2016. június 5., vasárnap

Do You See Seoul?

DO YOU SEE SEOUL?
~ Felejthetetlen szöuli kirándulás
서울이 보이냐  / Seoul-i boinya 




dél-koreai mozifilm, 84 perc, 2008. május
 
Egyéb cím: Unforgettable
Rendező és forgatókönyvíró: Song Dong-yoon
Producerek: Lee Sang-hyeon, Heo Gye-chul, Lee Sun-kyu, Park Hyeong-jung
Operatőr: Heo Ung-hui
Vágó: Gyeong Min-ho

Szereplők:
Oh Su-ah - Eun-yeong (tanárnő)
Lee Chang-hoon - a felnőtt Kil-su
Yoo Seung-ho - a gyermek Kil-su
Kim Yoo-jung - Yeong-mi (Kil-su húga)

Egy lelkes tanár a nyári szünidő ideje alatt néhány napra kirándulni szeretné vinni az osztályát, de az igazgató nem engedélyezi, mert a szülők ellenzik. Az ismerős helyzet kapcsán felidéződik benne a múlt. Visszaemlékezik a gyerekkorára, amit Shindón, egy távoli, elmaradott kis szigeten töltött, ahol 1976-ban a gyerekek még a bicikliről is a fiatal, fővárosból érkezett tanárnőtől hallottak először. A tanárnő szerette volna megmutatni a tanítványainak Szöult, ezért tanulmányi kirándulást szervezett nekik. A szülők eleinte hallani sem akartak a dologról, ám látva a fiatal nő és a gyerekek eltökéltségét, még a kagylógyűjtésbe is besegítettek, hogy minél több pénz gyűljön össze. A hőn áhított kirándulás azonban nem várt fordulatokat tartogatott. 


A film egy sajátos korképet és érzésvilágot jelenít meg, ellentétbe állítva a szigetlakók naivitását és hiszékenységét a nagyváros durva, személytelen valóságával. A mai dél-koreai életszínvonalat ismerve szinte hihetetlennek tűnik, hogy 40 évvel ezelőtt még éltek olyan gyerekek az országban, akik nem ismerték a biciklit és elbújtak a gőzmozdony hangjától és látványától megijedve. 


Érdekesség, hogy a gyermekszereplők között több olyannal is találkozhatunk, akik azóta is a filmiparban dolgoznak, és zsenge koruk ellenére máris szép karriert futottak be. A testvérpárt alakító Yoo Seung-ho ekkor 14, Kim Yoo-jung pedig 8 éves volt. Feltűnik mellettük a 12 éves Yeon Jun-suk és a 11 éves Mun Ka-young is.

Yoo Seung-ho és Kim Yoo-jung 

PEDAGÓGUSNAPRA 
Szeretettel ajánlom azoknak a lelkes, önzetlen, példamutató tanítóknak és tanároknak a tiszteletére, akikre hálás szívvel emlékeznek a tanítványaik. Hasonló témájú a The Harmonium in my Memory (Az emlékeimben élő harmónium) c. 1999-es film is, ami az 1960-as évek elejére, egy elmaradott hegyvidéki falucska iskolájába repít bennünket.




A magyar felirat elkészültének ideje: 2016. június 5.

30 megjegyzés:

  1. Kedves Biri!
    Köszönöm a film fordítását,elvittem.A filmet csak a torrent oldalról tudtam elindítani a többi videó számomra valamiért nem volt letölthető.Persze ez nem baj.
    Üdvözlettel:Magdimama

    VálaszTörlés
  2. Kedves biri66!
    Köszönöm szépen a feritatot, a filmet még keresgélnem kell.Egyúttal szeretném megkérdezni, hogy a The Attorney c.film fordítását tervezed-e, szívesen megnézném
    a ma történelmét is, kíváncsi lennék rá, nem hiába lehetett a 10 legnézettebb film között.Köszönettel stefi65

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szívesen mindkettőtöknek, kedves Magdimama és Stefi.
    A kis méretű videó linkje úgy látom, hogy most nem jön be (pedig korábban sikerült letöltenem onnan egy 350 MB-os videót, de csak megnéztem, hogy jó-e hozzá az időzítés, utána kitöröltem), remélem, hogy átmeneti a probléma az airens357.net oldalon.
    Ha mégsem tudnátok letölteni, akkor kirakhatok egy megás linket. (Csak az ilyen régebbi filmeknél jó, ha beindul az AT torrenten egy kis érdeklődés, hogy minél tovább megmaradhasson, és látom is, hogy már többen letöltötték onnan ma a videót.)

