengeteg dologról lehetne beszélgetni, de leírni nem tudom. Cinke fejtegetései lényegében összefoglalják,amit én is gondolok.
Őszintén féltem attól,hogy amerikai koreai rendezte, féltem,hogy az amerikai mozi hatása erősebb lesz. De felesleges volt. A rendező koreaiként mesél, s az eszközeiben szerencsére csak mértékkel amerikai. Nem szájbarágós, nem érzelgős. Sőt, igaza van Cinkének: "Az a gyanúm, hogy akik Dél-Korea közelmúltját nem ismerik, elég keveset értenek meg a történetekből."
Csupán szórakoztató, de nem érthető a történet mélysége,ha nem ismerjük az összefüggéseket.
Mindenki számára világos lehet az identitászavar, a kamaszos útkeresés,a nemiség problémái, a koreai származás hátrányai a világban. De a koreai anya szenvedése, a japán-koreai ellentét, a hirtelen vérmérséklet, az ivási szokások, a tábort vezető tanárok túlzott fegyelmezési eszközei, a DMZ zónában játszódó jelenet drámaisága -ezek már előismeretet kívántak. S még ezeket értve sem tudom szavakba önteni,hogy miért érintett meg annyira ez a mozi.
Csak azt érzem nagyon mély szeretettel és tisztelettel, hogy különleges, csodálatos érzés lehet koreainak lenni.A fiatalok viselkedése, története is igazolja,hogy még az ösztöneikben is mélyek a gyökereik. Lehet menekülni a jobb életben reménykedve. De szakítani, elszakadni nem. Látszólag az afféle felszínes embereknek sikerülhet, mint a három rapper srác. Akik se nem koreaiak, se nem fehérek, se nem négerek. Talán a tagadást ők fogják megszenvedni a leginkább, hisz a legelején innen is kitaszították őket.
Nagyon kifejező, bár kicsit amerikai happy end a két fiatal egymásra találása. De épp ez utal leginkább a koreaiság lényegére. Mi kellett hozzá:látszólag közös élményként a koreai anya szenvedéstörténete, a lány múltidézése hanbokban, de valójában a közös gyökerek felismeréséről van szó.
Nem tudom, hogy kudarc miatt ért-e véget a táboroztatás, nekem ez a film nem üzent kudarcról. Lehet,hogy épp ez az amerikai rendező üzenete? "Mindenki békéljen meg a másikkal!"
Hát ha a mai koreai-japán viszonyt nézem, akkor,....
Kedves Mikaz!
Úgy örülök, hogy most már te is meg tudtad nézni! Köszönöm, hogy ismét megosztottad velünk a gondolataidat a látottakról.
Igazad van neked és Cinkének is, valóban szükséges történelmi tudás ahhoz, hogy jobban megértse az ember a filmet. De nekünk, akik ennyi koreai sorozaton és filmen vagyunk túl (ráadásul igyekeztünk a történelmi háttérnek is mindig utánajárni), mindez a tudás természetes. A filmet amúgy 2015 januárban a Sundance Filmfesztiválon mutatták be, kíváncsi lennék arra, hogy azoknak vajon mennyi jött át a filmből, akik nem igazán voltak tisztában a koreai viszonyokkal. Dél-Koreába jóval később, 2016 október elején jutott el a film, a Szöuli Nemzetközi Ifjúsági Filmfesztiválon mutatták be. Meglehetősen sikeres volt egyébként, olyan sok aspektust érint, hogy nyilván sokan tudtak vele azonosulni, ráadásul szórakoztató maga a körítés is. Azt nyilatkozta a rendező, hogy az első forgatókönyv és a premier között 17 év telt el, nem volt tehát könnyű összeszedni rá a pénzt.
A zenéjét változatlanul nagyon csípem. Az egyik betétdal (We got the Beat) a friss Pompon klub c. filmben is visszaköszönt rám, most szerdán néztem meg a legkisebb lányommal a moziban.
Nagyon szépen köszönöm.:)
Neked is nagyon szívesen, Darinka.
Kedves Biri!
