Kagylóhéj

2015. augusztus 5., szerda

Koreában jártam 3. Cheonggyecheon: Patak és toronyházak

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának harmadik részét!

3. Cheonggyecheon: Patak és toronyházak

„Régi dolgokból tanulhatsz új dolgokat.”
(koreai közmondás)

Szöul belvárosában, a történelmi emlékhelyek közelében volt a szállodánk. Délutáni, esti sétáink tanulságos felfedezésekkel szolgáltak. A tájékozódásban biztos pont volt a jellegzetes Jongno torony. Mi csak háromlábúként emlegettük a Samsung 1999-ben épült 33 emeletes irodaházát. A modern, lüktető város szívében kellemes közösségi terekre bukkantunk. Beékelődnek a forgalmas utcák, a hatalmas toronyházak rengetegébe. Nyugalom, lazítás és történelem. Hát ez az az ötlet, amit nagyon jó lenne ellesni és alkalmazni kis hazánkban is. Az emberek a legmodernebb eszközök közvetítésével, szórakoztatva, öntudatlanul is találkoznak a történelmi múlt emlékeivel.
Három kedves helyszín, ahová többször is visszatértünk:

Cheonggyecheon (Cshanggjé) patak:
Szöul központjából, Yi Sun-shin admirális szobrától indul, s szinte teljes hosszában átszeli a belvárost. Közel 8 km hosszú közösségi rekreációs tér, a szöuliak egyik legkedveltebb pihenőhelye. A patakmeder története szimbolizálja a mai főváros kialakulásának hosszú útját is. A patak a XX. század elején még a város határát képezte.

A XX. század elején (wikipédia fotó)

A koreai háború után a város lakossága rohamosan nőtt. A patak egyre inkább szemétlerakó és szennyvízelvezető szerepet töltött be. A hatvanas években, Park Chung-hee elnök idején betonlapokkal borították és 16 méter széles autóutat húztak fel rá. Körülötte kialakult egy modern kereskedelmi és ipari negyed. 2003-ban Szöul 10. polgármestere, Lee Myung-bak új városfejlesztési tervet vezetett be. A cél, hogy Szöul olyan élhető, környezetbarát metropolisz legyen, ahol a történelem és a kultúra szervesen illeszkedik a modern környezetbe. Ebben fontos szerepet kapott a patak feltárása, természetes pihenőhellyé alakítása.

A felújítás kezdete, 2005. (wikipédia fotó)

Jongno torony - „a háromlábú”

Az egyik átívelő híd

A patak lépőköveken is átjárható

Toronyházak között

A patak partján sétálva lettünk figyelmesek egy mozaikkép sorozatra. A képek alatt a földön elhelyezett táblákon angol és koreai nyelvű ismertető: A Nagy Jeongjo király (1776-1800) látogatási menete Hwaseongba 1795-ben. (Yi San című sorozat.) A támfalra szerelt hangszórókból középkori udvari zene szól, mintegy ráhangolva az időutazásra.

Miután hazajöttünk, felkutattam az udvari festmény történetét. A képsor eredetije 1795-ben készült a király megrendelésére. 64 láb hosszú tekercs, amely 62 lapon mutatja be a felvonulást. 779 lovat és 1779 embert ábrázol.

Másolata látható: „Jeongjo daewang Hwaseong neunghaeng banchado” - Hopp Ferenc Múzeumi könyvtár, 2005-ös kiadás. „1795-ben Jeongjo király meglátogatja az apja sírját (Sado koronaherceg). Rendszeresen ellátogat a sírhoz, de 1795 különleges év volt, mert ekkor volt az édesanyja 60. születésnapja. Jeongjo a szokásos 3 napos látogatás helyett úgy döntött, hogy kiterjeszti ezt nyolc napra, s megünnepli az édesanyja születésnapját is."

Történelmi séta

A királyi menet

Kvánghvámun tér:

A Gyeongbokgung (Kjangbok) palota 1395-ben épült. E palota előtt húzódott a Hat miniszter útja. Ennek az útnak meghagyták a hagyományoknak megfelelő hosszát és szélességét. De 2012-re a mai Seongjo sugárút közepén elkészült a Kvánghvámun tér, ami a palota kapujáról kapta a nevét.

A Kvánghvámun térnél

A tér és a kapu

A téren két hatalmas szobor áll. Az egyiken Yi Sun-shin admirális látható, aki 1590 körül több megsemmisítő csapást mért a hódító japán flottára (Jing Bi Rok c. sorozat). A szobor előtti kisebb talapzaton díszeleg a híres teknőshajó, amely az admirális kiemelkedő haditechnikai újítása. Kiálló lándzsákkal és ágyúkkal megerősített csatahajó.