    Igen, komolyan gondolkodom a The Attorney c. film fordításán, mivel már többen is jelezték, hogy kíváncsiak lennének rá, de most nyáron a Dear My Friends c. sorozattal foglalkozom (illetve nyár közepén még jelentkezem egy 1 részes tévéjátékkal, de az már le van fordítva, úgyhogy nem a sorozat rovására megy a feliratozása).

    VálaszTörlés
  4. Kedves Biri!
    Köszönöm szépen ezt a filmet is.
    Nagyon érdekes a téma. A honnan indult és hová jutott egy ország, ez gondolom mindenkit foglalkoztat, így kiváncsi is vagyok arra a korképre, ahonnan a film is indít. Jó lesz látni.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Biri!
    Köszönöm a filmet, nagyon szép, vasárnap délutáni néznivaló!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szépen köszönöm Drága Biri! Újból megnéztemezt a kis gyöngyszemet, és ismét elcsodálkoztam hogyan tudtak ilyen rövid idő alatt ekkorát fejlődni???? Mára a föld egyik legfejlettebb ipari országa, gyakorlatilag megszűnt a tankönyv, minden számítógépen van náluk.

    VálaszTörlés
  7. Birim, köszönöm szépen ennek az érdekesnek ígérkező filmnek is a fordítását. :) Később sort kerítek rá.

    VálaszTörlés
  8. Nektek is nagyon szívesen, kedves Szildor, Arkin, Boil és Unni.
    Aranyos, megható film, nagyon sokat nem kell tőle várni, de engem megfogott a hangulata, épp úgy, mint annak idején a The Harmonium in my Memory (Az emlékeimben élő harmónium) c. film esetében is.

    A 70-es évek korképéből annyi látszik, hogy milyen egyszerűen élnek a szigeten az emberek, a nagy szegénység nincs különösebben kidomborítva, de talán nem is ez a lényeg, mert inkább a diákok és a tanárnő, illetve a szülők és a tanárnő kapcsolatára fókuszál.

    Érdekes egyébként, hogy éppen tegnap voltam a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeumban, ahol Teszár Dávid "Vidék és város – A koreai gazdasági csoda két színtere" címmel tartott tárlatvezetést a "Korea dokumentumfotókon – Embereken, tájakon és időn túl" című időszaki kiállításhoz kapcsolódva.
    A 7 fotóművész munkái közül engem azok érdekeltek a leginkább, amelyek a 70-es, 80-as évek vidékéről szóltak. Megemlítette, hogy ezeket a mai politika szinte már csak a tankönyvekbe száműzné, annyira távol áll attól a képtől, ami a mai Dél-Koreáról él bennünk. Tényleg nagyon érdekes és tanulságos látni, hogy néhány évtized alatt egy elmaradott agrárországból mekkora gazdasági nagyhatalommá nőtte ki magát. Szóba került, hogy acélipara és vegyipara azelőtt nem is létezett, a hajógyártásban manapság abszolút az élen áll, az elektronikai dolgokról nem beszélve.

    Nézzétek meg az aug. 28-ig tartó kiállítást, ha tudjátok! A Koreai Kulturális Központ honlapját pedig érdemes figyelni, hátha lesz még tárlatvezetés. Ez például már a második volt, az elsőt Dr. Csoma Mózes tartotta.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Biri!Nagyon tetszett a film.Gyermekkori emlékeimet juttatta eszembe.Egy Körös menti kis faluban éltünk,ahova még az 56 szele is csak később ért el.A kis néprádión csak a hírek szóltak.Sárba süllyedt többnyire vályog,nádtetős házak.Járda és kövesút nélküli utcák.Egy ártézi kút a falu közepén.A dohányföldre jártunk a lovaskocsi derékba utaztunk mi gyerekek.Kinn a határban én is és az öcsém megcsodáltuk az akkoriban bekötött vasúton a füstölgő fémparipát.Biciklizni a váz alatt férfikerékpáron tanultunk a kiszáradt kocsinyomban.Nekünk,ott a faluban szintén nagy szerencsénk volt.Olyan tanítónénink volt,hogy azt ma is szerettem volna a gyerekeimnek,unokáimnak.Ez az emlék,úgy 60-61 éves.Halk szavú tanítónénink aki már a harmadik generációt nevelte,nem egyszer körmössel érte el főleg a fiúknál,hogy figyeljenek az órán.A "jó gyerekek" jutalma piros pont helyett apróra darabolt cukorka.Gondja volt arra is,hogy amikor fárad a gyerek fej,kicsit tornázzuk a padok között.Máskor,a padon kezünkre hajtott fejjel pihentünk.Most öreg fejjel azt gondolom,hogy ez egyfajta gyerekfelügyelet is volt,hiszen a szüleink,a felnőttek a falu mögötti földeken dolgoztak,vagy gondozták az állatokat virradattól,sötétedésig.Köszönöm,hogy elolvastad.Ha nem illik ide ,kérlek töröld.Üdv.Magdimama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Magdimama!

