Kajagüm együttesben játszom

KAJAGÜM EGYÜTTESBEN JÁTSZOM

Előzmény: Kajagüm-kurzusra járok
Folytatás: Kajagümös ünnep

2015. szeptember 1. kedd, 18:30 - 20:00 A középhaladó kurzus első órája

A nyári 5 hetes intenzív kurzus augusztus közepén véget ért, de szerencsére szeptember elején máris folytathattam a tanulást a középhaladó tanfolyamon. Viszonylag korán megtudtuk, hogy a hónap végén lesz egy meghallgatás, ami alapján be lehet majd kerülni a hazai Mindeule (ejtsd "mindülle", jelentése: pitypang) nevű kajagüm együttesbe, ami november 3-án együtt fog játszani Dél-Koreából érkezett zenészekkel. A szeptember 23-i meghallgatás anyaga a Hollo Arirang volt. A sikeres felvételiről másnap ilyen szép értesítést kaptam e-mailben:

Innentől kezdve már nemcsak a kedd esti középhaladó csoportba jártam, hanem a szerdai haladóba is. Szépen haladtunk azzal az 5 dallal (Tavaszi szél, Két szál pünkösdrózsa, Hollo Arirang, Miryang Arirang, Jindo Arirang), amivel a hangversenyre készültünk. Október 21-én, a koncert előtt két héttel azonban hideg zuhanyként ért minket a hír, hogy az öt darabból négyet más hangnemben kell majd eljátszani. Aki tanult zenét, az tudja, hogy egyáltalán nem könnyű a transzponálás, amikor az ember fejében már rögzültek az ABC-s hangok, az ujjaiban pedig a megfelelő húrok. Nem csoda, hogy kemény két hét elé néztünk, innentől kezdve 3 órás próbák zajlottak. Ráadásul kiderült, hogy okt. 29-én lesz a Koreai Kulturális Központban egy zárt körű rendezvény, amin szintén fogunk szerepelni. Addigra tehát újra kellett tanulnunk a darabokat, természetesen úgy, hogy kotta nélkül el tudjuk azokat játszani.

Október 27. kedd, 16:00 - 18:00 Ruhapróba és fotózás

A fellépőruhát magunk választhattuk ki azok közül az új ruhák közül, amik az idei őszi Koreai Kulturális Fesztiválon megrendezett divatbemutatóhoz készültek. Az alábbi képeken jól látszik, hogy milyen gyönyörű népviseletekben feszítettünk. (Én bordó felsőt viselek.) A jobb oldalon ülő hölgy egyébként nem az oktatónk, hanem egy itt élő kínai anyuka. Berakom az oktatónk, Kim Ye-ji fotóját is, ami a KKK honlapján található.

Mindeulae

Október 29. csütörtök, 10:00 Fellépés a Koreai Kulturális Központban

Zárt körű rendezvény volt, annyit tudok csak róla, hogy a Taekwondo Szövetség írt alá valamilyen szerződést, és ebből az alkalomból léptünk fel. Sajnáltam, hogy az előző ruhapróbán nem gyakoroltunk a hangszerrel együtt, mert egész más érzés ölbe venni egy merevített alsószoknyás hanbokban, mint egy sima nadrágban. A szereplés előtt szerencsére volt módunk kipróbálni mindezt a leüléssel és a felállással egyetemben. A hangszert először elhelyezzük a földön az előre odakészített díszpárna elé, amin ülni fogunk. Utána a színes, bő ruha széleit hátul széthúzzuk, megemeljük, és csak az alsószoknyára ülünk le, hogy a színes anyagot szépen elrendezhessük magunk körül. A felállás bonyolultabb, mert azt a hangszerrel a kezünkben kell elvégezni. Közben ügyelni kell arra, hogy az ember nehogy az alsóruhára lépjen, mert akkor fennáll az esélye annak, hogy orra bukik. Volt tehát miért izgulnom, de szerencsére rendben lezajlott minden. Öten játszottunk kajagümön (az együttesből kettőnknek ez volt az első ilyen jellegű szereplése), Ye-ji pedig dzsanggun (homokóra alakú nagydob) kísért bennünket. A nov. 3-i koncertre szánt öt dalt adtuk elő némi változtatással. Itt ugyanis furcsán hangzottak volna a szünetek, amik alatt a dél-koreai együttes játszik, vagy éppen szólózik közülük valaki, illetve azok a részek, amelyekben csak kíséretként pengetünk. A fellépés után kaptunk ajándékba egy szép legyezőt, és meghívtak minket egy közeli étterembe ebédelni, ahol az is kiderült, hogy fellépti díjat is fogunk kapni.