Nagyon köszönöm a film feliratát, ezúttal is egy nagyon érdekes, elgondolkodtató, egyedi alkotást osztottál meg velünk. Első pillantásra voltak kételyeim, mégiscsak amerikai film, viszont a szereplők, a helyszín és a történet miatt felkeltette az érdeklődésem. Valamint bíztam az ítéletedben, hogy nem véletlen fordítottad le ezt a filmet. Nem is olyan egyszerű minden gondolatom rendezetten szavakba önteni, de megpróbálom.
Tetszik, hogy valós történet az alapja, eddig nem is sejtettem, hogy voltak ilyen táborok Koreában. Viszont látva a fiatalok karaktereit, rá kellett döbbennem, hogy minden olyan fiatalnak, akinek a szülei évekkel ezelőtt emigráltak, ők pedig valahol máshol születtek, élték a gyerekkoruk, mennyire nehéz lehet(ett). Ugyanígy a szülőknek is, el kellett dönteniük, hogy megőrizzék a koreai értékeket és hagyományokat, éljenek külföldön is idegenként, vagy alkalmazkodjanak az adott országhoz és ne legyenek vagy legalábbis kevésbé legyenek koreaiak. Ez egy fiatalnak pedig csak még nagyobb dilemmát okoz, hogy ne lógjon ki, az új társadalom, baráti kör szabályai szerint él, ugyanakkor a szülők normáit is követik/követniük kellene, amikor egymás között vannak. Nem csoda, hogy kezelhetetlennek tűnnek.
Nagyon tetszett, hogy többségében olyan színészeket válogattak a szerepekre, akik a megszemélyesített karakterekhez hasonló cipőben járnak, így valóban könnyen azonosulhattak a karaktereikkel. És itt meg kell említenem Cha In Pyot, aki az egyik oka, hogy meg akartam nézni a filmet. Talán furcsán hangzik, de még nem volt szerencsém látni őt másban, de mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet szerepet alakítva amióta láttam őt a Master in the House c. variety-ben.
A film nyelvi sokszínűsége gyönyörködtetett (a spanyolos angol kiejtés még most is cseng a fülemben), bár elég kevés volt benne a koreai szöveg, viszont a sok trágárság különösen a film elején kissé sok volt. Tudom, így volt a filmben is, mindent értettem... Viszont illett a lázadó gyerekekhez.
A film eléggé megmozgatott, de a sok pillanat közül kedvencemként a verekedős jelenet utáni kibékülést említeném meg, amikor kiderült, hogy az "ellenséges" japán diákok ugyanolyan koreaiak, mint a másik csapat tagjai. A film elején még azt gondoltam, "ezt meg nem nézem másodszor", de ahogy a végére értem, mégiscsak megőrzésre érdemes, amelyet egy hasonlóan forró nyári napon szívesen elővennék majd újra.
Biri, köszönöm a munkát, és kíváncsian várom, legközelebb milyen érdekességet mutatsz nekünk.
Kati
Kedves Kati!
Nagyon örülök, hogy bíztál annyira az értékítéletemben, hogy megnézted a filmet és végül nem is csalódtál benne, sőt, egyszer még újra megnézed majd. Hálásan köszönöm a visszajelzést, nagy érdeklődéssel olvastam soraidat.
Én sem tudtam eddig, hogy voltak ilyen táborok Koreában. Sajnos azt sem tudom, hogy mettől meddig létezett pontosan ez a gyakorlat. Teljesen igazad van, nem lehet könnyű az emigráns szülők gyermekeinek (és persze a szülőknek sem). Az identitás megtalálása mellett ott a nyelv kérdése, ami nagyon is a gyakorlati élet része. Én egy olyan helyen dolgozom, ahová külföldi családok is járnak, és naponta több olyan család is megfordul nálunk, ahol a gyerekek már nem Magyarországon születtek. Egy kicsit el szoktam velük beszélgetni (legalábbis akkor, amikor a recepción vagyok), és a nyelvet tekintve meglehetősen vegyes a kép. Sajnos egyre többen vannak azok a gyerekek, akik már nem beszélik szüleik, nagyszüleik anyanyelvét. Olyan szomorú, amikor a Magyarországon élő nagyszülők elhozzák hozzánk játszani az amúgy külföldön élő unokáikat, és nem tudnak velük szót érteni! De vannak szívet melengető példák is. Olyan családdal is találkoztam, ahol már az anyuka is kint született, a gyermekei mégis beszélnek magyarul. Én biztos, hogy megtanítanám a gyerekeimet az anyanyelvükre, ha külföldön élnék, de tudom, hogy ezt nem mindenki tartja fontosnak, illetve maguk a gyerekek is fellázadhatnak a nyelvhasználat ellen.
