Koreában jártam 6. Az Egyesült Silla Királyság központjában

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának hatodik részét! 

6. Az Egyesült Silla Királyság központjában

„Ha van vitéz harcos, lesz mellé szárnyas paripa is.” 

(koreai közmondás)

A vidék felfedezése:

A Szöul-Puszan  autópályán hagytuk el a fővárost. Ez az autópálya volt az első a háború utáni újjáépítés során. 1970-ben épült, 430 km hosszú.

Kjangdzsu: A hajdani Egyesült Silla Királyság (i. sz. 668 - 935) fővárosa volt (Szorabol). Szöultól délkeletre 370 kilométerre fekszik. A királyság fénykorában gazdasági fejlettsége, virágzó kulturális és szellemi élete a korabeli Konstantinápolyhoz, vagy Bagdadhoz hasonlítható. Közel 900 ezer ember élt itt akkoriban. 

(Queen Seon Deok (A Silla királyság ékköve), Emperor of the Sea (A tenger császára) című sorozatok)
A város ma is őrzi ezt a történelmi örökséget. Szellősebb, vidékiesebb a többi nagyvárosnál. Csak 300 ezer ember él itt, de idegenforgalmi központ lévén évente 6 millió turista látogat el ide.

A város környéke

Üdülőközpont

A településen és környékén lépten-nyomon találkozhatunk a múlt emlékeivel: 150 királysír, szebbnél szebb buddhista templomok, királyi paloták romjai. Csodálatos a helyi Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteménye is.

Tumuli park: A város szívében helyezkedik el. A Silla időszakot halomsíros temetkezés jellemezte. 150-ből csak 30 van feltárva. A parkban 20 kisebb-nagyobb fűvel benőtt halom található. A legnagyobb 23 m magas, a kisebbek 10 m körüliek.

A park részlete

Csend és nyugalom

Egy sír előtt

A helyiek ponghvade-nek, azaz főnixemelvénynek nevezik ezeket a halmokat. A királyokat mitikus madarakkal azonosították, akik az istenek világa és a földi lét között közvetítettek. A sírokról nehéz megállapítani, hogy kinek a földi maradványait rejtik. Már a csontok is elporladtak, csak a tárgyi emlékekből lehet következtetni. Egyetlen belül is látogatható halom a Szárnyas Ló Sírja. Egy itt talált, fakéregre festett szárnyas lóról nevezték el a régészek.

A sír bejáratának részlete

A temetkezési hely, ahogy megtalálták

A holttestet és az uralkodó személyes használati tárgyait, koronáját, ékszereit mély gödörbe, vagy a földre fektetve helyezték el. Fölé faszerkezetet ácsoltak, vályoggal tömítették, majd különböző nagyságú kövekkel borították. Végül a sírra földet hordtak, így alakították ki a félgömb formáját.

A sírok szerkezete

A Szárnyas Ló Sírja leletekben nagyon gazdag. Itt vitrinekben láthatóak a másolatok, de az eredeti tárgyak a helyi Nemzeti Múzeumban vannak.

A halott uralkodó  koronája

Leletek a sírban

A feltárt halmokban 8 aranykoronát találtak. A kínai és arab leírások szerint Silla nagyon gazdag királyság volt, még a kutyák nyakörve is aranyból készült.

Cshamszangde csillagvizsgáló: Seon Deok királynő (632-647) idején épült. A királyi palotához tartozott. A palota helyén most is folynak az ásatások. Holdnaptár szerinti szimbolika jellemzi az épületet. Ablaktól lefelé és fölfelé 12-12 kősor – 24 hónap. A tetején lévő zárókő a 4 évszakra utal.

A csillagvizsgáló

A hatalmas parkban ötletes járművekkel oldják meg a közlekedést.

Tömegközlekedés a parkban

Ismerős jelenet

A tárgyi leleteket bemutató Nemzeti Múzeum: Hangulatos, modern épületek, kellemesen parkosított udvar. Itt láthattuk a sírok és a buddhizmus környékben feltárt tárgyi emlékeit.

A múzeum épületei, gyerekek csoportja

Külön épületben mutatták be a nyári palota és a hozzá tartozó tó makettjét.

Wolji Pond makett

Királyi ékszerek a múzeumban

Puszan:
„A koreai ember dolgos hangya.” (koreai közmondás)
Utazásunkat Dél-Korea északi határán, a DMZ zónában kezdtük. Puszan viszont az ország legdélibb nagyvárosa, a Keleti-tenger partján fekszik.