A fellépésre várva

Koncert közben

Október 31. szombat, 9:30 - 12:00 Hangszeres próba

 

Most már elég megbízhatóan a fejünkben és a kezünkben vannak a dalok, ezért Ye-ji egyesével is foglalkozott velünk, hogy a technikánkon csiszoljon egy kicsit. Nem egyszerűek a különféle vibrálások és hanglefogások, úgyhogy van még jócskán mit finomítani. A próba után lehetőséget kaptunk arra, hogy hazavigyük a hangszert a hétvégére. Többen megbámulták a buszon és a metrón, mert bár tokban van, a mérete elég tekintélyes (másfél méter hosszú). Itthon kihasználtam ezt a rendkívüli alkalmat, és a férjem segítségével felvettem egy kis ízelítőt az 5 darabból, a következő megás linkeken meghallgathatók:
Tavaszi szél
Két szál pünkösdrózsa
Hollo Arirang
Miryang Arirang
Jindo Arirang

Otthon a kajagümmel

 

November 2. hétfő, 16:00 - 18:00 Próba a Dél-Koreából érkezett

Poongryu Bangjoongjiak együttessel a Koreai Kulturális Központban

 Poongryu Bangjoongjiak

Kedvesen fogadtak minket a profi zenészek, a vezetőjük még egy kis köszöntő beszédet is mondott nekünk. Háromszor játszottuk el velük az öt darabot, ami egyébként egy 8 perces zenei anyaggá van összefűzve. A hangzást tekintve nagy meglepetés nem ért bennünket, mert az általuk játszott zenei anyagot előzőleg megkaptuk egy fájlban, így otthon volt lehetőségünk többször meghallgatni, illetve az órákon is gyakorolhattunk rá. A következő hangszereket láttam náluk: kajagüm (gayageum), komungó (geomungo), adzseng (ajaeng), piri, degüm (daegeum), hegüm (haegeum) és dzsanggu (janggu). A piri jellegzetes, éles hangot adó bambuszfurulya (a hangja inkább egy sípra emlékeztet), a degüm egy bambuszfuvola, a hegüm olyan két húros, vonóval megszólaltatott hangszer, amit függőlegesen tartanak (bizonyára sokan emlékeznek rá a Dong Yi c. sorozatból), a dzsanggu pedig egy homokóra alakú nagydob. A komungó és az adzseng kinézetben hasonlít a kajagümre, de amíg  a 12 húros kajagümöt kézzel pengetik, addig a 6 húros komungót bambuszpálcával ütögetik, a 8 húros adzsenget pedig vonóval szólaltatják meg.

Kajagüm (illusztráció)

Komungó (illusztráció)

Adzseng (illusztráció)

Ennek a három hangszernek a különlegességét szerintem a balkezes technika adja. A jobbkezes pengetés, pálcával ütögetés, illetve vonóval megszólaltatás mellett ugyanis a bal kéznek mindegyiknél fontos szerepe van, mert az adott húrt lenyomva ezzel lehet a hangot vibrálni vagy módosítani. Vannak olyan hangok, amelyek alapesetben egyszerű pengetéssel meg sem szólaltathatók (a kajagümön ilyen például az "f"), de ha az "e" húrt bal kézzel lenyomjuk, akkor már kicsalogathatjuk a hangszerből. A Két szál pünkösdrózsa kezdetű népdalban szintén a bal kézzel érjük el azt, hogy a "h" húron "cisz", az "e" húron pedig "fisz" is hallható legyen. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen erővel, mennyire mélyen és milyen hosszú ideig nyomjuk le a bal kézzel a húrt, mert ezáltal változik a hang minősége. A hang különböző vibrálására sokféle technika van, mi egyelőre hármat tanultunk, és a fenti felvételeken is jól látható, hogy a bal kézzel jobbára csak annyit teszek, hogy próbálom követni a húrokon való jobbkezes pengetést. Ez azért fontos, hogy adott esetben (amikor vibrálni vagy módosítani kell a hangon) jó helyen legyen a bal kéz.

