OUR TWISTED HERO ~ Torz hősünk
우리들의 일그러진 영웅 / Urideului ilgeuleojin yeongung
dél-koreai dráma, 119 perc, 1992. augusztus
Rendező: Park Jong-won
Forgatókönyvírók: Jang Hyun-soo, Park Jong-won
Producer: Do Dong-hwan
Operatőr: Jung Kwang-suk
Vágó: Lee Kyung-ja
Zeneszerző: Song Byung-joon
Szereplők:
Hong Kyung-in - Om Szokte (osztálybizalmi)
Go Jeong-il - Han Bjongthe (új diák)
Tae Min-young - a felnőtt Han Bjonghte
Shin Goo - Csve tanár úr (idősebb osztályfőnök)
Choi Min-sik - Kim tanár úr (fiatalabb osztályfőnök)
Lee Jin-sun - I tanárnő
Woo Sang-jeon - Bjongthe édesapja
Forgatókönyvírók: Jang Hyun-soo, Park Jong-won
Producer: Do Dong-hwan
Operatőr: Jung Kwang-suk
Vágó: Lee Kyung-ja
Zeneszerző: Song Byung-joon
Szereplők:
Hong Kyung-in - Om Szokte (osztálybizalmi)
Go Jeong-il - Han Bjongthe (új diák)
Tae Min-young - a felnőtt Han Bjonghte
Shin Goo - Csve tanár úr (idősebb osztályfőnök)
Choi Min-sik - Kim tanár úr (fiatalabb osztályfőnök)
Lee Jin-sun - I tanárnő
Woo Sang-jeon - Bjongthe édesapja
Kim Hye-ok - Bjongthe édesanyja
Moon Hyuk - Im Manszun (osztálytárs)
1959 őszén Han Bjongthe édesapját vidékre helyezik, ezért a 12 éves fiú a jó nevű, szöuli iskolából kénytelen egy jóval kisebb és jelentéktelenebb intézményben folytatni a tanulmányait. Az új helyen megrökönyödve tapasztalja, hogy az osztálybizalmi diktatórikus hatalommal rendelkezik, szinte alattvalóként kezeli az osztálytársait. Vajon sikerül-e az új fiút is betörnie?
Díjak:
- 1992. 13. Blue Dragon Film Awards - legjobb film / legjobb rendező: Park Jong-won
- 1992. Asia-Pacific Film Festival - legjobb férfi mellékszereplő: Choi Min-sik
- 1992. 3. Chunsa Film Art Awards - legjobb film / legjobb férfi mellépszereplő: Hong Kyung-in / legjobb adaptált forgatókönyv: Park Jong-won, Jang Hyun-soo / legjobb vágás: Lee Kyung-ja / technikai díj: Kim Seung-ho
- 1992. Hawaii International Film Festival - legjobb narratív eljárás
- 1993. 29. Baeksang Arts Awards - nagydíj / legjobb film / legjobb rendező: Park Jong-won
- 1994. Freiburg International Film Festival - Don Quixote díj: Park Jong-won
Moon Hyuk - Im Manszun (osztálytárs)
1959 őszén Han Bjongthe édesapját vidékre helyezik, ezért a 12 éves fiú a jó nevű, szöuli iskolából kénytelen egy jóval kisebb és jelentéktelenebb intézményben folytatni a tanulmányait. Az új helyen megrökönyödve tapasztalja, hogy az osztálybizalmi diktatórikus hatalommal rendelkezik, szinte alattvalóként kezeli az osztálytársait. Vajon sikerül-e az új fiút is betörnie?
Díjak:
- 1992. 13. Blue Dragon Film Awards - legjobb film / legjobb rendező: Park Jong-won
- 1992. Asia-Pacific Film Festival - legjobb férfi mellékszereplő: Choi Min-sik
- 1992. 3. Chunsa Film Art Awards - legjobb film / legjobb férfi mellépszereplő: Hong Kyung-in / legjobb adaptált forgatókönyv: Park Jong-won, Jang Hyun-soo / legjobb vágás: Lee Kyung-ja / technikai díj: Kim Seung-ho
- 1992. Hawaii International Film Festival - legjobb narratív eljárás
- 1993. 29. Baeksang Arts Awards - nagydíj / legjobb film / legjobb rendező: Park Jong-won
- 1994. Freiburg International Film Festival - Don Quixote díj: Park Jong-won
A zsarnok osztálybizalmit
a 15 éves Hong Kyung-in alakítja
A fiatalabb osztályfőnök szerepében
a legendás Choi Min-sik látható 30 évesen
A film Yi Mun-yol 1987-ben megjelent regénye alapján készült, ami Torz hősünk címmel Kim Heung-sick és Osváth Gábor fordításában 2016-ban magyar nyelven is megjelent a Pont Kiadó gondozásában.
előzetes
ízelítő
ízelítő
ajánló
videólink a felirat kiegészítésében
magyar felirat (3 féle időzítésű)
A magyar felirat elkészültének ideje: 2019. február 6.