Az autópálya kapujának vasszerkezete
a történelmi épületek emlékét idézi

Az ország 70%-a hegyvidék, ezért minden földterületet kihasználnak, ahol mezőgazdasági termelést folytathatnak. Az autópálya mellett szépen megművelt parcellák, fekete fóliával fedett ginseng ültetvények. Modern traktorok dolgoznak a rizsföldeken. Általában az itthonihoz hasonló a növényzet. Az akác is virágzott, épp ahogy nálunk. Igaz, parlagfüvet nem láttam.

Az autópálya melletti ültetvények

Rövid látogatásunk csak a jelenről szólt. A város történelmi helyeit nem volt időnk meglátogatni. Puszan Dél-Korea második városa, 3,6 millió lakosú kikötőváros. Itt a gyorsaságnak rendeltek alá mindent, hiszen Dél-Korea legfontosabb kikötője. A koreai háború idején menekültek áradata zúdult a városra. Népszerű volt azért is, mert az elérhetetlen nyugati cikkek piaca volt. 3 metrója van, többszintes utak és hidak pókhálószerűen hálózzák be.

A kikötő részlete a buszból

A közlekedési hidak városa

Puszan torony: A város legmagasabb pontján áll, kb. 80 m magas kilátó. A torony alatti parkban áll a másik hatalmas Yi Sun-shin szobor. Nem véletlen, hisz az admirális itt, a déli partok közelében vívta dicső tengeri csatáit a japánok ellen.

A torony

Az admirális szobra

A párás idő miatt nehéz volt jó felvételeket készíteni. A látvány mégis magáért beszélt.

A város látképe

Filmekből is jól ismerjük Puszan egyik nevezetességét, a Jagalchi–halpiacot. Az esti órákban még öltönyös urak is vacsoráztak a halpiac étkezdéiben. Mivel a szállásunk a piac közelében volt, mi is megkóstolhattuk a tenger gyümölcseit. Voltunk, akik csak fotóztunk, de a bátrabbak friss vacsorát készíttettek maguknak a jagalchi-ajummákkal (ajumma = férjezett nő).

Csendélet a halpiacon

Jagalchi ajummák

Étkezdék a piacon

A kellemes klíma, a Keleti-tenger közelsége miatt tízezrek keresik fel a várost. Kedvelt fürdőhely a Heunde – part. Minden évben itt rendezik a Puszani Nemzetközi Filmfesztivált, Ázsia legjelentősebb filmes seregszemléjét.

Heunde – part: Hosszú, kanyargós hídon mentünk ki a Keleti-tenger partjára. A Chuncheon folyamból elhordott kagylópor és homok fedi a fövenyt. A helyiek mondása szerint: „Több embert látni, mint amennyi a homok.” Bár még nem volt fürdésre alkalmas idő, én azért belesétáltam a tengerbe.

Puszan a tenger partján

Heunde

A Keleti-tenger

Dongbaek-sziget: Ma már csak a nevében sziget, hiszen teljesen összeér a Heunde - parttal. Nevét a dongbaek (kamilla) fákról kapta. Hangulatos lépcsősoron jutottunk fel a világítótoronyhoz és a Nurimaru APEC székházhoz. 2005-ben itt tartották az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés csúcstalálkozóját.

APEC-ház

Következik: 7. Egy pohárnyi Hangang
Előzmény: 5. Vallások együttélése, Buddha születésnapja – lámpás felvonulás

Koreában jártam 5. Vallások együttélése, Buddha születésnapja – lámpás felvonulás

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának ötödik részét! 

5. Vallások együttélése, Buddha születésnapja – lámpás felvonulás

„A szerzetesnek sincs útja egyenest a Paradicsomba."  
(koreai közmondás)

Az utazás előtt fedeztem fel Lengyel Miklós: Dél-Korea, Ázsia rejtett gyöngyszeme című könyvet (Libri kiadó 2014.) Idézet a könyvből: „…amennyire sokszínű és változatos Korea történelme, olyannyira színes és tartalmas a koreaiakat jellemző eszmevilág. És ami szintén koreai különlegesség, a különböző eszmék békés szimbiózisban férnek meg egymás mellett."

Az ősi sámánhit:
A legősibb hiedelemvilág nyomai még ma is fellelhetőek a temetkezési szokásokban, az áldozatok bemutatásában, a még működő jósdákban. Az utak mellett mi is többfelé láttunk fűvel borított félgömb alakú sírokat. Ezek a kis földhalmok az univerzumot szimbolizálják.