November 3. kedd, 19:30 - 21:00 Hangverseny a Hagyományok Házában

Elérkezett a várva várt koncert napja. A főpróbára már 2 órára a KKK-ba kellett menni. Az elején rögtön kaptunk a vendégegyüttes vezetőjétől egy kis ajándékot, egy különleges eljárással készült papírzsebkendőt, ami teljesen olyan, mintha valamilyen szövetből lenne. A főpróba kb. fél 5-ig tartott, utána a fellépőruhát és a hangszert magunkhoz véve különbusszal mentünk az est helyszínére. A Hagyományok Háza színpadán újabb próbák következtek, elősorban mikrofonpróba, illetve a be- és kivonulás, valamint a meghajlás gyakorlása. Nem könnyű ezekben a hosszú ruhákban menni (miközben a padlón levő zsinórokra is ügyelni kellett), rajtam például a két réteg színes ruha alatt egy abroncsos alsószoknya is volt. Fél 7 körül kaptunk koreai vacsorát, majd elvonultunk az öltözőbe.

A hangversenyt alapvetően a 2004-ben alapított Poongryu Bangjoongjiak nevű, koreai hagyományos zenét játszó zenekar adta, de szerepelt még a magyar tagokból álló Mugunghwa táncegyüttes, amit a Dong Nam Poong zenekar kísért, a mi Mindeulae együttesünk pedig a 6. műsorszámban képviseltette magát 7 fővel.

Pillanatképek a koncertről

A műsor a következő volt:

1. Cheonnyeonmanse – udvari zene
2. Cheongseonggok – daegeum szóló
3. Sinbaennorae - (Halászdal) – népzene
4. Bukchum (Dobtánc) – koreai tánc
5. Sanjo Hapju – népzene
6. Magyar-koreai népdalfeldolgozások
7. Samulnori – dobokon előadott mű

Hatalmas élmény volt részt venni ebben a produkcióban, és nagyon hálás vagyok, hogy a hangszerrel mindössze néhány hónapja ismerkedő játékosként lehetőséget kaptunk arra, hogy ilyen profikkal együtt zenélhessünk.
Valószínűleg ez a koncert is fel fog kerülni néhány nap múlva a KKK YouTube-csatornájára. (Utólag majd berakom a linket, ha észreveszem.) 

Közös képek a fellépőkről

November 10. kedd, 18:00  

Szereplés a Koreai Filmfesztivál megnyitó ünnepségén, Budapest, Uránia Mozi

Erre a fellépésre a repertoár egy újabb dallal, a kétszólamú Amazing Grace kezdetű himnusszal bővült, amivel egyébként a nyári kurzus végén már foglalkoztunk (a 9. alkalom anyagában írtam róla). 1 órakor kezdődött a próba a KKK-ban, ahol kiderült, hogy Yeji végül nem dobon fog minket kísérni (pedig így látványosabb lett volna), hanem ő is kajagümön játszik majd, valamint az is, hogy le kell rövidítenünk a műsort, úgyhogy megbeszéltük, hogy a két magyar népdal kivételével mindent csak egy versszakkal fogunk előadni.  Nem tudom, hogy mi volt az oka, de ezen a szereplésen csak 4 ember vehetett részt, amit igazán sajnálok, mert hangulatosabb, amikor több hangszer szól egyszerre. A próba után bepakoltuk a kosztümöket és a hangszereket egy kisbuszba, mi pedig busszal (BKV) mentünk az Uránia Moziba. 1/4 5 körül volt a mikrofonpróba, addig át kellett öltöznünk, és a lányoknak is el kellett készíteniük a frizurájukat, ami elég időigényes dolog. Egy héttel ezelőtt a Hagyományok Házában álló mikrofonok voltak a hangszerek előtt, most viszont kézbe vehető mikrofonokat adtak, amiket nekünk kellett a kajagüm alá helyeznünk a szoknyarészre, és emlékeznünk kellett arra, hogy a szereplés végén rakjuk oldalra, különben legurult volna a ruhánkról, miközben felállunk. Ezután visszamentünk az öltözőbe, ahol már várt minket a vacsora: hínárleves és kimbap. Minden nagyon finom volt.