      Mindig nagyon örülök, amikor valaki megosztja velünk a látottakkal kapcsolatos gondolatait, érzéseit. Nagy élvezettel olvastam soraidat. Annyira szemléletesen leírtál mindent, hogy szinte magam előtt láttam a kis házakat, a kövesút nélküli álmos utcát, a magányos kutat, a földeket, hallani véltem a biciklizni tanuló gyerekek zsivaját, a lovasszekerek zörgését. Egy kicsit nekem is volt részem mindebben, mert a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttük egy szabolcsi faluban.

      Nagyon örülök, hogy ez a film előhozta ezeket a nagy becsben tartott, féltve őrzött élményeidet, és köszönöm szépen, hogy leírtad mindezt.

      Törlés
  10. Kedves Biri! Köszönöm szépen ennek a filmnek is a fordítását! Levettem a feliratot, de sajnos a filmet nem sikerül letölteni, a kis méretű egyáltalán nem jön be, a többi vagy torrent, amivel nem foglalkozom, vagy a még megadott linkek egyikén a film helyett durva, kemény pornó ajánlat található, pedig nem hirdetésre kattintok... vagy megint letölthetetlen ajánlatok (fizetős, ilyesmi...) Pedig úgy megnézném... Üdv: Cili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cili!
      Sajnálom, hogy az az oldal, ahol a kis méretű videó van, változatlanul nem érhető el. Nekem a dramadownload.net oldalon nem jönnek be olyan vad dolgok, mint amikről írtál. Azért is szeretem, mert oda általában azokat a változatokat töltik fel a filmekből, sorozatokból, amik az AT-n is fenn vannak. Beraktam a megás mappámban levő linket, remélhetőleg onnan le tudod majd tölteni.

      Törlés
  11. Kedves Biri!
    Vittem ezt a gyöngyszemet is ( az avistazról, mert nekem is csak onnan indult el a letöltés)
    Ez egy olyan múltba vivő film.
    A Magdimama által leírtakról sokat mesélt nekünk -unokáknak- nagymamám . A Tisza partjától 1 km -re van egy kicsi falu. Akkoriban, amikor nagymamám ,majd az én édesapám gyerek volt a fénykorát élte a falu.Volt saját iskolája körmöst osztogató tanárral, nyáron libákat,teheneket őrző tanulókkal. Ma már nincs meg az iskola és alig 110-en lakják a falut is.
    Kisgyerekként a rendszeres heti túránk a családdal oda vezetett.( tőlünk ,földúton alig 8 km a falu ) Csobbantunk a Tiszában és csatangoltunk az ártéren vagy bográcsoltunk Este pedig sziszegve kenegettük a bögöly és szúnyog csípéseket.
    A falu utolsó tanítója még tanított fizikára engem is sajnos nem sokáig, mert nyugdíjba ment és utána nem akadt olyan tanár aki megkedveltette volna velem a fizikát.Nekem nem volt olyan tanárom akire jó szívvel emlékeznék. Évente új osztályfőnököt kaptunk, felsőbb suliban meg már csak ledarálták a tananyagot és boldogulj.
    De visszatérve a filmhez. Érdekes volt látni...egy kicsit kordokumentum éles kontraszttal a mai világgal...miből mivé lett egy ország.
    Ennek a filmnek nincs sodró lendülete, nincs Egy mondanivalója.Ennek a filmnek hangulata van és ezernyi gondolatot ébreszt a felelősségvállalásról, a kitartásról, az állhatatosságról a példamutatásról, a naivitásról, becsapásról és főleg a gyerekek és a hivatás szeretetéről .
    Köszönöm, hogy lefordítottad.
    Üdv anoli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anoli!