A beégetett feliratos videóhoz az srt mellett ssa kiterjesztésű feliratot is készítettem, ami eltakarja a szöveget.
Köszönöm a felirat elkészítésében Cinke, Dorina és Mikaz segítségét.
Kiegészítő anyag:
- Choi Min-sik filmjei magyar felirattal
- A Dear My Friends veterán színészei (Shin Goo)
37 megjegyzés:
Biri Kedves! Köszönöm szépen az Our Twisted..... film feliratát és a munkádat.
köszönöm szépen a filmet-és a fordítást.
Kedves Biri!
Köszönöm az újabb fordításod és azt is, hogy újabb régi filmre hívtad fel vele a figyelmem.Látom, hogy a tervezett munkák is szép számmal várakoznak én mégis megkockáztatok egy javaslatot, a The Scam-ot. A film értékéről nincs információm, csak az a szomorú érdekesség, hogy a néhai Park Yong Ha-val / Winter Sonata/ készült és az életének,filmjeinek megismerése izgat/ lehet, hogy nem csak engem/ a korai halála miatt. Az Avistazon több méretben is fenn van angol szöveggel. Persze, ha nem kedvedre való, ha nincs rá időd, akkor sincs harag :-)
További jó munkákat!
Drága Birim!
TUDTAM - TUDTAM - TUDTAM ... hogy megcsinálod!
Érdemes volt várni... Örök hálám érte... Nem találok szavakat...
Köszönöm a felirat készítésében segítségedre lévő Cinke, Dorina, Mikaz munkáját.
Köszönöm, hogy megnézhetem ezt a filmet, mert az előzetest olvasva valószínű, hogy diákként és pedagógusként is találkoztam ehhez hasonló esettel.
Köszönöm a letöltési lehetőséget és a feliratot - ha megnéztem - jelentkezem.
Kedves Csabamama! Nagyon szívesen.
Örülök, hogy téged is érdekel a film, szívesen a fordítást.
Kedves Marcsi!
Nem hallottam még erről a The Scam c. filmről, utánanézek majd. Az viszont tény (mivel havonta egynél több filmet nem szeretnék fordítani), hogy szinte egész évre megvannak már a terveim.
Azt szeretném kérni, hogy feliratkérést legközelebb a Tervbe vett fordítások, vagy az alábbi posztba írj (így könnyebb lesz utánakeresnem):
https://birikorea.blogspot.com/2015/07/feliratozok-mozifilm-tervei.html
Az ő nevükben is igazán szívesen. Számomra is sokat jelentett, hogy a segítségükkel tovább csiszolhattam a szövegen.
Kedves Gizuska!
Nagyon jóleső érzés, hogy valakinek ekkora örömet okoztam vele. Remélem, hogy nem fogsz csalódni a filmben. Nem tudom, hány éve is már annak, hogy vetítették a Koreai Kulturális Központ filmklubjában. Akkor olyan nagy hatással volt rám, hogy hazatérve rögtön elkezdtem kutatni utána. Meg is találtam a videót, de angol feliratra sehol sem bukkantam. A Korean Classic Film jóvoltából viszont a nyáron felkerült angol felirattal a YouTube-ra, így végre hozzáláthattam a fordításhoz.
Érdemes a regényt is elolvasni, az természetesen sokkal részletesebb, mint a film. 2016. dec. 5-én volt a KKK-ban a könyvbemutató, az is nagy élmény volt számomra.
Kedves Gali!
Te azok közé tartozol, akik mindig megírják a látottakról a véleményüket, úgyhogy kíváncsian várom a jelentkezésedet.
Kedves Biri!Köszönöm szépen a fordításod.Letöltöttem,vasárnap megnézem.Üdv:Paggy
Szívesen, kedves Paggy. Örülök, hogy téged is érdekel a film.
