2015. szeptember 27., vasárnap

Old Partner

OLD PARTNER ~ Öreg társ
워낭 소리 / Wonang Sori


 dél-koreai dokumentumfilm, 78 perc, 2008. október

Rendező: Lee Chung-ryoul
Forgatókönyvíró: Lee Chung-ryoul
Producer: Goh Young-jae
Operatőr: Ji Jae-woo
Zeneszerzők: Heo Hoon, Min So-yun
Vágó: Lee Chung-ryoul

Szereplők:
Choi Won-kyun - az öreg gazdálkodó
Lee Sam-soon - a feleség
és az ökör

Egy 80 éves gazdálkodó és 40 éves igavonó ökre különleges kapcsolatáról szól ez a megindítóan őszinte alkotás. A jószág 30 éve szolgálja a családot, jobb és hűségesebb barát, mint akármelyik ember. Egy tavaszi napon kiderül, hogy már nincs sok ideje hátra.


A film váratlan, kirobbanó sikert hozott. 37 nap után a nézők száma meghaladta az 1 milliót. Kezdetben 7 moziban vetítették, ám végül 160 filmszínházban tűzték műsorra. Közel 3 millióan nézték meg, és ezzel rekordot állított fel a dokumentum- és független filmek kategóriájában a koreai film történetében.

Díjak: 
A  film elnyerte a 2008-as Puszani Nemzetközi Filmfesztiválon a PIFF Mecenat díjat, 2008-ban elhozta a közönségdíjat a Szöuli Független Filmfesztiválról és a Koreai Független Film díjátadóról. 2009-ben az Itáliai Környezetvédelmi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb nemzetközi dokumentumfilm díját.  
Lee Chung-ryoul lett a legjobb új rendező 2009-ben a Baeksang Arts Awards díjátadón.

A filmhez a Csuszok / Chuseok (aratóünnep, a háladás napja) tiszteletére készítettem fordítást, ami idén a mai a napra, azaz szeptember 27-re esik. Szeretettel ajánlom Mikaznak (és egyben ezzel köszönöm meg, hogy az Érdekességek menüben "Koreában jártam" címmel megjelentette 7 részes élménybeszámolóját), akinek a májusi társasútján hívta fel rá a figyelmét a koreai idegenvezető, megemlítve hihetetlen népszerűségét az országban.



A magyar felirat elkészültének ideje: 2015. szeptember 27.

44 megjegyzés:

  1. Kedves Biri,
    Ez egy nagyon jó film. Köszönet, hogy lefordítottad.
    A Detective K -Secret of the lost island-et is betervezted?
    Szép hétvégét ebben a borús vasárnapon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Onna!
      Amint az a Tervbe vett fordítások menüben is látható, pillanatnyilag nem tervezem. Igaz, hogy felvetődött bennem, még jóval azelőtt, hogy bemutatták volna, de aztán később olvastam az azsiaekkovei oldal csevegőjében, hogy KACS betervezte. Nem tudom, hogy azóta változott-e a helyzet, mert július 9. óta nem jelentkezem be arra az oldalra, így aztán nem követem figyelemmel az ott folyó beszélgetéseket. Feltételezem, hogy nem tett le róla, hiszen az 1. részéhez (Detective K: Secret of the Virtuous Widow) is ő készített magyar feliratot.

      Törlés
  2. Kedves Biri!
    Megint nagyszerű ismertetőt írtál, a bizonyára nagyszerű filmről. Rengeteg díjat kapott és a koreai nézők visszajelzése sem véletlen. Nagy az örömöm, hogy ilyen filmet a fordításodban megnézhetek. Hú, nagyon-nagyon örülök.
    Köszönöm szépen a feliratot!
    (Szerencsések vagyunk a felirattal és a ritka csemegének számító filmmel)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szildor!
      Örülök, hogy tetszik az ismertetőm. Valóban filmcsemegéről van szó. Én elég gyakran meg tudok hatódni egy-egy alkotáson, de ritkán esik meg velem, hogy potyogjanak a könnyeim. Ennél megtörtént. Megindítóan, sallangmentesen ábrázolja egy ember és egy állat barátságát, akik szavak nélkül is értik egymást, és igazat adok annak, aki ezt mondja róluk a filmben: "Ezt az ökröt meg a gazdáját a sors is egymásnak rendelte."