      Gondolhattam volna, hogy neked felkelti az érdeklődésedet ez a film. De jó, hogy már meg is nézted! Köszönöm a jelentkezésedet, öröm volt olvasni a hozzászólásodat.
      Úgy látom, hogy te is ugyanazt érezted közben, mint én. Igen, egyfajta kordokumentum ez a film, és olyan hangulata van, ami megfog, engem nem is engedett el addig, amíg fordítást nem készítettem hozzá.

      Törlés
    2. Annyira múltba vivő ez a film, hogy esti olvasmánynak elővettem a naplóimat. Általános suli után kirepültem a szülői házból és kollégista lettem annak minden nyűgjével és csodás élményeivel.( Eger...diák város ) Akkor kezdtem naplót írni.Most pedig szinte újra élem a diákéveimet...huhh...mennyi minden elfelejtett emlék jön vissza.
      Sok mindenért, de ezért a plusz élményért is nagyon jó volt megnézni ezt a filmet.
      Köszönet érte

      Törlés
    3. Már ezért megérte lefordítanom. Milyen jól tetted, hogy annak idején naplót írtál! Micsoda kincs lehet az most! Érdekes, én ilyesmivel sosem foglalkoztam, ellenben faltam a könyveket. A felsőben és középiskolás koromban olvastam a legtöbbet. Amúgy én is hamar kirepültem, 14 évesen már Debrecenben folytattam a tanulmányokat.
      Arra el is felejtettem az előbb reagálni, hogy milyen kár, hogy nem találkoztál olyan tanárral, akire jó szívvel emlékezhetnél. Én szerencsés vagyok, mert nekem több ilyen is volt.

      Szeretettel ajánlom egyébként a The Harmonium in my Memory (Az emlékeimben élő harmónium) c. filmet is, itt a blogban találsz hozzá mindent. Biztos vagyok benne, hogy az is tetszene neked.

      Törlés
  12. Kedves Biri, ma esti filmem lesz. Én még nem tudom milyen emlékeket fog bennem ébreszteni, de a film első filmkockái nagyon jót igérnek. A tanár nem csak tanít, de ember is a szó szoros értelmében. Aztán meg a szereposztást nem is nézve, felismertem egyik kedvenc színészemet aki itt még igazán kisfiú. Nagyon szeretem itt még a csík szemét. Majd jövök ha láttam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, kedves Ildikó. Kis kedvenced ebben a filmben 14 éves, és nem tudom, hogy láttad-e vele a The Way Home (Hazafelé) c. 2002-es filmet, abban mindössze 8 éves volt. Kifejezetten szívmelengető film, hatalmas kritikai- és közönségsiker volt annak idején Koreában. Fogom majd jobb oldalt ajánlani, csak az még odébb van, mert egyelőre a "G" betűnél járok.

      Törlés
  13. Kedves Biri! Nagyon köszönöm a megás linket, onnan már simán levettem a filmet! Kezdtem is nézni, de most egyéb dolgaim miatt majd este folytatom. Nagyon ígéretes, igen tetszik eddig is. Nekem is nagy kedvencem a Silla óta Yoo Seung-ho, már egyéb filmekben is láttam. Fentebb olvasom, Ildikónak is feltűnt a szeme... már a Sillában megállapítottam, hogy ugyan minden koreai/ázsiai színésznek ferde vágású szeme van, de az általam látott összes eddigiek közül csak Yoo Seung-ho-nak van igazi "Buddha szeme"... Nálam nem Junki szeme a nyerő. :-) Tényleg érdekes, hogy mindenkiben a gyerekkori iskolai emlékei jönnek elő a film nézésekor. Nekem ugyanúgy. Anno Pest környéki településen laktunk, ma már nagyváros, de akkoriban igencsak vidékies jellege volt és ahová suliba jártam 8 évig, az szerintem valaha gazdasági épületegyüttes lehetett. Sokat gyalogoltunk odáig. Még fotóm sincs róla... a neten is hiába kutakodtam... persze már réges-rég, sok évtizeddel ezelőtt lebontották, de a helyén új, több emeletes suli épült, sőt, a városban azóta több általános iskola, és középiskola is működik. Most itt nem írom le, de számos emlék ugrik föl nekem is így a film nézésekor... Köszönöm, hogy lefordítottad! Üdv: Cili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cili!

      Örülök, hogy sikerült végül letöltened és elkezdted nézni. Milyen jó, hogy mindenkiből előhozza a régi iskolai emlékeket!