Családi sírhely az autópálya mellett

Buddhizmus:
A három királyság idején (i. e. 37 - i. sz. 668) Kínából érkezett a buddhizmus mahájána változata. A szanszkrit szó jelentése nagyszekér, vagyis a nirvánát bárki elérheti, aki meditáció révén hűen követi a buddhista tanokat és előírásokat. Az Egyesült Silla Királyság idején (i. sz. 668 - 935) erősödött államvallássá. Úgy virágzott fel ez a kultúra, hogy mellette létezhettek a sámánhit ősi elemei is. Májusban van a legnagyobb buddhista ünnep, Buddha születésnapja. Ilyentájt feldíszítik, színes lampionokkal kivilágítják a kolostorokat. A lampionok meggyújtása a világ sötét felén való felülemelkedést jelképezi. Számos kolostor közül Kjongdzsu közelében, a királyság legjelentősebb buddhista emlékeit látogattuk meg. (Queen Seondeok (A Silla királyság ékköve) című sorozat)

Szakkuram-grotta: A 8. században épült ez a barlangszentély az 565 m magas Tohan-hegyen. A szentély közepén ülő Buddha a Keleti-tengerre néz. A szoborcsoport 1995 óta az UNESCO világörökség része, ezért itt nem lehetett fotózni. Képeslapot vásároltam a szoborról.

A barlangszentély bejárata előtt

Buddha kőből faragott szobra (képeslap)

Kilátás a Keleti-tenger felé

Pulguksa - templom: 

A templom nevének jelentése: Buddha Országának Temploma. 751-től építették 25 éven keresztül. A templom bejáratával szemben 33 lépcsőfok szimbolizálja az emberi lélek útját Buddha világához. Ezen az úton nem juthattunk be a kolostorba, turisták elől elzárt terület. Érdekes, hogy mindenütt magas lépcsőfokok voltak. Idegenvezetőnk elmondása szerint azért, hogy senki se fordítson hátat Buddhának, miközben lemegy a lépcsőkön.

A megvilágosodás stációi

Az udvaron látható Tábotháp sztupa a vallás sokrétűségét jelképezi. A négyszögletes formák a tanulás gyötrelmeit, a kör alakú gránitlapok a megvilágosodást. 

A tanok szellemiségét jelképező pagoda

A szentélyben trónoló Buddha

A kolostor fő épülete a 33 lépcsővel

Szöuli karnevál: 

Su, a koreai idegenvezetőnk nagy meglepetéssel kedveskedett nekünk. Szombaton délután részt vehettünk a szöuli lótuszlampion fesztiválon. Különböző rendekhez tartozó buddhista kolostorok szerzetesei, szimpatizánsok, néptáncosok, népzenészek színes kavalkádja ez. Körülbelül három óráig tartó felvonulás, mely végül a Seongjo sugárúton, a Kvánghvámun térnél és a Cshanggjé pataknál ér véget. A Jogyesa buddhista templomban gyülekeztünk, kaptunk egyen pólót és lampiont. Kimbappal és vízzel kínáltak a szervezők. Nagyon fegyelmezett, jól szervezett menet volt. Ugyanakkor látványos és vidám karneváli hangulat. Résztvevőként felejthetetlen, életre szóló élmény azonosulni a koreai emberek örömével.

Gyülekezés a Jogyesa templomnál

Zenészek nyitják a sort

Hölgyek hanbokban

Szerzetes nők

Gyerekek

Egy a sok szép díszes kocsi közül

A mi csoportunk is beállt a sorba

Visszatértünk a Jogyesa templomhoz

Leadtuk a leltári számmal ellátott ledes lampionunkat. A póló szép emlékként a miénk maradt. Majd csatlakoztunk a Kvánghvámun téren ünneplő tömeghez. Üdvözölt bennünket Pak Kunhje elnökasszony. S egy buddhista vallási vezető irányításával megkezdődött a szertartás Buddha születésnapja tiszteletére. Hívők tömege ülve imádkozott a Seongjo sugárúton. A díszes kocsikon lévő kivilágított szobrokat behúzták a főtérre.