      Törlés
  3. Nagyon köszönöm, hogy lefordítottad, sajnáltam, hogy annak idején nem tudtam megnézni a moziban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, Yola. Én sem tudtam megnézni, amikor 2011-ben a Koreai Filmhét megnyitóján "Öreg barátom" címmel vetítették, mert zártkörű volt, csak meghívóval lehetett bejutni. Itt lehetett róla olvasni:
      http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=4404

      Törlés
  4. Biri, köszönöm ezt a kitüntető figyelmességet! Valóban az idegenvezetőnk említette ezt a filmet, amikor a koreai rizstermelés szokásairól faggattuk. Elmesélte,hogy hatalmas feltűnést keltett a hazai közönség körében, s hogy sokan támadták az idős ember gyermekeit, miért hagyják így élni a szülőket. Most,hogy magyarul, a feliratoddal megnézhettem ezt a csodálatos dokumentumfilmet, nem találom hibásnak a fiatalokat. Az idős szülők makacsságát, a régihez való görcsös ragaszkodását mi is megtapasztalhatjuk akár saját családi körben is. Ebben a filmben az idős emberpár, bár sok megtakarításuk nem lehetett, de szegénynek sem mondható. A gyerekeik látogatták őket, s még a távolból is igyekeztek segítséget szerezni. Így első megtekintésre - bár biztos lesz még,hogy előveszem - az a legnagyobb élményem, hogy egymás mellett láthattam a régi és a modern paraszti élet munkamódszereit. Valóban a környezetvédelem szempontjából is van üzenete! Egyrészt a természetközeli élet bemutatásával a táj apró részletességgel jelenik meg. Másrészt a modern gazdaság veszélyeire is figyelmeztet. Pl. ha permetszert használnak, akkor az állatok nem ehetnek a takarmányból. A rizstermesztés nagyon nehéz fizikai munka, még a mai módszerekkel is.De amit ez a két idős ember művelt, az megdöbbentő. Már több novellában olvastam a rizs fontosságáról, a történelmi filmekből is tudom,hogy mekkora érték keleten. S mióta ezt tudom, azóta, ha főzéskor csak pár szem hullik is le, akkor is felszedem. Kidobni pedig,ahogy a kenyér maradékát sem, úgy a rizst sem szoktam. Még egy gondolat: Látom, a mai közmondás nagyon szépen illeszkedik a témához! Köszönöm az igényes szép munkát, és a meglepetést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz!
      Bizony nem tudom, hogy mikor jutott volna el hozzám ez a film, ha te nem hívod fel rá a figyelmemet. A hatalmas kínálatot elnézve lehet, hogy sohasem, pedig micsoda kincsről maradtam volna le!

      Eszembe jutottak közben a gazdálkodó nagyszüleim (akik közül sajnos már senki sem él) és a gyerekkori élményeim, hiszen az iskoláig egy kis szabolcsi faluban éltem. Ha behunyom a szemem, máig magam előtt látom és hallom a kolompoló tehéncsordát, ahogy végigvonul esténként a főutcán. Mindig kiálltunk a kapuba, úgy vártuk a mieinket. Este pedig ittuk a friss, meleg tejet, amit nagymama fejt az istállóban. Téli hajnalokon ott volt a disznóölés misztériuma, a családi összejövetel, aminek a végén jóízűen fogyasztottuk közösen a sok finomságot. Forró nyarakon szekerezés a dinnyeföldre (micsoda élmény egy kisgyermeknek fogni a lovak gyeplőjét!), ősszel pedig a fűzre, ahol a Tisza partján szedtük a szilvát, hogy pálinka készülhessen belőle. Idilli persze a kép, hiszen jól tudom, hogy milyen nehéz, embert próbáló munka a földművelés és az állattenyésztés. Minden elismerésem a rendezőé, aki egy ilyen szép filmmel állított emléket ennek a megszűnőben levő életmódnak.

      Én sem értek egyet azokkal, akik a film bemutatása után szidták az idős szülők gyermekeit, hiszen ők megpróbáltak segíteni rajtuk, de a makacs bácsit elnézve nem lehetett könnyű dolguk. Jól ismerték az édesapjukat ahhoz, hogy tudják; a beteg férfi csak akkor fog felhagyni a munkával, ha már nem lesz mellette az ökör.