Nagyon vártam ezt a fordítást, köszönöm szépen :)
Nagyon szívesen. Remélem, hogy érdemes volt kivárnod.
Kedves Biri!
Köszönöm a fordítást. Egyelőre csak begyűjtöm ( és az előző munkáidat is ) s próbálom behozni a sok kihagyást.
Kedves Biri!
Nagyon értékes könyv Yi Mun-yol Torz hősünk című regénye. S bár a film sosem adhatja vissza egy regény teljes mélységét, ez a régi film is igazi kincs. Egyáltalán nem zavaró, hogy már 27 éve készült. Nagyszerű, hogy felfigyeltél rá, türelmesen kivártad a jó angolt, s a tőled megszokott alapossággal elkészítetted a fordítását! Így együtt a kettő igazi csemege.
Dél-Korea történelmének zavaros időszakát örökíti meg az író. A demokratikus átalakulás nehéz leckéje az 1959-1987 közötti időszak. A regényben arra keresi a választ, vajon meddig hódolhatunk be a zsarnokságnak a személyiségünk feladása nélkül. Örök kérdés. A könyv sajátossága, hogy a gyermeki naivitás nézőpontját választja. A 12 éves gyerek a szülei sorsán keresztül már szembesül a felnőttek világának árnyoldalaival, de még őszintén hisz az igazságban. Aztán lassan feladja a küzdelmet, rájön, hogy a behódolás is lehet édes.
Csak az új osztályfőnök - jó volt látni a fiatal Choi Min-sik játékát - segítségével tud kiemelkedni ebből a lélek és személyiségromboló helyzetből.
Egyébként a töltényhüvelyt ajándékozó, együgyű fiúcska az ajándék visszakérésével bizonyította, hogy ő volt a legkritikusabb és a legkövetkezetesebb. Tetszett, ahogy barátkozott a főhőssel, amíg az ellenállt, s megharagudott rá, amikor behódolt. A temetésen való találkozásuk jeleneteiben az, hogy ő futott italt vinni a többieknek, mutatta, hogy továbbra is a közösség legalsó, lenézett tagja. Tőle nem vár senki semmiféle állásfoglalást. Elgondolkodtató, hogy a trükkökre, alakoskodásra képtelen elme mennyire érzékeny az igazságra. Gyermekien naiv, s épp ezért fontos rezonőr.
Sok-sok apró részlet nagyon fontos a filmben. Pl. amikor a temetésen a főhős nem megy el inni a sikereivel kérkedő osztálytársával, azt üzeni, hogy felnőttként sem tudja becsülni a korszakban uralkodó, meggazdagodott torz hősöket. A filmben a temetésre küldött virágok alapján nem tudja megállapítani, mi lett Om Szoktéból: gengszter-e, vagy rendes ember.
Ezért tartom optimistábbnak a regényt. Ott a vonaton, a megbilincselés jelenete azt üzeni, hogy a társadalom kiszűri az efféle kétes elemeket.
A filmben Om Szokte úgy állt bosszút, hogy felgyújtotta az osztálytermet. A regényben megvereti vagy megveri az őt eláruló társait, ráadásul titokban. De ez a tűz egy komoly bűntény. Kellene, hogy következménye legyen. A film átsiklik rajta, csak épp egy villanásnyi. Pedig, ahogy láttuk is, a tanárok még fizetést sem kaptak rendesen. Egy osztályterem kiégése komoly anyagi hátrány lenne, ezt nem tartom szerencsés megoldásnak.
Viszont nagyon tetszett a vidéki elmaradottság szembesítése a fővárosi élettel. Pl. a tanárnők még hanbokban, az anya divatos kosztümben. S egyéb ilyen kis árnyalatok, amelyek miatt érdemes elgondolkodni a könyvön és a filmen is.
Köszönöm!
Kedves Biri !
Nyilván a regény ismeretében talán másképp vélekednék, így azonban – véleményemmel – a filmben látottakra hagyatkozom.
Az logikusnak tűnt, hogy a fővárosból érkező új diáknak az első pillanattól „böki a csőrét” az osztálybizalmi zsarnokoskodása. Az már kevésbé, hogy a tanári kar tagjait – egytől egyig mindegyiket – hogy tévesztheti meg ennyire egy ilyen primitív bizalmi, mint Om Szokte. Sőt - vele végeztetik el időnként még a dolgozatok javítását is. Arra gondolok – bár szerintem lehet, hogy ez a regény olvasásánál kiderülne számomra – hogy egy ilyen eldugott helyre talán büntetésből helyeznek át pedagógusokat – és ezek csak annyit adnak ki magukból amennyi feltétlenül szükséges az iskola (minimális) működéséhez.