Dísztribün a főtéren

Hívők ezrei a sugárúton

Egy kivilágított rizspapír szobor a téren

Másnap már nyoma sem volt, hogy itt ilyen hatalmas tömeg gyűlt össze. Minden újra tiszta és rendezett volt.
A térről elsétáltunk a Cshanggjé patakhoz. Korábban már rácsodálkoztunk a patakon lévő papírszobrokra. Nem értettük, miért vannak ott, s mikor lesznek kivilágítva. Most a szavunk is elállt a gyönyörűségtől. A lampionokkal együtt pazar látványt nyújtottak a patak felett. Megvilágosodtunk!

A Cshanggjé patak

A nap végén a pataknál

Konfuciánus tanok:

Taejo király (1392-1398) a Csoszon-korszak első királya, úgy erősítette meg tekintélyét és hatalmát, hogy háttérbe szorította a buddhizmust, s helyette a konfucianizmust vezette be. Ez nem vallás, hanem az egész társadalom életét meghatározó értékrend, filozófiai rendszer. Kínában alakult ki időszámításunk előtt a 6. században. Koreában a mai napig meghatározó, s a filmekből is jól ismert eleme az ősök és az idősebbek iránti feltétlen tisztelet. A tanulás és a tudás értékelése ma is hihetetlen energiák mozgósítására ösztönzi a társadalmat. (Sungkyunkwan Scandal című filmsorozat)

Csongmjo-szentély: konfuciánus szentély, melyet az ősök tiszteletére  1394-ben hozott létre Taejo király. Két király kivételével valamennyi csoszoni uralkodó és hitvese itt lelt végső nyugalmat. De nem a testük, hanem a lelkük. Minden király a halála előtt sztélét írt, amelyen összegezte a legjelentősebb cselekedeteit. Az utókor ez alapján adott nevet a királynak. (Pl. Yi San a halála után Jeongjo lett.) Ez a fatábla őrzi a királyok lelki energiáját, amely hitük szerint megsegíti az utódokat. A királyok földi maradványa a főváros környéki királyi sírhelyeken nyugszik, de ide sajnos nem látogattunk el.  Az ősök szelleme előtti tisztelgés rítusát 1462 óta változatlan formában tartják meg a szentélyben, jellegzetes zenével és tánccal kísérve. 1995-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

A nyugalom szigete a lüktető város közepén

A szertartás, amit évente egyszer ma is bemutatnak

Korea leghosszabb tradicionális építménye

Kereszténység:
Vay Péter, magyar misszionárius a 19. század végén és a 20. század elején többször is megfordult Koreában. Hiteles útleírást készített a korról és a remetekirályság belső életéről. 

Műve: Korea: Egy misszionárius feljegyzései a századfordulóról. http://terebess.hu/keletkultinfo/vay.html

„…A kereszténység elterjedése Koreában szinte csodaszerűen hangzik. Ahhoz hasonló módon sehol nép nem ismerte meg Jézus tanait. Se idegenből jött apostolok nem találtak távoli partjaihoz, se missionáriusok nem voltak az elsők, kik mint oktatók léptek volna fel a nép között…”

Ahogy Vay Péter is utal rá, a hit elterjesztése alulról kezdődött. A 17. században egy Kínából hazatérő, ott megkeresztelkedett koreai kezdte el terjeszteni a tanításokat. Később ezt külföldről érkező misszionáriusok is segítették. Bár nem ment simán, sokáig üldözte őket a hatalom. A  konfuciánus értelmiség vetélytársnak tartotta  az új vallást. II. János Pál pápa 1984-ben szöuli látogatása idején 103 koreai mártírt avatott szentté. (Jejoongwon c. filmsorozat: H. N. Allen, amerikai protestáns lelkészorvos megalapította Szöul első nyugati típusú kórházát.)

Több millió keresztény él Koreában. Ma az összes felekezetet figyelembe véve többen vannak, mint a buddhisták. Számos helyen láttam keresztény templomot. A modern épületek rengetegében számos helyen magasodik kereszt. Bukchon Hanokban is áll szép hagyományos koreai stílusban épült templom. Parkjában a koreaiak jellegzetes arcvonásai Mária és Jézus szobrán.

Mária a gyermekkel

Myeong Dong katedrális: 1898. május 29-én szentelték fel. Gót stílusban épült, az akkori Szöul legnagyobb épülete volt. Húsz fajta, helyben égetett vörös és szürke téglából emelték. A főépület 23 m, a torony 45 m magas. Itt van a katolikus egyház központja is.

A katedrális

Gótikus templomhajó

Az oltár

Következik: 6. Az Egyesült Silla Királyság központjában
Előzmény: 4. A múlt megidézése: Királyi palota, Suwon