      Ami pedig a mai közmondást illeti ("Ha az ökröt elviszik, a tinó lép a helyébe."), egyszerűen nem hagyhattam ki. :)

      Törlés
  5. Igen,Biri! Nekem is vannak hasonló élményeim. Sokszor eszemben van még az apósom gazdasága. Sajnos ő sem él már, de az utolsó erejével is a földjén munkálkodott. Fejleszteni, modernizálni csak nagyon óvatosan volt hajlandó. Sokáig tartó meggyőzés, rábeszélés árán, néha. Viszont mindketten a mamával tisztelték és szerették az állataikat. A mama még a tyúkjaival is tudott beszélgetni. Lenyűgöző és példaértékű az a természetközeli lét,ami az ő életükből, s ebből a filmből is sugárzik. Ők olyasmit tudtak a világról, amit mi már kezdünk teljesen elfelejteni.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Biri!
    Nagyon vártam a megás letöltési lehetőséget, de nincs sehol, pedig írtad, hogy később felrakod.. Annyira szeretném megnézni,de nem tudom hol keressem. Ha tudsz, kérlek segíts :-(
    üdv. mamika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mamika!
      Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a film. Elküldtem neked e-mailben a megás linket.
      Ide is fel fog kerülni, de csak október-november táján. Jó lenne, ha azok, akik megtehetik, inkább a torrentről töltenék le, hogy minél tovább életképes maradhasson, és a jövőben minél többen seedelhessék, ha szükséges.

      Törlés
  7. Birikém, én is elkezdtem nézni, de egy látogatás megszakította a filmezést, majd folytatom. Szegény öreg ökör, már annyira csont és bőr. Mennyi esze volt az öreg embernek, biogazdálkodást folytatott. Igaz,így sokkal többet kellett dolgoznia. A szántás faekével és a rövid nyelű kapa, igaz több erőt ki lehet fejteni vele. Közben a szomszéd már modernebb gazdálkodást folytatott. Szegény ökör, próbálták leszedni vele az összeállt, csimbókos szőrt, de már annyira rászáradt, hogy lehetetlen volt. Azért kényeztették is szegénykét, engedték pihenni, kapott rizst, és szeszes italt is. Ilyet még nem hallottam.
    Gondolom elpusztul szegény pára, mert a film elején azzal kezdődött. Biztos még sok mindent megtudhatok a továbbiakból.

    Majd folytatom. Művészfilmnek tartom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!

      Nagyon szívesen a fordítást. Azóta már bizonyára a film végére értél. Nagyon jólesik, hogy ilyen sok választásomban velem tartasz, és szoktál is írni a látottakról.

      A filmelőzetes videóján az olvasható, hogy az ökrök általában 15 évig élnek. Ez a jószág 40 éves volt. Ebből is látszik, hogy nem egy mindennapi állat lehetett. Érdekes és tanulságos volt a hagyományos és a modern földművelés egymás mellé állítása. Elképesztő egyébként, hogy ez a gyerekkora óta deformálódott lábú bácsi 80 évesen még hogy bírt dolgozni! Látszott, hogy a föld és az ökör volt az éltető eleme.

      Törlés
  8. Kedves Biri!
    Letöltöttem az Öreg társ c,film feliratát.Köszönöm szépen a fordítást és a nagyszerű ajánlást.Magdimama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, kedves Magdolna. Remélem, hogy fog neked tetszeni a film.

      Törlés
  9. Kedves Biri!
    Nagyon köszönöm a filmet és a fordítást! Akár itthon is játszódhatna, a karakterek egészen ismerősek voltak :-)
    További kellemes fordítást! Anyeze

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, kedves Anyeze. Örülök, hogy szakítottál a filmre időt, és annak is, hogy itt jártál a blogban.

      Törlés
    2. Drága Biri!

      Többször is elszállt a hozzászólásom (pedig olyan jó volt nosztalgiázni a gyerekkoromról), így most csak gyorsan megköszönöm a munkádat. Magyarországon is készült egy megrázó dokumentumfilm "A jószág volt az aranya a népnek" címmel. Késő éjjel vetítették a TV-ben - egy letűnt világ és az új világ éles ellentéte rajzolódott ki.
      Mikaz, Neked is köszönöm!!

      Törlés
  10. Kedves Cseppke!

    Igazán sajnálom, hogy elszállt a hozzászólásod, mert mindig kitörő örömmel veszem, ha valaki a köszönömön túl a saját élményeiről is ír. (Én amúgy egy txt vagy word fájlban szoktam megírni a hosszabb megjegyzéseimet, így ha a technika ördöge közbeszól, akkor csak annyi a dolgom, hogy újra bemásoljam.)