      Törlés
  14. Válaszok
    1. Nagyon szívesen. Nem is gondoltam, hogy ennyien érdeklődni fogtok a film iránt. Igazán örülök neki.

      Törlés
  15. Hálásan köszönöm a film feliratát. Nagyon kedves, megható történet volt, és nagyon aranyosak voltak benne a gyerekek. A film nagyon tetszett aranyos volt, néhol szívszorító és könnyekig megható, néhol nevetéssel teli. A régi gyerekkori emlékeim idéződtek fel bennem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Agacska!
      Szívesen a feliratot, örülök, hogy neked is ennyire tetszett a film, és sikerült felidéznie a gyerekkori emlékeket.

      Törlés
  16. Kedves Biri!
    Igaz, hogy pedagógusnapra szántad, de majdnem két hónap után is nagy élmény, és ajándék ez a film számomra.
    Mint tanár, arra vágyik az ember, hogy egyszer majd rá is úgy gondoljanak, hogy mennyi mindent tudott adni a diákoknak - lehet, hogy "csak" írni/olvasni/számolni/zenélni (úgy gondolom az elsős/másodikos tanítóké a legnagyobb érdem az oktatásban) ... vagy közös élmények, segítség a továbbtanulásban... stb., de szeretnénk nyomot hagyni. ... és szeretnénk, ha a gyerekek bennünk is nyomot hagynának.
    Sokszor fáj az embernek - bár az utóbbi években ez a trend -, hogy ballagás után (vagy már felsőben is) a diákok egy része elfordítja a fejét, ha találkozik volt pedagógusával, nehogy köszönni kelljen... aztán eltelik 5-10 év és újra megismerik, megszólítják ők is az embert. ... csak ki kell várni, hogy felnőjenek! :D
    Sok emlékajándékot kaptam már a tanulóktól és talán hagytam is - tudom, nem szeretheti mindenki az embert, de ez az életben is így van.

    Ami még a filmből egy kicsit szíven ütött, az, hogy a vidéki, falusi gyerekeket most is lenézik/kinézik egy városi, vagy elit iskolából. ... mert az az ötös, amit ő visz, kevésbé értékes, mint egy szuper suli ötöse. De hála Isten, szinte mindig bebizonyítják diákjaink, hogy megállják a helyüket és nem rontanak, sőt...
    Szíven ütött a "koldusok" jelenet.

    Igazán tetszett a film, és mindig nagy öröm a számomra, hogy az ilyen típusú filmek egy kicsit visszaadják az ember hitét (no és az sem utolsó szempont, hogy a világ minden táján hasonló problémákkal kell megküzdenie annak, aki a katedra túloldalán áll - holott nem vagyunk ellenségek :D )
    Köszönöm a munkád és a kedves szavaid - így utólag is. További szép nyarat kívánok!

    (Nem tudom, láttad-e már a Have a Song on Your Lips-című japán filmet - van magyar felirata is -, nekem az is nagy kedvencem a Paparotti-val együtt, vagy a szintén japán, Smile című filmmel karöltve.) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Blackfield!

      Nagyon szívesen a feliratot. Mindig örülök, amikor jelzed, hogy valamelyik fordításom felkeltette az érdeklődésedet, mert biztos lehetek abban, hogy amikor időt tudsz rá szakítani, akkor utána írsz is róla.

      Bizony elszomorító volt a "Mi nem vagyunk koldusok!" jelenet, és ami azt illeti, az a bizonyos fővárosi tanár úr nem is állt a helyzet magaslatán, de az rendes volt tőle, hogy legalább befogadta az elárvult kis osztályt.

      Említetted, hogy a vidéki/falusi gyerekek jegyeit előítélettel fogadják a városi iskolákban. Ehhez kapcsolódva jegyzem meg, amit anyukámtól hallottam, aki a nyugdíjazásáig (a 90-es évek második feléig) egy megyeszékhely egyik nagy középiskolájában tanított. Ő azt tapasztalta, hogy azok a diákok, akik a környező kisvárosokból és falvakból érkeztek, kezdetben többet rontottak az általános iskolából hozott jó eredményeiken, nehezebb volt számukra a kezdés és a beilleszkedés, mint azoknak, akik a nagyvárosi iskolákból jöttek, de kitartásuk és szorgalmuk révén egy idő után általában lehagyták a nagyvárosban élő társaikat.