Szóba hoztad Cha In-pyo színészt. Én a Daemul c. sorozatból emlékeztem rá, ott nagyon jól hozta az ellenszenves figurát. Nem lehetett könnyű amúgy ebben a játékfilmben angol nyelven játszania (bár egy korábbi hozzászólásomban írtam, hogy az USA-ban diplomázott), hiszen nem ehhez van szokva. Azt a jelenetet leszámítva, amelyikben a fiáról beszélt Sidnek, szerintem nem volt gond a játékával. Ott egy kicsit modorosnak éreztem, nem volt számomra elég természetes.
Igen, a nyelvi sokszínűség... A "British English" és az amerikai kiejtés mellett jelen volt a német és a spanyol akcentus, valamint a koreai tanárok angolja is. Az pedig valóban még hitelesebbé tette az egészet, hogy a figurákat megszemélyesítő színészek maguk is hasonló cipőben járhattak a való életben. Ezért is készítettem róluk a topik végén egy összeállítást, hogy össze tudjuk mindezt hasonlítani. Nagyon bírtam a mexikói srácot alakító Esteban Ahn játékát, ő minden jelenetet képes volt feldobni a jelenlétével. A taekwondós Szudzsint alakító színésznő (Kang Byul) pedig szerintem nagyon meggyőzően beszélt angolul, bár nem találtam az önéletrajzában arra utaló jelet, hogy külföldön élt vagy tanult volna. Még egy apróság: Sid karaktere csak egy picit tudott koreaiul, de a színész (Justin Chon) nyilván jól tud, hiszen a rangos szöuli Yonsei Egyetemen tanult. Egy picit el is árulta magát a bárban játszódó jelenetben. Olyan röhejes volt, amit Klaus próbált fordítani (egészen mást mondva, hogy finomítson a dolgokon) a koreaiul nem beszélő barátai és a gengszterfőnök között, hogy elmosolyogta magát. :)
Jólesik, hogy érdeklődsz a következő munkám iránt. Ez egy thriller lesz, A Day (Ismétlődő nap) a címe. Annyira izgalmasnak és kiszámíthatatlannak találtam, valamint olyan jól játszik benne Kim Myung-min és Byun Yo-han, hogy nem tudtam neki ellenállni.
Ezután pedig egy francia dokumentumfilmmel készülök majd (angol nyelvű a narráció), South Korea: Success at All Costs (Dél-Korea: Siker mindenáron) a címe. Azoknak ajánlom, akiket érdekel, hogy milyen áron jutott el Dél-Korea arra a gazdasági-technológiai szintre, ahol most van. Szóba kerül az őrült munkatempó, a rengeteg túlóra, a diákokra nehezedő iskolai nyomás, az öngyilkosságok magas száma, a kevés nyugdíj, a szociális háló hiánya, a külső megjelenés fontossága, ezzel együtt a plasztikai műtétek elfogadottsága, az állatklónozás, a sámánok felívelő népszerűsége.
Kedves Biri!
Minthogy egy hírhez nincs hely hozzászólni, itt írom le a gondolataimat.
Grecsó Krisztián tárcáit korábban is kedveltem, a regényei közül volt, ami megérintett, és volt, ami kevésbé tetszett. Ez a mostani tárcanovella igazán érdekes. Ahogy összegyúrja a saját, nagy élet gondját (tudtam róla, hogy rákból gyógyult fel), a dunai hajóbalesettel és egy apával kapcsolatos traumával, igazán mesteri, véleményem szerint.
Jó, hogy hírt adtál róla, köszönöm: Dorina
Kedves Dorina!