    Köszönöm szépen a magyar dokumentumfilmre való utalást ("A jószág volt az aranya a népnek"), nem hallottam róla, de megtaláltam a YouTube-on Zsigmond Dezső 2003-as, 60 perces filmjét (még az alcíme, a "Requiem a szatmári csordákért" is milyen kifejező!), úgyhogy feltétlenül meg fogom nézni.

    Itt lehet megtekinteni: https://www.youtube.com/watch?v=hSthY0DMlFY
    Itt pedig olvasni lehet róla: http://www.filmtett.ro/film/281/a-joszag-volt-az-aranya-a-nepnek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor most megpróbálom a word-ben pár sorban leírni a gyerekkori élményeimet. Apai rokonaink egy zempléni faluban éltek, és én a téli – nyári szünidő nagy részét náluk töltöttem. Volt ott ló, tehén, malac, liba, tyúkok, galambok és természetesen kutya és cica is. A többi gyerekkel a ház előtti patakban fürödtünk, néztük a fecskéket az eresz alatt, és a szénaboglya tetején tanyáztunk. Esténként néztem a fejést, a finom langyos tejből ihattam. A nyári konyhában keltek ki a kiscsibék, olyankor a cica nem jöhetett be. Ott ültem a nagynéném mellett és néztem, ahogy a szegény libákból tollat fosztott, vagy éppen kukoricát tömött a gigájukba. Minden nap friss tojás, frissen gyúrt tészta, és frissen szedett zöldség került az asztalra. Nyáron a csirke fogyott, télen pedig disznóvágás volt. Aztán ahogy teltek az évek, először a ló tűnt el, majd a tehén, a kocák is fogyatkoztak, majd liba sem volt már. Mára teljesen üres lett a porta, még veteményest sem érdemes ültetni, mert mindent ellopnak. A postás hozza a nyugdíjat és irány a bolt. Az én gyerekeim már el sem tudják képzelni, hogy mennyivel jobb volt esténként a családi diskurzus közben elaludni mint a TV előtt. Azért hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt még láthattam és átélhettem.

      Törlés
    2. Kedves Cseppke!

      Köszönöm szépen, hogy leírtad az élményeidet, nagyon jó volt olvasni, tényleg hálás lehetsz a sorsnak, hogy mindezt átélhetted. Megnéztem egyébként az általad ajánlott "A jószág volt az aranya a népnek" c. magyar dokumentumfilmet, ez is visszarepített egy kicsit a gyerekkoromba, hiszen én is hordtam annak idején biciklivel a csarnokba a tejet. Nagyon jól párhuzamba állítható a koreai Old Partner c. filmmel, legalábbis abban a tekintetben, ahogy ezek az emberek bántak a jószággal. Szinte családtagnak tekintették őket, simogatták, ahogy beszélgettek velük, és megsiratták őket, ha túl kellett rajtuk adni.

      Törlés
  11. Kedves Cseppke és Biri! Köszönöm a filmajánlót! Letöltöttem a filmet. Majd ezt is megnézem. A párhuzam valóban érdekes.Csak belegondolva a hazai rendszerváltásba, azt hiszem, egészen mások az okok, ami miatt eltűnik a régi.
    S az a fájó,hogy ennek érezzük is a következményeit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mikaz! Szerintem a XX. század nagy vesztese volt Korea. Akárcsak a németeknél náluk is szétszakadtak a családok, és még csak kilátásuk sincs az egyesülésre. Az NSZK és NDK legalább nálunk randevúzhatott egymással akár többször is egy évben. A múltkor láttam egy pár-perces műsort, hogy a dél-koreaiak közül talán 200-an találkozhatnak évenként egyszer az északi rokonaikkal. Sorshúzás dönti el, hogy ki az a szerencsés, aki egy hatalmas (észak-koreai) teremben egy asztalnál ülve beszélgethet és együtt sírhat rég nem látott rokonával. Annyira szomorú jelenet volt. Bár Dél-Korea dúsgazdag lett, mégis rengeteg az öngyilkos, a pénz hajszolása elidegeníti egymástól az embereket ott is és az egész világban.