 A Koreai Filmfesztivál plakátja

 

6 órakor kezdődött a megnyitó ünnepség. Ha jól tudom, akkor a mozi vezetőségéből beszélt valaki, illetve a koreai nagykövet is felszólalt. Ezután jöttünk mi. A műsor alapvetően jól sikerült, csak az zavart, hogy a második felétől állandóan le akart csúszni a lábamról a hangszer. Említettem már korábban, hogy egy merevített, bő alsószoknya és két réteg színes ruha van rajtam a kis felső alatt. Ez azért van így, mert a fehér alsóruhába (ami egyberuha, tehát nem csak szoknya) nem férek bele (bár megjegyzem, hogy a vékony lányokon is feszül a mellrész). Amikor leülök, akkor a merevítéstől az egész megemelkedik, le kell tehát nyomkodnom, hogy egyáltalán a hangszerhez férjek. Nem akartam azonban nagyon húzni az időt a ruha rendezgetésével, pedig lehet, hogy jobb lett volna.

Az öltözőben

A fellépésen

Utánunk a Mugunghwa táncegyüttes következett. A filmvetítésre is ott maradtam, mert kíváncsi voltam a Pirates (Kalózok) c. filmre. Meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy ilyen lökött lesz, de végső soron jól szórakoztam.
A filmfesztiválról a koreai állami tévé is beszámolt.
Holnap, tehát nov. 11-én Yeji két másik taggal szerepel Debrecenben, pénteken pedig Szegeden 4 fő fogja képviselni a csapatot, de én ezekre a fellépésekre nem jelentkeztem.

November 13. péntek, 18:30

Szereplés a Koreai Filmfesztivál megnyitóján, Szeged, Belvárosi Mozi

Az együttesből 4-en léptek fel, dobon Ye-ji, az oktatónk kísérte őket.
Itt megtekinthető a műsor.

November 29. vasárnap, 13:45-14:00
Fellépés a Diplomata Vásáron, InterContinental Budapest

Fél 1-kor volt a találkozó a szálloda bejáratánál. Egy óránk volt a készülődésre, mert fél 2-kor már a színpad mellett kellett lennünk. Kis kavarodással indult a dolog, mert kiderült, hogy az alsószoknyámat előzőleg nem pakolták be a kosztümökkel és a hangszerekkel együtt a KKK-nál. A két színes ruhámnak elég átlátszó az anyaga, úgyhogy kénytelen voltam magamon hagyni a fekete nadrágot a kosztüm alatt. A szereplés jól sikerült, öten kajagümöztünk, csak azt sajnáltam, hogy akkora volt az alapzaj, hogy nem sokat hallhattak a játékunkból. Kétszólamú darabok adtak keretet a műsorunknak. Az Amazing Grace kezdetű himnusszal kezdtünk és egy Ariranggal zártunk. E kettő között volt a Tavaszi szél, a Két szál pünkösdrózsa, a Hollo Arirang, a Miryang Arirang és a Jindo Arirang. Yeji dzsanggun (homokóra alakú dob) kísért minket. 

A fellépésünk után egy kicsit szétnéztem ezen a jótékonysági vásáron, és némi hezitálás után a vietnámi stand tavaszi tekercseit kóstoltam meg.

http://www.xpatloop.com/news/diplomatic_fair_intercontinental_budapest_29_november

December 9. szerda, 17:00-21:00
Évzáró buli a Koreai Kulturális Központban

Erre az összejövetelre azok mehettek el, akik szeptember óta részt vettek a KKK valamelyik tanfolyamán. A belépőjegy 500 Ft-ba került, ami egyben tombola is volt. 3 órára kellett a helyszínre mennünk, ahol először a színpadon próbáltunk, majd felvettük a fellépőruhát. Az átöltözés kicsit regényes volt, mivel egy öltöző jutott az összes fellépőnek. A műsort a mi együttesünk nyitotta meg fél 6-kor. Öten játszottunk kajagümön, Yeji dobon kísért minket. A Stille Nacht és az Auld Lang Syne című karácsonyi dalokkal indítottunk, majd 2 darab kétszólamú művet adtunk elő; az egyik az Amazing Grace kezdetű himnusz, a másik az Arirang c. koreai népdal volt. Zárásként a gyorsabb tempójú Jindo Arirang és a Miryang Arirang csendült fel. Ezután az egyik társunk szólót adott elő. Utánunk a tradicionális tánckurzusra járók mutattak be néhány táncot, majd taekwondo bemutatók, végül K-pop táncos produkciók következtek. 