Igazán nincs mit. Be is teszem ide ennek az "Istennek lenni nehéz" c. tárcanovellának a linkjét, mert egy idő után úgyis törlöm a jobb oldali hírekből:
https://index.hu/kultur/tarca/2019/08/10/istennek_nehez/
Bevallom, hogy én Grecsó Krisztián írásait még akkoriban olvastam, amikor a Nők Lapja munkatársa volt (vagyis meglehetősen régen). Ám nemrég megvettem a friss "Vera" c. regényét, mert felkeltette az érdeklődésemet, de még nem olvastam el.
Kedves Dorina és Biri! Köszönöm,hogy felhívtátok a figyelmem Grecsó Krisztián írására, valóban különleges,ahogy nézőpontokat is váltogatva egy ilyen rövid műben ötvöz három fontos témát.
Biri, én is várom a következő munkáidat!
Kedves Biri! ... jól "megrígattál"! Nem akarom boncolgatni, analizálni a filmet, hisz annyian megtettétek előttem ... inkább csak az érzéseimről írok. A romantikába beleférnek a szívfacsaró jelenetek, a poénok, a csihi-puhik... és mégis, nekem a pozitív értelemben vett melodráma lett. A rendező jól behúzott a csőbe, mert teljesen magával ragadott a történet és a szereplők alakítása - nagyon tetszett.
Mekkorát változott a világ Korában is, néhány évtized alatt - a lúzernek tekintett külföldre költöző családokról alkotott vélemény és az utóbbi időben külföldön taníttatott gyerekek ... a családokat a gyermek jövőbeli sikeres életének reményében szétválasztják a szülők, és erejükön felüli anyagi megterhelést vállalnak ... ez is egy modern kori "örökbe adás", csak nincs örökbefogadó.
A legvidámabb jelenet nekem is a bunyó volt a skanzenben, de remek lett a jelmezbál is - főleg Klaus. Először valóban Sidnek hittem, csak a magassága lepett meg. :D No és Sergio, :D igazi színfolt volt.
Köszönöm a munkát, tartalmas szórakozást nyújtott a film és a színvonalas munkád! :]
Kedves Blackfield!
Úgy örülök, hogy neked is tetszett a film! Én ma este megint kedvet kaptam ahhoz, hogy néhány jelenetet újranézzek, az általad említett jelmezbál is közöttük volt. Sergio (akarom mondani Sergina) ebben is remekelt. :)
Szóba hoztad a "modern kori örökbe adás"-t. Valóban, ezek a 80-as évekbeli tanárok bizonyára nem gondolták volna, hogy 15-20 évvel később mekkora divat lesz Dél-Koreában, hogy az apa otthon marad, az anya pedig a gyermekkel együtt egy angol nyelvű országba megy, hogy a gyermek ott tanuljon tovább. Ők a "vadliba apuk" (gireogi appa), akiknek sokat kell utazniuk, hogy találkozhassanak a családjukkal.
Nagyon szívesen a magyar feliratot, örömmel tölt el, hogy a segítségével ilyen jól szórakoztál. Köszönöm, hogy megírtad a blogban.
Oh, én nem is vettem észre az említett mosolygást, az ilyen apróságok miatt (is) érdemes lesz máskor is megnézni ezt a filmet.
Most aztán kíváncsivá tettél, a dokumentumfilmet biztosan meg fogom nézni, türelemmel várom, hogy sort keríts rá. :)
Kedves Biri !
Köszönöm a feliratot és a bemutatást, nélküled valószínűleg soha nem bukkanok rá.
eleva
Kedves Eleva!
Nagyon szívesen és örülök, hogy érdekel téged a film. Remélem, hogy jól fogsz rajta szórakozni.
Úgy látom, hogy Teo Yoo (Klaus alakítója) számára egész jól beindultak a dolgok az "Arthdal Chronicles" c. sorozattal, aminek az elején nem sok, de annál hatásosabb szerepe volt a kék vérű Ragazként.
Játszik a 3 napja kezdődött "Vagabond" c. sorozatban, illetve 2019-ben lesz két filmbemutatója is a moziban; "Vertigo" és "Collateral".
Kedves Biri! Remek érzékkel választod ki a filmeket! Köszönöm, hogy fordításoddal megnézhettem.
Kedves Ranna!
Szívesen és nagyon örülök, hogy ilyen jó véleménnyel vagy róla.
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.