Yi Sun-shin admirális

A teknőshajó

A másik szobor Szedzsong királyt (1418-tól 1450-ig uralkodott) ábrázolja. Korea történelmének a mi Mátyás királyunkhoz hasonlítható jelentőségű uralkodója. Az ő útmutatásai és parancsa alapján készült a mai koreai hangjelölő írás (Tree With Deep Roots c. sorozat).

Szedzsong király

A szobor mögött fedeztük fel azt a lejárót, ami a tér alatti interaktív múzeumokhoz vezetett.

A múzeum bejárata

A múzeumban Szedzsong király tetteiről, a hangul írásról, Yi Sun-shin admirálisról, a teknőshajóról kaptunk bemutatót. Illetve kedves koreai fiatalok beinvitáltak bennünket egy moziterembe, ahol egy 4D-s videófilm (kb. 8-10 percig tartott) szemléltette Yi Sun-shin legjelentősebb csatáját. Erről a csatáról szól a The Admiral (Az admirális) című film. A múzeumban minden ingyenes volt. Családok sétáltak a tárgyak között. Az érdeklődők kipróbálhatták a királyi trónt. Anyukák asztaloknál puzzle elemekkel tanították a kicsiket a hangul betűkre. A teknőshajó makettjében a gyerekek ismerkedhettek a felszerelési tárgyakkal. S bárki beülhetett a moziba. Sehol nem láttunk őröket, de mindenütt fegyelem, elmélyült figyelem és tisztaság volt jellemző. Semmit sem bántanak, és nem rongálnak. Itt világosan érezhető a koreai emberekre jellemző felfogás: „uri” – a mienk.

Szedzsong portréja

A trónon ma

Yi Sun-shin legóból

A hajó makettje

Életkép a hajón

Gyerekek a hajón

Bukchon (északi falu):
A palotához közel található ez a városrész. A Csoszon-dinasztia idején itt éltek a királyhoz kötődő legbefolyásosabb, leggazdagabb emberek. Ma hagyományos koreai stílusban épült, de felújított, modernizált lakóházak negyede. Kellemes a séta ezekben a szűk kis utcákban. Műhelyek, gazdag rezidenciák, boltok, kávézók. A hangulatot fokozza, hogy a városrész alatti üzletekben korabeli ruhák vásárolhatók, kölcsönözhetők. Találkozhatunk korhű ruhába öltözött kínai turistákkal, s gyakran zárják le az utcácskák valamelyikét filmforgatás miatt. A filmekben látható hagyományos stílusú lakások jeleneteit általában itteni házakban forgatják.

A városrész felé

Hanbok varroda

Utcarészlet

A régi és az új találkozásánál

Fogorvosi rendelő

Szemtelen turisták elleni védelem

Csendesebben!

Hangulatos bejárat

Következik: 4. A múlt megidézése: Királyi palota, Suwon
Előzmény: 2. Észak- és Dél-Korea határán: DMZ

2015. július 31., péntek

Koreában jártam 2. Észak- és Dél-Korea határán

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának második részét!

2. Észak- és Dél-Korea határán: DMZ

Utazásunk első állomása az északi határ. A világ egyik legtragikusabb turistalátványossága. Témáját tekintve komor indítása ez egy ország megismerésének. De nagyon logikus kiindulás ahhoz, hogy még inkább értékeljük a fejlődést, amit ma koreai csodaként emlegetnek.
„Nemzetünk fél-tízezer éves történelme során sokat szenvedett más népek támadásaitól. A mi nemzetünk azonban soha nem támadott meg más népeket, s nem okozott fájdalmat más országok lakosságának. A mi nemzetünk békét akart, s a békeszeretet évezredes hagyományait követte.”
(forrás: Csoma Mózes: Korea 2013. Napvilág kiadó: idézet egy 2002-ben kiadott dél-koreai középiskolás tankönyvből)

Egy olyan nemzet, amelyik soha nem akart ártani másoknak, most önmagával áll harcban, hisz az 1950-53 között zajló testvérháború ma sem ért véget. Csak fegyverszünetet kötött a két ország, létrehozva egy demilitarizált övezetet, a senki földjét, amely ma sem békés teljesen. Az egész félsziget megrendült ebben a háborúban: pusztulás, éhezés, családok szétszakítása, árvák tömegei. 70-75 millió ember, rokonok, barátok egy határ két oldalán. Dél-Korea ebből az iszonyú helyzetből vált lenyűgöző gazdasági nagyhatalommá.

Borongós reggel indultunk Szöulból. Ahogy kiértünk a belvárosból, s haladtunk a Hangang mentén, végig szögesdrót és őrtornyok kísérték az autópályát. Nyomasztó látvány. De érthető, hisz a Han-folyó olyan határ, amibe még beletorkollik az Imjingang is.