Han Bjongthe első kudarcai után „ stílust” vált – nem vállalja a nyílt, bátor ellenállást – árulkodni kezd. Vagyis azért nem adja fel, de ez a kétkulacsos magatartás kicsit visszatetszőnek tűnik, főleg a vége felé.
Kim tanár úr megjelenése gyökeres változást hoz. Szerintem – viszont – azt a tényt, hogy milyen módon jött rá az osztálybizalmi csalására a dolgozatok esetében – hosszabban kidolgozhatták ( megmagyarázhatták) volna. Így még arra is gondolhatott a néző, hogy a csalás felfedezésében közrejátszhatott Han Bjongthe árulkodása is.
A tisztességes „makarenkói vallatás” után ( Koreában ez hosszabb ideig volt divat, mifelénk) viszont meglepő volt, hogy mekkora elfojtott gyűlölet volt a tanulókban. Amiket elmondtak Om Szoktéről az egy kicsit sokkoló volt. Az meg különösen, hogy volt bátorsága felgyújtani az iskolát ( osztálytermet).
Egészen addig azt is gondolhatta az ember, hogy majd előáll a film valamilyen „mentő körülménnyel” a bizalmi tetteivel kapcsolatban ( mondjuk például a családjában uralkodó elviselhetetlen helyzet…stb), ami árnyalja majd megítélését.
Nálunk Magyarországon – szerintem – ilyen ( vagy ennél nagyobb ) mértékű zsarnokoskodás csak a nevelőintézetekre volt ( vagy talán most is…) jellemző – bár az osztály „ vezérbikája” a falusi iskolákban ( főleg a nem koedukáltakban) nálunk is divat volt ( még a múlt század hetvenes éveiben is ) A fiúk komoly bunyókkal döntöttek az első helyről.
Amit nem véleményeztem, azt megtette helyettem mikaz – ahogy olvastam.
Köszönöm Neked, hogy fordításoddal megnézhettem azt az érdekes témájú filmet.
Kedves Anoli!
Neked is szívesen, ezt is és az előzőeket is.
Kedves Mikaz!
Nagy örömmel és kíváncsisággal olvastam a hozzászólásodat. (Elnézést kérek, amiért csak most reagálok rá, de még most sem vagyok teljesen jól, viszont tovább már nem akartam halogatni a választ.)
Igen, régi vágyam volt, hogy feliratot készítsek ehhez a filmhez, ezért is bánt egy kicsit, hogy a segítőimen kívül (ezúton is köszönöm a segítségedet) egyelőre csak Gali (madaras) nézte meg és véleményezte. Sajnálom, hogy az a kevés érdeklődő, akit még érdekelnek a választásaim, nem szán időt arra, hogy írjon néhány sort a látottakról, így pedig azt sem tudom, hogy egyáltalán megnézték-e a filmet.
Valóban, egy film sohasem adhatja vissza azt a mélységet és részletességet, amit egy regény nyújt, ennek ellenére szerintem elég jó korrajzot sikerült bemutatnia. Egyetértek veled, az iskola felgyújtása túlzó, azt pedig én sem értem, hogy a végén miért nem tettek utalást Om Szokte letartóztatására.
Van abban valami tragikomikus, hogy egyedül az együgyű srác mer barátkozni Han Bjongthéval, és ő az, aki a legfontosabbra tapintott rá akkor, amikor az új tanár megfegyelmezte az osztályt: "Srácok, ti is rosszak vagytok!"
Kedves Madaras (Gali)!
Nagyon örülök, hogy megnézted, azért pedig külön hálás vagyok, hogy mindig írsz a látottakról. Az ilyen visszajelzésekből érzem azt, hogy nem csak az íróasztalnak dolgoztam.