      Köszönöm az ajánlóidat, ezek közül egyedül a Paparotti c. filmet láttam, ami bizonyára a tanár-diák kapcsolat miatt jutott az eszedbe. A Have a Song on your Lips c. japán film megvan nekem, de még nem láttam, a Smile címűről pedig nem is hallottam. De ez nem jelent semmit, hiszen koreait már rengeteget láttam, egyéb ázsiai filmet pedig mindössze 15-öt, ebből 5 volt japán.

      További kellemes nyarat, szép élményeket, sok pihenést kívánok, hogy minél jobban feltöltődhess az őszi iskolakezdésre!

      Törlés
  17. Kedves Biri! Bár régen volt pedagógusnap,köszönöm,hogy ezzel a filmmel is gondoltál ránk!
    Anoli gondolataival tudnám én is legjobban jellemezni,amit a filmről gondolok: "Ennek a filmnek nincs sodró lendülete, nincs Egy mondanivalója.Ennek a filmnek hangulata van és ezernyi gondolatot ébreszt a felelősségvállalásról, a kitartásról, az állhatatosságról a példamutatásról, a naivitásról, becsapásról és főleg a gyerekek és a hivatás szeretetéről."
    Bájos volt a kis sziget közössége. Elképesztő a tanárnő kitartása,ahogy meggyőzte a szülőket. Ám döbbenten figyeltem a naivitását,ahogy megszervezte és lebonyolította a kirándulást. Még csoda,hogy a nagyváros embertelen forgatagában nem történt nagyobb baj.
    Szomorú jelenet,amikor a felnőtt fiú már tanárként egy lepusztult iskolát és egy sírhantot talált a szigeten.Vajon milyen iskolában tanulnak a gyerekek a film jelenidejében, vajon,hogyan élnek akkor a felnőttek? (Bicikli már van,azt láthattuk.)
    Köszönöm,szerintem ez egy dokumentum értékű alkotás Korea 70-es éveiből!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz!

      Reméltem, hogy egyszer időt fogsz tudsz szakítani erre a filmre is. Köszönöm, hogy jelentkeztél.
      A kis tanárnő valóban elég naiv volt, pedig korábban Szöulban élt és tanult, a jószándék és a lelkesedés nagyobb bajba is sodorhatta volna a gyerekeket.
      Igen, szerintem is olyan ez a film, mint egy kordokumentum. Azóta többször is eszembe jutott a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum "Embereken, tájakon és időn túl" című időszaki kiállítása, ahol olyan dokumentumfotókat láthattam, amik rímeltek a filmben látottakra.

      Törlés
  18. Kedves Biri, a kiállítást én is láttam, s igen, nekem is ez a véleményem. Összeérnek a dolgok. Persze én is elgondolkodtam a film kapcsán-ahogy többen a fórumban-a mi magyarországi 70-es éveinkről. Szerintem kis hazánk fejlettebb és tájékozottabb lehetett akkoriban. Én egy vidéki kisváros jól felszerelt és jó színvonalú iskolájába jártam,táboroztam az ország legnívósabb táboraiban. Szerintem mi akkor nem igazán éreztük a vidék-főváros különbséget. Tanáraim között nekem is voltak meghatározó személyiségek, akik az egész életutamra kihatnak. Ma fejlődésben Korea jóval előttünk jár, de azt gondolom,hogy az emberek tudatát nem sikerülhet ilyen gyorsan megváltoztatni. Talán ebből is adódik,hogy a korábbi rendszer maradványai jobban tetten érhetőek még a modern filmjeikben is pl. rangok,előítéletek, babonák, stb.
    Ezért is jó ilyen kordokumentumokat nézni, hogy jobban megértsük a világukat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz!

      Számomra azért is volt érdekes ez a film, mert én is a 70-es években voltam kisiskolás. Ráadásul 1976-ban pont egy nagy váltás jött az életünkbe, mert egy (ma már városnak számító) nagyobb faluból a megyeszékhelyre költöztünk. Éles volt számomra a kontraszt, amit tapasztaltam, de azt én is elmondhatom, hogy még a falvaink is fejlettebbek voltak akkoriban annál, mint amit ebben a filmben és a kiállítás képein láthattunk.

      Kár, hogy manapság már kevés ilyen témájú filmet és sorozatot készítenek, ritkán nyúlnak vissza ehhez a korszakhoz. De ahogy a kiállításon is hallhattam, Dél-Korea már nem szívesen láttatja magáról ezt az elmaradott képet.

      Törlés