Demilitarizált övezet (DMZ)

Őrhely a Han-folyónál

Szögesdrót az autóút mellett

A határon

A hidak és utak kialakítása is a védelmet szolgálja. Komoly fegyveres övezet, ahol 2802 km hosszú határszakaszt védenek kb. 2 millió katonával. Pár éve még a turistákkal aláírattak egy nyilatkozatot, melyben vállalják a veszélyeket. Mivel Szöul nagyon közel van, így a metróállomások kialakítása is olyan, hogy bármikor óvóhellyé alakíthatóak.

A kirándulás útiterve nem érintette Panmunjeomot, így nem láthattuk a filmekből is jól ismert kék barakkokat. Ez az a közös biztonsági terület, ahol Észak- és Dél-Korea még mindig folytatja a megbeszéléseket. A kék épületek mentén húzódik a katonai demarkációs vonal. A képet a zónából vásárolt képeslapok közül mellékeltem. A helyszín ismert filmekből, dokumentumokból. Például az a kedves jelenet a The King 2 Hearts c. sorozatból, amikor épp itt kötik az északi lány és a déli herceg házasságát.

Panmunjeom (képeslap)

A mi kirándulásunk más érdekességeket érintett.
Imjin park: A két folyó találkozásánál állunk. Itt ér véget a Road No. 1. Itt áll mementóként még ma is annak a hídnak a romja, amit a déliek robbantottak fel, hogy megakadályozzák az északiakat segítő kínai sereg invázióját. Szándékosan nem bontották el a romokat, bár látható, hogy mellette épült egy új vasúti híd.

Imjin park - kilátás északra

A híd romjai

A Road No. 1 című sorozat épp ennek a hídromnak a története. 1950. június 25-én kezdődött a háború. A sorozatot a 60. évforduló alkalmából, 2010. június 25-e hetében kezdte vetíteni az MBC. Szép emberi történet ragyogó színészi alakításokkal. A főszereplő So Ji Sub énekli a film egyik betétdalát is (The Sound Of Memory).
A vasúti híd a békülés jelképe. 2000-ben adták át. Ezen a hídon halad át az a napi egy vonatpár, ami a Keszong körzetében dolgozó délieket viszi a munkahelyükre.

Az északi hídfő

A túlsó oldalon

A déliek által épített Dorasan állomás impozáns, de a képen is jól látható, hogy gyér az utasforgalom. Itt találkoztunk déli kiskatonákkal. Fotót nem készíthettünk velük. De megtudtuk, hogy minden, a zónában szolgálatot teljesítő katona taekwondo feketeöves. Ha az északiakkal szemben állnak, kötelesek napszemüveget hordani, még a tekintetük se legyen összetűzésre ürügyet szolgáltató.

Dorasan Station

Az állomás

Utasforgalom

Az alagutak: Az északiak komoly behatolási terve volt, hogy alagutakat ástak Dél-Korea felé. Ezt a stratégiát vietnami példa alapján szorgalmazta Kim Ir Szen. Ők építettek az USA légi bázisa alá egy 2502 km hosszú barlangrendszert. A dél-koreaiak 20 ilyen barlangról tudnak. Mi a 3. alagútba kisvasúttal mentünk be. 350 m és 260 m hosszú szakaszai látogathatóak gyalogosan. Kék sisakokat kellett feltennünk. Még szerencse, mert nekem bizony sokszor koppant a mennyezetben. Ezt a barlangot 44 km hosszúra tervezték. Végcél a szöuli „Kék palota” volt. Szerencsére időben felfedezték. Emberfeletti munka lehetett a kemény kőzetben úgy előrehatolni, hogy a törmelék se legyen látható. A barlang falában gyémántokat találtak. Sárga festékkel jelölik a gyémántok helyét. Az alagútban nem készíthettünk fotókat, de az útszakasz végén átnézhettünk egy lyukon az északi alagútrészbe is. Érdekes, minden ugyanolyan volt. Talán, mert az is Korea földje!
Majd egy külön teremben moziztunk, ahol videó film, térképes animáció és angol felirat segítségével láthattunk összefoglalót a barlangokról.

A kisvasút (képeslap)

Utunkat a Dora kilátónál folytattuk. A DMZ két oldalán 2-2 km-es sávban nincs emberi település. Ez ma az élővilág számára idilli állapot.

A főépület (képeslap)

Északon

Senki földje

A határ déli oldalán ebben az övezetben biokertészkedést folytatnak. Biotermékek és még észak-koreai finomságok is kaphatóak abban a kis boltban, amit meglátogattunk. Az észak-koreai soju egészen különleges, talán ginseng ízesítésű, nagyon kellemes ital volt.

Rizsföldek a déli oldalon

A bolt

A szomorú helyszínek után jó volt visszatérni Szöulba. Öröm volt látni a 63-as épület sziluettjét. A szabadidőnkben elindultunk felfedezni a Cheonggyecheon patakot és a belvárost.