Azt írod, nem tartod logikusnak, hogy egy ilyen primitív osztálybizalmi hogyan tudta megtéveszteni a tanári kart, és szerinted jobban ki kellett volna dolgozni annak a módját, ahogy az új osztályfőnök rájött a csalásra. Nos, szerintem nem a tanári kar megtévesztéséről volt szó, inkább az elavult oktatási módszerek nem tették lehetővé azt, hogy könnyen kiderüljenek a csalások. A régi osztályfőnök egyrészt belefásult már a tanításba és kényelmességből egyre több dolgot bízott az osztálybizalmira, másrészt nyilván úgy tartotta az óráit, hogy előadta / lediktálta azt, amit jónak látott, majd írásban (teszt formájában) kérte számon a tananyagot. Az új osztályfőnök már egész más módszerrel tanít és nevel, mai divatos szóval élve "interaktív" módon vonja be a gyerekeket; kérdezgeti, táblához hívja a tanulókat, óra közben sétál és bele-belekukkant a füzeteikbe, figyeli a munkájukat. Így elég hamar nyilvánvalóvá válhatott számára, hogy itt valami talány van, amit sikerült is megfejtenie.
A makarenkói büntetés témájához egy személyes élményemet írnám le. 66-os születésű vagyok, és alsós koromban egy szabolcsi községben tanultam, ahol vonalzóval osztották a körmöst. Én is részesültem belőle, mert kollektívan büntette így a tanár az egész osztályt, többek között például azért, mert nem tudta mindenki folyamatosan kántálni a szorzótáblát.
Az emberben egyébként óhatatlanul felidéződik Ottlik Géza "Iskola a határon" c. regénye. Azt hiszem, nekem sem ártana újra elolvasni.
Kedves Biri és Gali!
Ha csak hárman néztük meg, már akkor is érdemes volt. Mondhatnám, de szerintem többen is megnézik még. Biri, biztos,hogy nem volt hiábavaló munka lefordítani!
Gali, a film önmagában is közvetíti a kort, de én olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy Biri a fordító dedikálásával beszerezte részemre is a könyvet. Nagy becsben tartom, és nagyon vártam a filmet is. Sajnos vidéki lévén az ilyen, főleg esti programokra nehezen juthatok fel a fővárosba. Viszont megbeszéltük,hogy szeretném elolvasni és birtokolni. Egészen komoly szenvedélyem már a koreai könyvek gyűjtése és olvasása. Minél többet tudok róla, annál jobban vonz ez a kultúra. Annál több a rejtély, a megértésre váró információ.
Biri, Ottlik könyve valóban rokonítható. Nekem is újra kéne olvasnom, már nagyon régi emlék.
Kedves Mikaz!
Köszönöm, hogy vigasztalni próbálsz. Lehet, hogy többen látták, de az hozzám nemigen jut el. Éppen ma kaptam arról hírt egy fordítótársamtól, hogy a Blhunsub-ra is kikerült az egyik munkám, a megkérdezésem nélkül tették fel az indavideóra. De ezen már meg sem lepődöm. Most már az ázsiai filmfeliratokkal is ugyanazt teszik egyesek, mint a sorozatokhoz készült fordításokkal. Én pedig annak idején épp ezért hagytam abba a sorozatok fordítását.
Még ha a feliratozástól egyelőre el is ment a kedvem, azért még a koreai kultúra ugyanúgy érdekel. Azt hiszem, mondhatom, hogy nekem is a szenvedélyemmé vált. A fővárosban élve valóban sok programra eljuthat az ember. Nagyon várom az ápr. 11-i "Halhatatlan szerelem" c. operaelőadást az Erkel Színházban, illetve az ápr. 18-i "A tinta illata" c. táncelőadást a MÜPÁ-ban. Azt viszont sajnálom, hogy Ji (koreai származású zongoravirtuóz) estje is pont ápr. 11-én lesz a Zeneakadémián, így az arra szóló jegyemet kénytelen vagyok elajándékozni.
Kedves Biri! Szomorúan olvasom,hogy ismét találkoztál a feliratkészítés árnyoldalával. Sajnos a jó szándék és a szorgalom mellett mindig ott lesznek az erkölcstelen haszonlesők. Mondanám,hogy ne foglalkozz velük, de tudom,hogy ez nem ilyen egyszerű.
Én is nagyon várom az operaelőadást. Kár,hogy a szervezés nem tökéletes, s épp egy másik koreai előadásról kell lemondanod.