      Törlés
  12. Kedves Cseppke! Nincs köztünk véleménykülönbség.Teljesen igazat adok neked,hogy ez az ország és nemzet a világ nagy vesztese. De legalább délen próbálnak a saját erejükből kijönni ebből az állapotból.Épp most olvasom egy észak-koreai menekült könyvét. Hyeonseo Lee: A lány hét névvel (Szökésem Észak-Koreából). Engem is nagyon érdekel a megosztott koreaiak élete.
    Amikor a magyar múlt fájdalmas eltűnésének okaira utaltam, akkor a mezőgazdaság tudatos elsorvasztására gondoltam. Nálunk politikai intézkedések miatt tűntek el a csordák. Az Old Partnerben is van utalás arra, hogy az olcsó amerikai marha leértékeli a tehénállományt. De a hivatalos dél-koreai politika ezzel szemben is védi és fejleszti a hazai mezőgazdaságot. Ezt a filmekben oly sokszor emlegetett koreai marhából készült ételek is igazolják. A hazai állatállomány reklámja erős. A mezőgazdasági termelés modernizálása az Old Partner -ben is látható. Korea 70-80%-a hegyvidék. Minden művelhető területet megbecsülnek. Nálunk, a világ egyik legjobb termőföldje, és legjobb adottságai vannak.Mi mégis többnyire parlagfűvel benőtt földeket láthatunk szerte az országban. Nincs becsülete a magyar terméknek.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Cseppke és Mikaz!
    Bizony igazatok van, sajnos. A hazai mezőgazdaságot tudatos politikával építették le, és ma már ott tartunk (legalábbis az észak-keleti falvakban), hogy az embereknek annyit sem érdemes termelniük / tenyészteniük, amennyi a saját szükségleteiket kielégítené, mert minden ellopnak tőlük.

    VálaszTörlés
  14. Kedves Mikaz és Biri!
    Míg Dél-Koreát Amerika "beindította" és utána hagyta őket kibontakozni, addig akárki fordul meg nálunk, csak élősködni akar. Pedig szerintem a mi népünk is értelmes, okos és főleg becsületes (volt). Nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ipar összes ágát elsorvasztották. Nem csoda, hogy a fiatalok külföldön látnak lehetőséget, nemcsak a pénz viszi ki őket, hanem ez a kilátástalan élet is, ahol minden előbbre való, mint a dolgos kéz vagy okos koponya. Ahogy egy barátunk mondta pár évvel ezelőtt: Mi kalandvágyból itthon maradunk.

    VálaszTörlés
  15. Cseppke, ebben is igazad van! A mi népünk is lenne olyan értelmes, szorgalmas és becsületes, ha helyesen terelgetnék, sőt! Erre bizonyíték, hogy még mindig vagyunk itthon jó páran, akik "kalandvágyból" , és hűségesen szeretjük a hazánkat! Hogy a másik égtájon önzetlen-e a segítő kéz, erről nem vagyok meggyőződve!

    VálaszTörlés
  16. Kedves Biri!
    Elnézést, hogy egy hónap is eltelt a fordításod megjelenése óta, de amikor elolvastam az ajánlód, azonnal tudtam, hogy meg kell várnom a megfelelő időt a "befogadáshoz".
    Most volt annyi pozitív energia bennem, hogy lelkileg ne tegyen padlóra egy-egy ilyen film - ismerve önmagamat.
    Gyönyörű volt, megható. Folytak a könnyeim - a mi családunk életében is sokat jelent/jelentett a föld és az állattartás. Nehéz elfogadtatni a szüleimmel, hogy kevesebbet vállaljanak magukra, hisz nem tudunk mindig, mindenben a segítségükre lenni. Ez egy lassú folyamat volt, mivel úgy érezték - elsősorban az apukám -, hogy a kamrában lógó sonka, kolbász ... egyfajta biztonságot ad neki. (Természetesen a nyáron a mélyhűtőben végezték, amitől az ízüket elvesztették... stb. nem ragozom, elnézést a személyeskedésekért.)

    Teljesen át tudtam érezni a ragaszkodást az életet adó munkához, és a veszteség érzését, amikor meghal (nem elpusztul, vagy megdöglik) egy ilyen öreg társ. Természetesen nem lehet összehasonlítani, de a kutyáink és macskáink a kertünkben nyugszanak (bár büntetendő elvileg) - nem csodálkozom a sírhalmon.
    A hatása alá kerültem, köszönöm, hogy láthattam - könnyebben lélegzem. :]

    VálaszTörlés
  17. Kedves Blackfield!