Mindeulae kajagüm együttes

Koreai tradicionális tánc

 Taekwondo

K-pop

5 órától indultak az egyéb programok: kalligráfia (saját név leírása kalligráfiával), festő szakkör, koreai filmklub (együttes filmnézés), foltvarró műhely (szerencsehozó tasak elkészítése), baduk klub (koreai társasjáték), koreai hagyományos zene (a kajagüm és a dob kipróbálása). Ezeken a helyeken pecséteket lehetett kapni, 5 pecsét összegyűjtéséért ajándék járt.
6 órától enni- és innivalóval is megvendégelték a résztvevőket, először tepertős pogácsa volt terítéken, majd koreai ételek jöttek: kimbap (hínárba tekert gőzölt fehér rizs apró zöldségdarabokkal), csapcshe (édesburgonyából készült üvegtésztával kevert sült zöldség) és bulgogi (grillezett pácolt marhahús). Az asztalnál nagy volt a tolongás, de szerintem senki sem maradt éhkoppon, mert bőséges volt a kínálat. A kimbap nagy kedvencem, bulgogit pedig már másodjára kóstoltam, mert a Hagyományok Házában tartott koncert előtt is ilyet ettem, a csapcshe íze viszont újdonság volt a számomra, de mondanom sem kell, hogy mennyire örültem neki. Akik követik a jelenleg fordított sorozatomat, a Hwajung c. doramát, azoknak ismerős lehet ennek az ételnek a neve, ugyanis Gwanghae király részére készült a XVII. században ez az új fogás, aki annyira megkedvelte, hogy hálából kincstárnoki ranggal illette a megalkotóját. A sorozatban szerepet is kap az illető, gúnyosan Csapcshe miniszternek hívják. 

Ételkóstoló

Fél 8-kor beszédet tartott a Koreai Kulturális Központ igazgatója, egyesével bemutatkoztak és szóltak néhány szót a közönséghez a központ munkatársai, majd díjátadó következett. A különböző szakkörök (kalligráfia, festés) legügyesebb hallgatóit díjazták. A parti ideje alatt egyébként egy kiállítást is meg lehetett tekinteni az egyes szakkörök munkáiból. 

8 óra körül kezdődött a várva várt tombola. Már jó előre beharangozták, hogy milyen sok ajándékot fognak kiosztani, úgyhogy a nagyterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A szerencsés nyertesek posztereket, pólókat, DVD-ket, CD-ket, termoszokat, koreai kozmetikumokat, kis és nagy plüssfigurákat, értékes teafüveket kaphattak ajándékba. A főnyeremény egy 50.000 Ft értékű vásárlási utalvány volt, amit a WestEndben lehet levásárolni. Ezen kívül volt több 20.000 Ft-os és 30.000 Ft-os utalvány is. Én is a szerencsések közé tartoztam, egy hanbokba öltöztetett édes plüssfigurát nyertem. A szereplésért olyan fekete termoszt kaptunk, amire fehér betűkkel van koreai nyelven egy vers írva. Hazafelé menet pedig a recepción a kezembe nyomtak egy mobiltámasztékot és egy tasakot, amiben a "Talk Talk Korea" nevű nemzetközileg meghirdetett pályázatra érkező legszebb pályaművek képeslapra és könyvjelzőre nyomtatott rekonstrukciói voltak, valamint egy Korea feliratú hűtőmágnes. Jócskán megrakodva tértem tehát haza, mert a kajagümöt is hazavihettem, hogy gyakorolhassak. 

Tombolahúzás

Nyeremények

Ajándékaim

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm a KKK munkatársainak, a kisegítőknek és az összes fellépőnek ezt a fantasztikus élményt.

Cikk a Koreai Kulturális Központ évadzárójáról

Kisfilm a Koreai Kulturális Központ programjairól 2015. november - december

Kisfilm a Koreai Kulturális Központ tanfolyamairól

N. Ildikó rajzai ázsiai színészekről

N. ILDIKÓ RAJZAI ÁZSIAI SZÍNÉSZEKRŐL

Seo Kang-joon (a Hwajung c. sorozatban Joo-won alakítója) "Hot Star" díjat kapott okt. 9-én a Korea Drama Festival díjátadóján. Amikor ezt hírül adtam, akkor Ildikó elszólta magát a blog csevegőjében, mert ezt írta: "Kedvencem. Rajzpróbálkozásaim között szerepel." Ezt nem hagyhattam szó nélkül, mert nagyon kíváncsi lettem azokra a bizonyos próbálkozásokra. A mutatóba küldött 4 kép alapján úgy gondoltam, hogy ezeket érdemes közzé tenni. Ildikó pedig készségesen vállalta, hogy a blog nyilvánossága elé tárja a műveit. Fogadjátok szeretettel a rajzait és a vele készült interjút!