Már biztos említettem a fórumban is a Koreai észjárás c. könyvet. Kultúrszótárként nem egyszerű olvasmány, de épp ezért többször olvasható kézikönyv is.Most épp a koreaiak éneklési szokásairól olvastam. Már több ezer éve, a sámánhit részeként kíséri a kultúrájukat az éneklés és a tánc szeretete. Jelen korunkban is része minden felnőtt ember életének, fontos,hogy tudjanak énekelni, ez a nemzeti identitásukhoz tartozik. Remélem, ezt megtapasztalhatjuk az operaelőadáson is!
Kedves Biri !
Az nyilvánvaló volt, hogy az új osztályfőnök - Om Szokte táblához való kihívásánál rájött, hogy itt valami nincs rendben. Én azért gondoltam ismételt árulkodásra is, mert a dolgozatok névcseréje már egy jól begyakorolt tevékenység lehetett a nevezett tanulók között.
Az sem lett volna baj, ha a végén kiderült volna: milyen emberré vált a volt osztálybizalmi. Bár egy esetleges "javulás" megmagyarázása nehezen fért volna bele a filmbe. Gondolom ezt a regény sem említi.
Hogy felvidítsalak elkeseredésedből, ezért elmesélem témába vágó gyermekkori "kalandjaimat".
A körmösre visszatérve - az én időmben még a plébános úr is osztotta - hittanórán. Ismertem olyan pedagógust - a nevelőanyám volt - aki egy-egy ballépésemért ( pl. fizikaórán beszélgettem - és ezt megtudta ) 25 prakker (poroló) ütéssel jutalmazott..... és csak az volt érvényes amelyiknél nem engedtem el a kézzel fogott bokámat - az érvénytelen ütést megismételte. Emellett azért sok jóra is megtanított - csak ebben a stílusban - ami miatt azokat csak felnőtt koromban tudtam értékelni.. Egyszer azért is kaptam tőle, mert elkapta első szerelmes versemet, amit egy általam kedvelt kislánynak írtam. Így utólag derülök rajta, akkor viszont más volt a helyzet. Nyolcadikos korom után ott is hagytam.
Kedves Gali! Sosem értettem egyet a testi fenyítés alkalmazásával.Szomorú tapasztalataid voltak, még olvasva is beleborzongtam. Felénk az ilyesmi nem volt szokás. A szüleim és a tanáraim példáját követve, a nevelésben a jó szó és a jó példa mellett az őszinteséget és a következetességet tartottam a legfontosabbnak. De ma már egyre elkeseredettebben látom,hogy ez is hatástalan. Olyan társadalomban élünk,ahol mindent átitat a szabadosság. Nincsenek pozitív minták, csak celebek. Az emberi butaság,az önzés és a pénz hatalma dominál az élet minden területén. Szellemi és erkölcsi nihil felé tartunk. Most elkelne egy-két kemény pofon, mielőtt minden összeomlik.
Kedves Mikaz !
Köszönöm, hogy érdekel a véleményem. Nem tudom, hogy Biri mennyire örül, hogy egy kicsit eltértünk a filmtől, de azért én is hasonló szellemben tudok válaszolni.
Azt gondolom, hogy nagy mértékben hibás a társadalom - benne a családok, az oktatáspolitika és a vezető elit is abban, hogy ilyenné vált a ma ifjúsága.
Az én generációmnak és a szüleim nemzedékének eléggé zavaros időket kellett átélni, de voltak előttük ( előttünk) igazi példaképek ( ha nem is politikusok, de tanárok, sportolók, színészek, írók, költők, stb...) akikre fel lehetett nézni, neveltek bennünket igazi hazaszeretetre, arra, hogy érdemes küzdeni céljainkért, hazánkért. Még ma is borsózom, ha visszaemlékszem az angolok 7:1-es legyőzéséhez a Népstadionban, vagy Nagy Imre november 4-i hajnali rádiószózatára... és még sok minden másra.
Az 1989-es Nagy Imre újratemetés eufóriája után azt hittem, hogy a 80-as években megindult társadalmi ellazulás után gyorsan következik a helyes úz megtalálása. Ehelyett jött a hazafiasság felébresztése helyett nyugatmajmolás, liberalizmusnak nevezett szabadosság, a kisebbség tisztelete helyett a kisebbségek imádata, a jogok követelése a kötelességek teljesítése nélkül, pénz imádata és követelése teljesítmény nélkül......A rendszerváltásnak csúfolt folyamat ifjúsága így nőtt fel... ez lett az eredménye. Ha ne adj Isten háborús helyzet állna elő, akkor tisztelet a kevés kivételnek - a haza megvédése helyett a nyugatra való távozást választanák tömegesen - hisz katonák sem voltak....