    Tudom jól, hogy mennyire kedveled az ázsiai filmeket, az ízlésedet is ismerem valamennyire, hiszen jó pár topikban jelentkeztél már, ezért gondoltam, hogy előbb-utóbb ezt is meg fogod nézni.

    Helyesen teszed, hogy kivárod a megfelelő pillanatot a filmnézésre, bizony sokat jelent a jó időzítés. Egy mozifilm intenzívebb élményt képes kiváltani, mint egy sorozat (szerintem legalábbis), hiszen mindössze másfél-két óra áll az alkotók rendelkezésére. Épp ezért nem mindegy, hogy milyen lelkiállapotban találja az embert. Örülök, hogy ilyen hatással volt rád, nagyon szívesen a feliratot.

    VálaszTörlés
  18. Olykor előfordul velem, hogy a filmfeliratokat nem köszönöm meg, de ez alkalommal nem felejtettem el, köszönöm! Biri, Te mindig szép, tökéletes feliratokat készítesz, mindig öröm nézni az ilyen filmeket/sorozatokat. Csak így tovább!
    A filmről annyit, hogy számomra nem egy többször nézős alkotás, de mégis tetszett valahol a bácsi makacssága, a néni zsörtölődése, és hogy mindketten mennyit dolgoztak még 80 évesen is, és hogy mennyire szerették szegény ökröt. Örülök, hogy megnézhettem.

    VálaszTörlés
  19. Kedves Kati!
    Örülök, hogy megnézted és köszönöm, hogy hozzászóltál. Nagyon szívesen a fordítást.

    VálaszTörlés
  20. Kedves Biri!
    Most jutott eszembe, milyen kevés film is szól az öregekről és az ő életmódjukról, úgyhogy örülök, hogy két gyöngyszemet (ha már kagylóhéj a blogod címe) is sikerült kiválasztanod. Mindkét filmet megnéztem ma, nem bírtam betelni velük. Odavagyok a dokumentumfilmekért. ^^
    Szegény állatot nagyon sajnáltam, hogy még betegen is dolgoztatta az öreg, de az nem panaszkodott (megtette helyette az öregasszony) :). Tényleg hűséges volt mindig. Bennem az maradt meg a legjobban a filmből, amikor elvitte eladni a marhavásárra és mindenki csak röhögött rajta, meg gúnyolódtak, hogy még ingyen se vinnék el. Azt hiszem, ilyen az emberi mentalitás. Ami már nem új, az nem kell, mert semmit sem ér. Az öregembernek viszont az az ökör volt minden. Minden egyes nap kivitte a mezőre kapálni, húzta az igát (ha esett az eső, ha fújt a szél), sőt haza is vitte. Szerintem egy ilyen állat minden pénzt megér. Példának okáért: hiába vettek új marhát, azt nem tudták betanítani. Viszont ha belegondolok, ha az ökör tovább élt volna, lehet a gazda halt volna bele, mert elég beteg volt már. Ezt nem lehet tudni.
    Az biztos, hogy mindketten szerették az állatot és az állat is szerette őket. Ha nem így lett volna, hamarabb kimúlt volna. Megnéztem a neten és egy szarvasmarha kb. 20-25 évig él. Szóval ez a 40 év nem semmi. O.o
    Nagyon köszönöm a feliratot, tetszett a film! Nem csodálom, hogy ennyi díjat kapott! :)

    VálaszTörlés
  21. Kedves Hayako!

    Örülök, hogy mindkét dokumentumfilmet sikerült megnézned, és köszönöm, hogy jelentkeztél a véleményeddel.
    Nagyon meghatóak, ugyanakkor megrázóak tudnak lenni az ilyen filmek, hiszen az embert óhatatlanul meghatja az, ahogy ezek az idős emberek képesek kitárulkozni, felvállalják ország-világ előtt az életüket, az érzéseiket, a gondolataikat, másrészt olyan korban éltek és annyi mindenen mentek keresztül, hogy már a helytállásuk is példaértékű.