A

B

B: Mivel nekem inkább az íráshoz és a zenéhez van affinitásom, mindig is csodáltam azokat, akik jól tudnak rajzolni. Bizonyára ezzel a képességgel születtél. Gyerekkorodban sokat és szívesen rajzoltál? Mikor derült ki, hogy van hozzá érzéked?

I: Dehogy, Birikém, nem így születtem. Igaz, gyermekkoromban rajzoltam ezt-azt, öltöztethető papírbabákat és nekik mindenféle ruhát, sapkát, stb. Amikor már dolgoztam, rajzolgattam még virágokat, minden értekezleten ezzel szórakoztam a köztes időben, próbálkoztam különböző cikornyás betűkkel, a borítékcímzéseimet megcsodálták a postán. A zenét is szeretem, de hangszeren eddig még mindig csak a Boci, boci tarkát tudom eljátszani.

Én pedig mindig csodálattal nézem azokat az embereket, akik az íráshoz értenek, mindent olyan szépen leírnak, és ezért a fordítók az én szememben olyan misztikus „lények”, az én csodálatom inkább erre irányul. Gyűjteményem van a nekem tetsző kifejezésekből, fordításokból.

C

D

E

F

B: Említetted nekem, hogy hobbiból rajzolsz. Annak idején - az általánosban vagy a középiskolában - nem gondolkodtál el azon, hogy ebben az irányban tanulj tovább?

I: Még az általános iskolában eszembe jutott a divattervezés, a papírbabák divatja kapcsán, de később ezt elvetettem.

G

B: Vettél-e részt rajzolással kapcsolatos képzésen, tanfolyamon?

I: Az úgy volt, hogy egy meleg nyári napon bementem egy boltba és ott megláttam egy szórólapot, ami a jobb agyféltekés rajztanfolyamot reklámozta, telefonszámmal, email címmel. A szórólap szerint meg fogok tanulni rajzolni. Elhittem.  Pár nap után jelentkeztem, és a tanfolyam 3 napig tartott, megfeszített tempóban. Nagyon elfáradtam ebben a 3 napban. Egész másképp kellett mindent csinálni, mint ahogy én azelőtt rajzolgattam. Ha végre megláttam úgy a lerajzolandót, ahogy azt kellett, annak nagyon örültem. Azt hittem, hogy én leszek a legöregebb, voltak ott gyakorlottak, velem egykorúak és nagyon fiatalok is.  Adtak papírt, ceruzát, radírt és egy segédletet az arányok tartásához. Nem egyedül mentem, jött velem a barátnőm is.

A tanfolyam előtt kb. két évvel kaptam karácsonyra a fiaméktól egy vízfesték készletet kinyomtatott mandala képekkel. Egy évig mandalákat festettem, mindenféle csodákat vettem hozzá, hogy csilivili legyen. Ezután akril festékkel festegettem mást is, másolgattam híres festők képeit, pl. Van Gogh papucsával is próbálkoztam. A lányom kirakta a falra a bekeretezett ”festményeket”, most is kint díszelegnek.   
Nem lettek remekművek, de nem is az a fontos, én rajzolás és festés közben jól érzem magam, teljesen megnyugtat, boldoggá tesz, ez a fő.  Ezért csinálom. Szeretném, ha ebben a szellemben néznétek végig a rajzokat.

H

I

B: Az ázsiai színészeken kívül vannak-e más témájú rajzaid?

I: Igen, van pár rajz az unokámról és a fiamról, az afgán lány, ami fixálás közben foltos lett, másvalaki unokája, akinél először próbáltam ki a fograjzolást, kutya, falevél, netes barátnőm, stb... Igazán jó lenne tájképet is rajzolni, de szerintem ahhoz egy külön tanfolyam kellene. 

J

B: Csak portrékat készítesz?

I: Igen, még ezzel sem vagyok igazán kész. A testrészek megrajzolása nem mindig sikerül. Itt van például a fül. Tudjátok, hányféle fül van?  Anatómiát is kellene hozzá tanulni. Az első rajzaimat inkább nevezném karikatúrának, mint rajznak, az unokámmal sokat nevettünk rajtuk.