Ezért szeretem én a koreai sorozatokat, mert ott tehetséges színészek, rendezők olyan filmeket alkotnak, melyek nem erre, hanem az ellenkezőjére nevelnek. Meg is látszik gazdasági, sportbeli, stb... eredményeiken.
Na.... most egy szuszra sokat mondtam
Kedves Madaras! Minden szavaddal egyetértek. A saját mondandómat én is úgy akartam befejezni,hogy a koreai filmek azért is jelentenek menekülést a napjaink valóságából, mert ott még látom a reményt,hogy normálisan is gondolkodhatunk a tanulásról, a tiszteletről, a korrupció elítéléséről, a hazaszeretetről. Csak már kicsit soknak éreztem a kitérést, s így ez lemaradt.
Annak idején, két fiús anya lévén, azt szoktam mondani a családom férfi tagjainak,hogy hármójuk hülyesége elől egy szigetre menekülök. Pár éve a kisebbik fiam fogalmazta meg a lényeget: Anyu, számodra Korea az a sziget, ahová menekülhetsz.Igaz,hogy csak félsziget, s már nem is a család gondjai elől menekülök, sőt ők a megtartó erő. De Korea az a "sziget", ahová menekülhetek a médiából és a való világból rám zúduló hülyeségáradat elől. Szívesen osztozom Veled/Veletek ezen a szigeten!
Kedves Mikaz!
"Megszoksz vagy megszöksz" - egész biztosan ismered a mondást. Hát én most az utóbbit választom egy időre. Elegem van abból, hogy a megkérdezésem nélkül töltik fel ide-oda a munkáimat (most már a mozifilmek feliratait is), égetik bele videókba, és teszik fel különböző - reklámokkal nyerészkedő - oldalakra, holott a blogban is jeleztem, és a feliratok végén is olvasható a kérésem, hogy ne tegyék.
A filmekről való beszélgetés is hiányzik. Amikor a sorozatok mellett filmekhez is kezdtem fordításokat készíteni, akkor Etelka blogjában kaptam lehetőséget egy vendégkönyv vezetésére (http://etelkad.atw.hu/), amit sajnos idővel törölnie kellett a sajátjával együtt. Olyan jó érzés volt, hogy 5-10 érdeklődő folyamatosan megosztotta a látottakkal kapcsolatos véleményét! Amikor 2014 novemberében elindítottam ezt a blogot, akkor egy ideig itt is zajlott beszélgetés a filmekről, de ez mára szinte teljesen megszűnt. Vannak ugyan páran, akik megköszönik a munkámat (amiért igazán hálás vagyok), de azt nem tudom, hogy valóban megnézik-e a feliratommal a filmet.
Sajnálom, hogy az azsiafilm.hu oldalról törlődtek a magyar feliratok. Hatalmas kincsesbánya volt, ráadásul ott figyelemmel lehetett követni a letöltések számát is, tehát nyújtott némi támpontot, hogy mi iránt van igény, milyen filmek feliratait keresik a legtöbben. Ez is adott egy kis visszaigazolást az embernek, hogy nem dolgozott hiába.
Kedves Madaras és Mikaz!
Én csakis örülök a beszélgetéseteknek, igazán nem kell attól tartanotok, hogy esetleg eltér a témától.
A testi fenyítés lélekromboló, megszégyenítő hatású, én sem értek azzal egyet, hogy vissza kellene hozni az iskolákba. Mára viszont eljutottunk odáig, hogy nem a tanár veri meg a diákot, hanem fordítva. Olyan világot élünk, ahol a tanárnak alig van becsülete, a gyerekek és a szülők (tisztelet a kivételnek) nem tisztelik, a munkájának nincs sem anyagi, sem társadalmi presztizse.
Kedves Biri!
Látva ezeket a megjegyzéseket, örülök, hogy néhányan próbáljuk követni a gondolataidat akkor is, ha most nem fordítasz. Itt ritkábban jelzem Neked a véleményemet, mint másutt, de most itt is leírom, remélem, majd visszatérsz a fordításhoz.
Látom, hogy a koreai kultúra iránt érdeklődők, kicsit a hazánkban tapasztalható dolgok miatt is - hozzám hasonlóan, menekülünk egy távolabbi kultúra világába.