    Elárulom, hogy van még egy dokumentumfilm a tarsolyomban (vagy legalábbis a gépemen), Manshin (Tízezer lélek) a címe. Lehet, hogy jövőre, a Hwajung lefordítása után megpróbálkozom a feliratozásával. Érdekes keveréke a dokumentumfilmnek és a játékfilmnek, mert egy híres sámánasszonyról szól, aki a filmben személyesen és a televíziós visszajátszások révén is megjelenik, ugyanakkor híres színésznők elevenítik meg az életének különböző szakaszait.

    VálaszTörlés
  22. Szia Biri!
    Ha már itt vagyok nálad akkor ezt a filmet is viszem a My Love.....mellé.
    Végig olvasva a hozzászólásokat engem is elkapott az emlékek áradata.
    Nekem is megadatott, hogy kisgyerekként a bátyámmal és az unoka bátyámmal együtt töltöttük a nyarat falunk a nagyszülőknél.
    Miénk volt a nagyvilág. Többször megtettük, hogy mamától kértünk egy konyharuhát és csomagoltunk bele kenyeret, szalonnát,kolbászt és elindultunk a nagyvilágba.......ami legtöbbször az utca végét lezáró szélvédő nyárfa sor túlsó oldalán elterülő búzamezőt jelentette.Hej, de sokszor kizavart a csősz minket: -"Büdös kölkök.....tapossátok az Életet!."
    Nagyszüleimnek szőlője, gyümölcsfái voltak és apró jószágok. De nekünk , unokáknak volt a feladatunk, hogy elsétáljunk a frissen fejt tejér vagy hetente egyszer hajnalban a pékhez az öt kilós kenyérért amit akkor vett ki a pék a kemencéből. ( és mi 6,7,8 éves gyerekek sem tűntünk el útközben ha nem volt velünk felnőtt...)
    Az igazi élményt a szüret jelentette. Akkor az egész falu egy méhkasra emlékeztetett. minden házhoz " haza jöttek" a gyerekek és szüretelt az egész falu.Ahol meg magukra maradtak az öregek,oda meg a falu népe ment segíteni.Vagy a tél közeledtével a káposzta gyalulás a savanyításhoz.....vagy...
    Áhhh, mennyi szép emlék....
    Száz szónak is egy a vége, köszönöm neked ezt a fordítást is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anoli!

      Örülök, hogy a My Love, Don't Cross That River c. film kapcsán ez a dokumentumfilm is felkeltette az érdeklődésedet. Köszönöm, hogy írtál a gyerekkori élményeidről, nagyon élvezetes volt olvasni.

      Törlés
    2. Kedves Biri!
      Ez a film....katarzis a javából. Én bizony megkönnyeztem....
      A párhuzam a régi és az új között: a küzdelmes-gyötrelmes régi egyszerű módszerek ahogy a földet művelték, a jószágot tartották és az zajos-könnyebb-(környezetszennyezőbb) új megoldások.
      A nagymama állandó zsörtölődése az öregre, a sopánkodása a nehéz élete miatt,de csak kibújt a szög a zsákból...mert ahogy ápolta a papát és mondogatta, hogy mi lesz vele nélküle....megy utána. Ha van olyan szerencsénk, hogy a környezetünkben él olyan együtt megöregedett házaspár, bizony ismerős szavak,helyzetek ezek.
      Na és a nagypapa makacssága-szívóssága ahogy betegen is, de ment takarmányt vágni a Társnak...
      És lehetne sok szép pillanatot kiragadni...de számomra a legmeghatóbb jelenet amikor -elengedte- a nagy útra ( leszerszámozta ) majd ahogy befelé könnyezett.
      Ez a film duplán fájdalmas......egyik nap megnéztem és másnap el kellett engednünk a család egy tagját.....bejött az utcáról és minket választott a gazdának. Velünk volt tíz éven át. Nem ugatott feleslegesen, de ha igen akkor figyelni kellett, nem rágott meg papucsot ezt-azt és nem hordott szét semmit ami az útjába akadt.Na azért egy dologért pereltem vele...amit én elültettem azt Ő nagy boldogan kiásta és utánam hozta ha nem figyeltem...Élhetett volna még, de akad mindig egy "kedves" "ember" társunk...
      Biri....ismét csak köszönni tudom Neked,hogy ebben a filmélményben részem volt.

      Ui. bele vagyok szeretve a kurzorodba :))
      Üdv. anoli

      Törlés
    3. Kedves Anoli!