K

B: Mi az, ami megfog valakiben vagy valamiben? Mi alapján döntöd el, hogy megpróbálod lerajzolni?

I: Hogy ki lesz az alany, az csupán szimpátia alapján dől el. Nagy szerelem nálam a koreai film, ill. most már mondhatjuk úgy, hogy az ázsiai filmek, így általában innen választok.  Vannak sikertelenségek is bőven, a meglévőkön is lehetne mit javítani. Az életem kevés lesz a kedvenceim megrajzolásához.

L

B: Átlagosan mennyi idő alatt készülsz el egy rajzzal?

I: Nincs átlagos idő. Van, amikor pihentetni kell a képet, és másnap, vagy egy hét után kell megnézni, hogy mit is csináltam, és vagy meglátom a hibáját, vagy nem. Ha pl. kicsit messzebb rajzolom a szemét, az már nem ugyanaz. Szóval gyakorolni kell, mert ez még nagyon a kezdet.  De én ennek is nagyon örülök. Volt rajz, ami nem érte meg a másnapot, szemétkosárban végezte.  Volt kéthetes rajz is.  Az apámról készült rajz több mint egy hónapig készült, nem mondanám, hogy sikerült.  Egyetlen rajzom volt, ami egynapos munka volt.

M

B: A családtagok mennyire tolerálják ezt a hobbidat?

I: Nem nagyon lelkesednek, a magam örömére csinálom. A fiam örült a saját képének, elvitte a fotóját, fel is tette magáról a FB-ra. Nem naprakészek a „műveimmel”, nem néznek ázsiai filmeket, így nem is tudhatják, hogy mit jelent nekem, ha sikerül egy kedvencemről tűrhető rajzot készíteni. Semmi sem tántoríthat el a rajzolástól, imádom, akárhogy is sikerül.

N

B: Mi a sorsa az elkészült alkotásoknak? Készítesz-e kérésre, adott témára rajzot?

I: Gyűjtöm őket a magam örömére, hisz mind az én „gyermekem”.  Nem készítek kérésre, még nem is kértek ilyet tőlem, igaz, sokan nem is tudják, hogy rajzolgatok.

Örülök, hogy megnéztétek a rajzaimat, én is nagy örömmel hoztam. Még sokat kellene tanulnom, hogy szebbet mutathassak nektek.  Ha még lesz rá elég időm, akkor talán érzékelhető lesz egy kis fejlődés is.

Köszönöm a türelmeteket, és külön köszönet Birinek, hogy helyet ad ezeknek a próbálkozásoknak.

O

P

Q

B: Köszönöm, hogy hozzájárultál a rajzaid megjelentetéséhez. Remélem, hogy idővel újabb alkotások kerülnek majd be ebbe az anyagba, úgyhogy érdemes lesz máskor is rákattintani az Érdekességek menüben Ildikó rajzaira. További lelkes munkát kívánok neked, az ázsiai filmekhez, sorozatokhoz pedig kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást!

R

S

MEGFEJTÉS:

A: Seo Kang-joon (Hwajung: Hong Joo-won)

B: Lee Yeon-hee (Hwajung: Jungmyung hercegnő)
C: Cha Seung-won (Hwajung: Gwanghae király)
D: Han Joo-wan (Hwajung: Kang In-woo)
E: Gong Myung (Hwajung: Ja-gyung)
F: Kim Jae-won (Hwajung: Injo király)
G: Ji Chang-wook (Empress Ki)
H: Jang Hang-seon (Baker King)
I: Eugene (Baker King)
J: Ko Gyung-pyo (Tomorrow Cantabile)
K: Kwon Sang-woo
L: Lee Jun-ki
M: Joo Jin-mo
N: Takuya Kimura
O: Yoo Ah-in (Secret Love Affair)
P: Rain (My Lovable Girl)
Q: So Ji-sub
R: Youn Yuh-jung (Canola: Gye-chun nagymama)
S: Lee Byung-hun (Beautiful Days)  

KÖNYVAJÁNLÓ: Hyeonseo Lee: A lány hét névvel

Hyeonseo Lee: A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából

Fogadjátok szeretettel Mikaz könyvajánlóját!

*

A könyv 2015-ben jelent meg a Libri kiadónál. Izgalmas, olvasmányos, sok kérdésre választ kapunk, ami a sorozatok kapcsán felmerülhet bennünk.