Talán ezért is kedvelem az olyan koreai filmeket, ahol a nehézségek ellenére is sikerül célt érni. Ez a megfogalmazás most nyilván a legutóbb fordított filmfeliratom hatására jött elő. A film nálam a "Nemzeti válogatott" címet kapta, az angol cím "Take off". Nekem ez a film nagyon tetszett, jó volt fordítani is. Talán nem látta még mindenki. Ha valakit érdekel: https://doridafo.blogspot.com/2019/03/nemzeti-valogatott.html
Biri! Ne felejtsd, amit korábban írtam: Ha csak egy embernek is örömet szerez a munkánk, már megérte! A Te munkáid ennél sokkal több embernek szereztek jó és tartalmas időtöltést. Remélem, majd visszatérsz. Dorina
Kedves Dorina!
Köszönöm a jelentkezésedet. Igen, addig és úgy érdemes valamit csinálni, amíg az embernek örömet okoz, ez különösen igaz a hobbira. Véleményem szerint azonban ahhoz túl sok időt vesz el, hogy egy vagy pár ember kedvéért foglalkozzak vele. Lehet, hogy önzőnek tűnök, de most így gondolom.
Jó, hogy hírt adtál az új fordításodról (Take Off). Mindjárt be is teszem a felirat linkjét az Érdekességek menübe, A 3. Koreai Filmhét filmjei c. topikba:
https://birikorea.blogspot.com/2017/10/a-3-koreai-filmhet-filmjei.html
Miss Baek ... köszönet a filmért ... <3
Nekem nincs közöm a Miss Baek c. film fordításához.
https://azsiaekkovei.hu/film/miss-baek
Kedves Biri!
Már az elkészülte után kinéztem magamnak a filmet, de eddig tologattam, volt más néznivaló is. Nemrégiben viszont birtokomba került a könyv, és én egyébként is szeretem azokat a műveket, amelyeknek van filmes adaptációja, mindig jó mindkettővel megismerkedni. És véleményem szerint az a jobb, ha a könyv olvasásával kezdem. Ez megtörtént és így már lehetségessé vált, hogy a filmmel is megismerkedjek. Köszönöm, hogy egy régebbi filmet választottál, nagyon érdekes volt. A kisregény eseményeit elég szépen visszaadja a film, de - mint általában - voltak eltérések is. Ez ad egyediséget a filmnek. Iskolában dolgozom, így ebből a szempontból is kíváncsi voltam a Torz hősünkre, mert a filmet látva máshogy hatott a 60 fős fiúosztály, mint csak olvasva róluk. Más idők voltak, amikor viszont a vizsga közben a padokon a táskák is ott voltak a lesések megelőzése végett, elmosolyodtam, ugyanis nálunk is volt olyan tanár, aki ugyanezt a módszert választotta minden témazáró esetében. A 2000-es évek elején.
Köszönöm, hogy ezzel a filmmel is egy értékes alkotást adtál nekünk, és külön szeretném kiemelni, hogy nekem nagyon tetszett, hogy a film elején az összes készítőt munkakörüknek megfelelően felsoroltad. Szójegyzékként is megállja a helyét a filmes emberekre vonatkozóan. Nyelvtanulóknak hasznos lehet. :)
Kedves Kati!
Rám annak idején nagy hatással volt ez a film, a koreai filmklub vetítésén láttam. Direkt nem szoktam olyan filmeket feliratozni, amiket ott már láttam, de ebben az esetben kivételt tettem (a másik kivétel a My Love, Don't Cross That River c. dokumentumfilm volt), mert annyira szerettem volna másokkal is megismertetni. Sokáig nem találtam hozzá angol feliratot, de aztán a Koreai Filmarchívum elérhetővé tette a you tube csatornáján, így tudtam végül fordítást készíteni hozzá.
Említetted, mennyire tetszett neked, hogy az elején ilyen sok munkatárs nevét felsoroltam a munkakörüknek megfelelően. Nos, ez valójában nem rajtam múlik, általában úgy szoktam eljárni, ahogy azt az angol feliratban látom. Ettől függetlenül a blogomban az adott film topikjában igyekszem mindig elég részletes felsorolást adni.
Én is kedvelem egyébként a régebbi filmeket, kordokumentumként is érdekesek és hasznosak. Köszönöm, hogy jelentkeztél a film megtekintése után, ez sokat jelent a számomra.
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.