63-as épület, Szöul

Következik: 3. Cheonggyecheon: Patak és toronyházak

Előzmény: 1. Filmsztárokba botlottam

2015. július 28., kedd

Koreában jártam 1. Filmsztárokba botlottam

No, nem én, hanem kedves fórumozótársunk, Mikaz.

Fogadjátok szeretettel koreai élménybeszámolójának első részét!

1. Filmsztárokba botlottam

Miért éppen Korea?

Gyakran teszik fel ezt a kérdést az ismerőseim, ha az utazásról esik szó. Úgy gondolom, a koreai filmek szerelmeseinek nem kell megmagyaráznom. Félszavakból is megértjük egymást.

Miért utazik az ember éppen Koreába? A hallyu által közvetített mentalitás, tradíciók, étkezési szokások, a tájak, az öltözet – minden érdekes és egzotikus. A K-pop dallamai kellemesek, az előadók vonzóan szépek. Más, mint amit itt látunk magunk körül, ami elől éppen e filmek világába menekülünk.

Megfogadtam a koreai közmondást:
꿈을 가졌다면, 왜 그런지 설명하는데 에너지를 낭비하지 마세요.

„Ha van egy álmod, ne arra pazarold az időd, hogy megmagyarázd miért ez az álmod."

Az utazás 10 napos turistaút volt, s épp ezért a tapasztalataim csak felszínesek lehetnek. De a nép és az ország iránti tiszteletem nem rendült meg, sőt inkább erősödött.

Benyomások:

Amikor megérkeztünk Incheon repülőterére, az otthonosság érzése kerített hatalmába. A repülőtér, a fogadócsarnok már ismert a filmekből, ahogy beszélnek ismerősen cseng. Amikor idegenvezetőnk megszólítja a sofőrt, szinte felszisszenek az ahjussi hallatán.

S szinte mindenütt ismerős arcok. Úton-útfélen, a legváratlanabb helyeken bukkan fel a sztárok portréja. A hallyu nagyon jó reklám és nagyon jó üzlet Dél-Koreának. Láttam fogkrémes tubuson Lee Seung Gi, a legnépszerűbb soju üvegén Shin Min Ah mosolyát. Cukorkás dobozon Jo In Sung, amiből épp ezért vettem is kóstolót. A gyorsétteremben a tálcán Cha Seung Won kínálja a falatokat. Talán itthon visszatetszőnek tűnne, ott természetes, kedves és megszokott látvány. Szinte családtagként élnek a koreai emberek mindennapjaiban. A modern épületek tetején kivetítőkön épp az aktuális sorozatok, vagy K-pop videók, ahogy ezt láthatjuk a filmekben is. Üzletek kirakatában, buszok oldalán, kávézók bejáratánál, mindenütt találkozhatunk a kedvenceinkkel, s csak koreai zenét hallani. Mindenki ezt hallgatja, meglepő, de korosztálytól függetlenül általában K-popot.

Bárhol jártunk, mindenütt tetten érhető a hagyományok tisztelete és a modern technika iránti nyitottság. Egyik útitársam úgy fogalmazott, hogy Koreában megismerhetjük a keleti kultúrát, de a kényelem az a megszokott nyugati. Nagyon aranyos emberek segítettek bennünket, ha útmutatás kellett. Mosolyogtak, ha koreaiul köszöntünk. Roppant mulatságos volt hajlongva megköszönni a segítséget, ahogy tőlük is láttam. Biztonságos a közlekedés, erős a közbiztonság. Külön rendőri csoport felügyel a turisták kényelmére. Ők voltak a kalapos rendőrök.

Mindig mosolygok a filmekben felbukkanó jópofa megoldásokon pl. lépcsőre festett virágok. Most élesben is megtapasztalhattam a koreai leleményt. Szöul Itaewon negyedében az utca kövezetében ágyazva réz színű lapokon a nemzetek köszönési módja olvasható. A busani autópálya mellett egy pihenőhelyen a vécéajtókon Kim Hong Do (Danwon) képeinek reprói. Vicces volt a Painter of the Wind sorozatból ismert képekkel ilyen bizarr környezetben találkozni. Busan egyik utcáján arra lettünk figyelmesek, hogy a kövezetben réztáblákon tenyérlenyomat és aláírás látható. Itt a filmfesztiválok résztvevőit így örökítik meg. Persze a sokféle hangul aláírással nem boldogultunk, de döbbenten álltunk meg Szabó István filmrendező tenyerénél. Nem kerestük, hisz nem is tudtuk, hogy járt Busanban.

A képmellékleteken mindezt igyekszem bemutatni is. A csoportunkban hatan voltunk „Korea-fanok”. A mellékelt képeket vegyesen, mindannyiunk fotóiból válogattam.

Vajon mit hagyott otthon Lee Jon Suk?