A cím már önmagáért beszél. Egy szemtanú írt könyvet az egyik legkegyetlenebbnek ismert diktatúráról. Durva, könyörtelen jelenetekre, a megalázott ember fájdalmas beszámolójára számítottam. A könyv valóban érdekes, de nem ezért. A kommunista állam bonyolult társadalmi hierarchiája a szongbun-rendszer. Hyeonseo édesapja katonatiszt volt, így a társadalmi elithez tartozott a család. Bár látta a kilencvenes évek éhínségét, de saját maga sosem éhezett. Nem kínozták, és viszonylagos jólétben élt. Véletlenek összjátéka, hogy emigrált Kínába, s innen kezdődik a 17 éves lány kálváriája. Vakmerő és különleges történet az a következő 17 év, melyben leírja, hogyan ismerte fel, hogy nem Észak-Korea a világ legjobb állama. Bár boldog gyermekkora volt, rá kellett jönnie, hogy milyen sötét diktatúra van a hazájában, s milyen könyörtelen elven működik. Fantasztikus, embertelen kalandokon keresztül sikerült átmenekítenie édesanyját és öccsét Dél-Koreába. Ezek a leírások bemutatják az ázsiai társadalmak belső korrupt rendszerét. Elkalauzolnak Kínába és Laoszba is.

Számomra azért is izgalmas ez a könyv, mert egy hihetetlenül bátor, és nagyon okos fiatal szemével objektíven láttatja a két Korea közötti különbséget. Hyeonseo nem kíméli Dél-Korea társadalmát sem. Tabukat döntöget, amikor leleplezi az észak-koreiakkal foglalkozó hivatalok rideg világát, az észak-koreaiakat másodrangú állampolgárként kezelő déliek struccpolitikáját.

Olyan idézeteket választottam a könyvből, amelyek az oktatást a rendszerben élő, azt jól ismerő diáklány szemével mutatják be.

„Én egy kommunista országban nőttem fel, ahol az Atya és Vezető mindenről gondoskodott. Az állampolgárok életében a lojalitás volt a legfontosabb, nem a tanulás és még csak nem is a kemény munka. A társadalmi helyzetet a család szongbun-minősítése szabta meg. A társadalmi helyzet Dél-Koreában is sokat számít, de nem örökletes. A tanultság határozza meg. És bár az oktatásnak fontos kiegyenlítő szerepe van Dél-Koreában – még gazdag családból való gyerek sem viszi semmire, ha rosszul teljesít az iskolában – az elnyomás bizonyos formái is az oktatási rendszer szerves részét képezik. Részben ez az oka annak, hogy a felmérések szerint a dél-koreai a fejlett világ legboldogtalanabb népe… (294-295. oldal)

Az oktatás kulcsfontosságú Dél-Koreában, de a végzettség nem cél, csupán a magasabb társadalmi státus elérésének eszköze, a magasabb társadalmi státus pedig annak biztosítéka, hogy életünk nem vehet száznyolcvan fokos fordulatot egyik napról a másikra. Egy olyan országban, mely egyetlen emberöltő alatt tört ki a harmadik világból és lett a világ tizennegyedik legfejlettebb gazdasága, az éhség és az instabilitás még eleven emlék. Ha minden összeomlik is, a magas társadalmi státusú embernek megmarad a családja, a kapcsolatai, akikre támaszkodhat… (297. oldal)”

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

A könyv a Libri Könyvkiadó gondozásában, Todero Anna fordításában jelent meg 2015-ben. 

404 oldal, 3990 Ft.
 

*

Jómagam sajnos csak másnap értesültem arról, hogy szeptember 17-én 18 órától Karafiáth Orsolya (aki maga is járt Észak-Koreában) beszélgetett a szerzővel a Mika Tivadar Mulatóban, pedig szívesen elmentem volna, hogy meghallgassam. Mindenesetre Mikaz könyvajánlója után összeállítottam még egy kis kiegészítő anyagot:

Rövid videó a könyvbemutatóról

A lány, akinek hét neve van, és hétévesen látott először nyilvános kivégzést 

Nyilvános kivégzéseket és pusztító éhínséget látott Észak-Koreában a lány, akinek hét neve volt

Hyeonseo Lee: A lány hét névvel 

15 perces interjú a szerzővel: "Félek hinni valamiben"

Hyeonseo Lee 12 perces előadása angol nyelven, magyarul feliratozva