      Emlékeztem arra, hogy tervbe vetted ezt a filmet, nagyon örülök, hogy sort tudtál rá keríteni. Külön köszönöm, hogy ilyen részletesen írtál az élményeidről, élvezet volt olvasni.
      Igazán sajnálom, hogy elveszítettétek a kutyust. Milyen szép, hogy családtagnak tartod. 10 éven át bizonyára sok örömet okozott nektek és ti is megszépítettétek az ő életét.

      Törlés
  23. Biri!

    Csellengve az oldaladon, felfedeztem az Old Partnert. Hát felborzolta kedélyemet, remegő gyomorral néztem végig, azt a mérhetetlen kínlódást. Azt szeretetet, amit érzett az öreg, igahúzó társa iránt. Elég volt, hogy bőgjön egyet, már a füle, szeme ott volt. Nem kellett szó. Te jó Ég, az szegény állat , remegő lábaival, mint a gazdája, de tették a dolgukat, nem kellett a modern, könnyebb élet, mit szenvedtek azok ketten, természetesen az asszony is,de örökös zsörtölődése miatt nem váltotta ki a szánalmat, ez is érdekes, hiszen ugyan úgy küzdött, ápolt. Megviselt a film, nem az elmúlás, ha nem a küzdelem és hol voltak a gyerekek?? Mint a másik dok.filmnél, csak nagyobb ünnepeken kerülnek elő.
    Jól megtudsz kínozni bennünket, de köszönet érte, nem szabad elfelejteni ezt az emberi nagyságot, méltóságot. Nem sírtam, de végig remegett, összeszorult a gyomrom, együtt szenvedtem velük. Na ezek az igazán jó filmek, és ismét olyan ami nem jut el a nagyközönséghez. És nem is tudtam erről a filmedről, csak bogarásztam, és csodát találtam. Áldott legyél érte, hogy megosztod velünk. Üdv. Mocsi

    VálaszTörlés
  24. Biri! Zavarhatnálak azzal, hogy ugyan olyan módon, mint másik filmet, fel-letöltővel átküld Tiszai Annamáriának, bár Neki vidám filmeket kellene nézni, de ezt sem maradhat ki, és a felíratot hozzá, mert neki csak az nCore filmletöltője van. Nagyon hálás lennék, de nincs módom hálám kifejezésére. Csak megköszönöm Drága Biri!!!!

    VálaszTörlés
  25. Nagyon szívesen a fordítást, Éva. Nem titkolom, hogy számomra az ilyen jellegű alkotások járnak katarzissal. Belesajdul ugyan a szívem, de maradandó élményt nyújtanak. Amúgy az általad említett másik dokumentumfilm (My Love, Don't Cross That River) topikjában is megemlítettem ezt az Old Partner-t.
    Egyébként ha érdekelnek a filmek, akkor nem kell különösebben bogarásznod a blogban, elég a fenti menüben a Mozifilmekre kattintani, és láthatóvá válnak műfajokra bontva a címek.
    Ennek a videóját sajnos nem tudom úgy elküldeni az ismerősödnek, mint ahogy azt a másik dokumentumfilmmel tettem, mert több mint 1 GB a mérete. De fentebb a tartalom után megadtam hozzá két letöltési lehetőséget (van közöttük megás is), remélhetőleg le tudja tölteni valamelyikről.

    VálaszTörlés
  26. Kedves Biri!
    Nagyon szépen köszönöm a fordítást, és külön köszönet a Megás letöltési lehetőségért. Fantasztikus az ajánlásod, biztos megnézem a másik filmet (My love don't cross that river) is. Boldog Karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen. Örülök, hogy a másik dokumentumfilmet is meg fogod nézni. Nem is reméltem, hogy ekkora érdeklődés lesz irántuk.
      Én is áldott karácsonyi ünnepeket kívánok neked.

      Törlés
  27. Kedves Biri!
    Micsoda szívszorítóan keserves sors, embernek, állatnak egyaránt. Rám nagyon erősen hatott a film, az első percektől kezdve. Úgy érzem, muszáj egy jó kis "oppás" sorozatot keresnem most azonnal, hogy kicsit helyrebillenjek...
    Köszönöm a fordítást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Arkin!

      De jó, hogy van még, aki megnézi ezt a filmet! Nagyon szívesen a fordítást. Ha majd úgy érzed, hogy elbírsz egy újabb lelki dömpinget, ekkor szeretettel ajánlom a másik dokumentumfilmet is (My Love, Don't Cross That River).

      Törlés